Mariazell, a világhíres stájerországi zarándokhely, egy újabb, magyar vonatkozású attrakcióval gazdagodott. Közvetlenül a bazilika mellett egy szobrot állítottak fel amely Mindszenty Józsefet, Magyarország egykori hercegprímását és érsekét ábrázolja. Május végén közel ezer magyar zarándokolt el a stájerországi hegyekbe hogy részt vegyen a szobor ünnepélyes felavatásán. Kelemen Dorottya beszámolója.

Felsőpulya azon négy település közé tartozik Burgenlandban, melyet magyarajkúként említünk – Felsőőr, Alsóőr és Őrisziget mellett. A magyar nyelvszigetek lakosait valószínűleg a 10–12. században telepítették ide. Ők voltak a magyar királyság határőrei. Felsőpulya település első írásos említése először 1225-ben szerepel egy oklevélben, amikor II. András osztrák király egy ilyen értelmű apátsági levelet adott ki. Erre a 800 éves történelmi évfordulóra továbbá egy újabb kori eseményre, az 1975-ös várossá avatásra az idén egy nagy jubileumi ünnepséggel emlékezett meg a város. Május utlosó hétvégéjén programok egész sorával, három napos fesztivállal köszöntötték a jubileumot, melyben a helyi Közép-Burgenlandi Magyar Kultúregyesület is szerepet vállalt. Weber Katalin járt az ünneplő kisvárosban.

Azok, akik kétnyelvűként nőnek fel, vajon milyen nyelven olvasnak szívesebben? És annak ellenére, hogy Ausztriában jártak óvodába, iskolába, vajon szeretnek-e magyarul olvasni, ismerik-e a magyar könyveket? Na és mi a helyzet az iskolai kötelező olvasmányokkal? Ez lesz terítéken a következő percekben, Nóra, András és Leonas avat be bennünket abba, hogy ők hogy állnak ehhez a témához. Ők mindhárman a felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Reálgimnázium harmadik évfolyamán tanulnak. Velük Bányi Kriszta beszélget.

A budapesti Berecz András az első dalokat és meséket édesanyjától hallotta. Maga később Erdélyben, Moldvában, Felvidéken, Somogyban, a Nyírségben is gyűjtött meséket, tréfákat. Berecz András nemrég ismét Bécsben járt, ahol ezúttal nem csak meséket mondott, hanem egy harangokról szóló fotókiállítást is hozott magával.

„Népfőiskola a magyar nyelvért és kultúráért” – ezen a néven alakult egyesület 1990-ben, Felsőőrben. Öt évvel később felvették a „Burgenlandi Magyarok Népfőiskolája” nevet és működnek azóta is az Ausztriai Népfőiskolák Szervezetén belül. Az egyesület célkitűzései az évek során nem változtak: fő cél a magyar népcsoport fennmaradásának támogatása Burgenlandban, a magyar nyelv és kultúra ápolása, interkulturális rendezvények és projektek megvalósítása. A 35 éves jubileumot visszatekintéssel, színes programmal, muzsikával, meghívott vendégekkel ünnepelték a felsőőri OHO Kultúrházban, ahol kolléganőnk, Weber Katalin is jelen volt.

Most egy kis időutazásra invitálom Önöket. Vajon mindent tudunk a burgenlandi magyarság történetétől? Vagy vannak tévhitek? Tényleg mind határőrök voltak az őseink? Melyek voltak azok az évek, melyekben jelentős fordulatok történtek? És egyáltalán milyen a burgenlandi magyarság jelene? – Sok hasonló kérdésre kaphattak választ azok, akik ellátogattak a közelmúltban a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület és a Concentrum közös estjére, ahol Baumgartner Gerhard burgenlandi magyar származású történész tartott előadást „A burgenlandi magyarok történelme és jelene” címmel. Weber Katalin riportját hallják.

Ha nem csak egy nyelvet beszél valaki anyanyelvi szinten, vajon ha majd felno, és családot alapít, fontosnak látja, hogy továbbadja gyermekeinek is az anyanyelvét? Oszkár és Bálint a felsoori Kétnyelvu Szövetségi Reálgimnáziumban tanul, így ez még csak egy távolba tekinto beszélgetés volt. A két fiatalt Bányi Kriszta kérdezte ebbe na témában.

Sebestyén Áron beszélgetőpartnere Harsányi Lajos filozófus, akivel a Kobersdorf/kaboldi zsinagógában találkozott legutóbbi előadása után, amelyet az emlékezetkultúra témájában tartott. Harsányi Lajos most Bécsben él, de Magyarországról, pontosabban Karcagról származik, egy városból, amely félúton található Szolnok és Debrecen között. Jelenleg az egyetemen doktori fokozatára készül, és számos kutatás kötődik a nevéhez. Emellett az Eisenstadt/kismartoni Osztrák Zsidó Múzeum tudományos munkatársa. Harsányi Lajossal munkájáról, valamint az emlékezetkultúráról alkotott nézőpontjáról beszélgetett kollégánk.

Zúg a fűrész, kopognak a kalapácsok, és mindenhol polisztiroltömbök és festékszag: Bécs Liesing városrészében, a Winter Artservice műhelyében nagy a sürgés-forgás. Itt készülnek a Sanktmargarethen/Szentmargitbányai Operafesztivál idei előadásának – Wagner: A bolygó hollandi – monumentális díszletei. A látványos produkció hátterét részben magyar művészek és mesterek építik fel: asztalosok, szobrászok, fesők – akik nemcsak a technikai kihívásokkal, de a természeti elemek szeszélyeivel is nap mint nap szembenéznek.

Idősebb Harangozó Gyula a Magyar Nemzeti Balett alapítójaként jelentős hatást gyakorolt a táncművészetre, nem csak hazájában, hanem nemzetközi szinten is. Fia révén, akit mint ifjabb Harangzó Gyulát ismernek Ausztriában, és aki jómaga is balettművész, a bécsi közönség is megismerhette egy kis szeletét apja munkásságának, amikor 2005 és 2010 között a Bécsi Állami Operaház balettigazgatójaként színpadra állította apja ‚Térzene‘ és a ‚Coppélia‘ című darabjait. Az előadásokat nem csak a művészek, a közönség is örömmel fogadták. A több mint 50 éve elhunyt idősebb Harangozó Gyulára emlékeztek egy bécsi miniszimpóziumon.