A Klasszikusok újratöltve rovatunkkal indultunk, első vendégünk Szarka Judit, irodalom- és filmkritikus volt. Régi kedvencét, a zenetörténet egyik legnagyszerűbb operafilmjét, Ingmar Bergman Varázsfuvoláját ajánlotta újragondolásra, újranézésre. Mit jelentett Bergman számára a zene, és hogyan transzformálta Mozart művét a film nyelvére? Erről is kérdeztük.

Pankovits Nikoletta énekesnőt vártuk a stúdióba, aki többnyire Budapest és New York között tölti napjait. A fiatal énekesnő repertoárja a jazz, a világzene, a népzene határmezsgyéjén mozog, képzőművészettel és költészettel is foglalkozik, mindemellett egy zenei applikációt fejleszt. Miből meríti az inspirációt, és hogy bírja a kétlaki életet? 

A folytatásban egy igazi legenda, a Vígszínház örökös tagja, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, Kútvölgyi Erzsébet ékezett hozzánk. Aki látta őt a Szent Johannában, vagy a Rómeó és Júliában, vagy éppen hallotta énekelni, az tudja, milyen elementáris erővel van jelen a színpadon. De nemcsak a legendás szerepekről volt szó – hanem az indulásról, a nagy találkozásokról, közös emlékekről, és mindenről, ami összeköt bennünket egy életen át a színházzal.

Első vendégünk Tóth Krisztina, az egyik legismertebb magyar költő, író, akinek My Secret Life címmel nemrég jelent meg első angol nyelvű versválogatása, ráadásul George Szirtes fordításában. Néhány napja tért haza az írországi Cork-ból, ahol a rangos Költészeti Fesztivál vendége volt. A mostani beszélgetésben szó volt versírásról, műfordításról, George Szirtessel való közös munkájáról, és arról is, hogyan látja saját szövegeit egy másik nyelven keresztül.

Őt követte Zseni Márton, fiatal filmrendező, aki a Majdnem című rövidfilmjével elnyerte az ELTE Szemle fődíját, és máris komoly szakmai figyelmet kapott. Amolyan generációs hangulatfilmet készített, melyben a fiatalok útkereséséről és elvágyódásról mesél – de nem kínál könnyű megoldásokat. Erről is kérdeztük a rendezőt.

A folytatásban Cséffai Györgyi szobrász és tanár érkezett hozzánk, aki szerint az alkotás akkor igazán izgalmas, ha meg lehet tapintani, át lehet élni. Hogyan alakul át a szobrászat szerepe a mai világban? Milyen nőként helytállni ebben a szakmában? És milyen a korszerű művészeti oktatás? 

Végül Jankó Judit, művészeti újságírót vártuk a stúdióba, aki nemrég jött vissza Velencéből, ahol végigjárta az Építészeti Biennálé kiállításait. Vajon hogyan jelenik meg az intelligencia, mint az idei biennálé főtémája a nemzeti pavilonokban, és a központi kiállításban? Miről szól a magyar pavilon és milyen a nemzetközi visszhangja?

Hogyan lesz a nyelvtanulásból művészi útkeresés, majd közösségi misszió? Mai első vendégünk Bertalan Nóra, a koreai kalligráfia szerelmese, a Munbangsau csoport alapító tagja és tanára volt. Nemrég nyílt kiállításukon a japán gyarmati uralom idején alkotó koreai költő, Jun Dongdzsu költészetét idézik meg: ecsettel és tintával. Erről is kérdeztük.

Városi oázisok, zöldudvarok, rejtett kertek – vagyis olyan zöldfelületek, amelyek nemcsak szebbé, de élhetőbbé is teszik a várost. A stúdióba vártuk Mudra András építészt, a Budapest100 programvezetőjét, akit arról kérdeztünk, hogy miért fontos környezetünk tudatos zöldebbé formálása, és hogyan alakítsunk ki városi zöldszigeteket.

A folytatásban Sumonyi Papp Zoltán író, szerkesztő volt a vendégünk, aki egyetemistaként testközelből élte meg a hatvanas évek nagy irodalmi felfutását, és személyesen is jól ismerte Sánta Ferencet. A klasszikusok újratöltve rovatunkba az ő novelláit hozta, a Nácikat és a Halálnak halálát. Miért ezeket a műveket választotta és vajon hogyan szólnak hozzánk ma Sánta Ferenc írásai? 

Mi történik, ha három, egymástól látszólag távoli nő életútja láthatatlan szálakkal összekapcsolódik – és ebből egy érzékeny film születik? A hajfonat finom részleteken keresztül mesél a női újrakezdésről, az elhallgatott terhekről és tabukról. A stúdióba vártuk Rieger Johannát, a Glamour újságíróját – vele beszélgettünk a filmről, és arról, hogy mi minden húzódik meg az „erős nő” mítosza mögött.

A Klasszikusok újratöltve rovatunkkal indultunk, vendégünk volt Gerőcs Péter író, aki Déry Tibor A befejezetlen mondat című regényét ajánlja újraolvasásra, újragondolásra. Mint mondja, Déry világirodalmi rangú szerző, és bár a regény a két világháború között játszódik, mégis korszerű maradt: sokat elárul korunk társadalmi megosztottságáról is.

Következő vendégünk Kőbányai János író, szerkesztő, fotóművész és szociográfus volt. A Múlt és Jövő folyóirat főszerkesztőjeként most épp az írott kultúra túléléséért küzd, május végén pedig új fotókiállítása nyílik. Képein a hazai beatkorszak ikonikus pillanatai elevenednek meg – nemcsak a zene, hanem egy egész korszak története is.

A folytatásban Szarka Klára fotótörténésszel beszélgettünk a stúdióba, akit jól ismerhetnek mindazok, akik a hazai fotóművészet alakulását figyelemmel kísérik. Az utóbbi időben mintha új lendületet kapott volna ez a műfaj, de vajon mi adja ma a képek súlyát és értelmét? Mitől él és szárnyal a fotózás? – erről is kérdeztük.

Tízéves lett az OFF-Biennále, ez az alulról szerveződő, független kortárs művészeti esemény, amelynek idén a „biztonság” fogalma áll a középpontjában. A kurátori és a produkciós csapat tagjait, Kálmán Ritát és Csejdy Borkát kérdeztük arról, hogy miért fontos ez a független művészeti platform, és hogy milyen kihívásokkal néznek szembe a jövőben.

Nyughatatlan szenvedély fűzte a filmhez, a hetedik művészethez. Hosszú pályafutása alatt pontosan 159 játékfilm elkészülését segítette, köztük olyanokat, mint a Szegénylegények, vagy a Megáll az idő. Mégis, talán Várkonyi Zoltán Jókai-filmjei álltak hozzá a legközelebb. Vajon ki volt ő, Nemeskürty István, és mit adott a magyar filmnek? Erről kérdeztük Pataki Éva forgatókönyvírót, dokumentumfilmest, abból az alkalomból, hogy egykori stúdióvezetője éppen 100 éve született.

Következő vendégünk Kali Ágnes, költő, dramaturg volt. Első verseskötete, az Ópia, 21 éves korában jelent meg, második kötete, a Megvakult angyalok 3 éve jött ki. Min dolgozik mostanában, hogyan tudja összeegyeztetni a színházat és a költészetet, és mit jelent számára a többnyelvűség? Erről is kérdeztük az ifjú költőt.  

A folytatásban Soós Nóra festőművészt vártuk a stúdióba. Képein összekeveredik a múlt és a jelen, az emlékezet és a valóság. Játékos színekkel és erős kontúrokkal dolgozik, mégis azok közé a művészek közé tartozik, akik kérlelhetetlenül keresik a választ a világ legégetőbb problémáira. Hogyan működik ez a festészetében? 

Őt követően Boncz Ádám színész és világjáró érkezett hozzánk. 17 évesen állt először színpadra Szegeden, aztán Londonban és New Yorkban tanult színészmesterséget. Hamar a város színházaiban és nemzetközi filmekben találta magát, de egy ideje inkább itthon dolgozik. Pályája igazán sokoldalú - legyen szó Rimbaud-ról, jazzről vagy épp Kertész Imréről.

Mi a helyzet a FreeSZFÉ-vel? Az egyesület elnöke, Forgács Péter érkezett elsőként. Őt követően a diákfilmek pezsgő világáról volt szó, az ELTE Szemle főszervezőit, Tóth Anna Júliát és Kristóf Álmost vártuk a stúdióba. A folytatásban a 100 éve született legendás íróról, az Avraham Bogatir hét napja világhírű szerzőjéről, Kardos G. Györgyről beszélgettünk Szántó T. Gáborral. Végül az elmúlás méltóságáról és a képek erejéről kérdeztük Szabó Imola Julianna írót-grafikust, az "Amikor véget ér..." című rajzpályázat zsűritagját.

Hogyan kapcsolódik Pilinszky János költészete a Nagypéntek csendjéhez? Mit jelent számára az abszurditás és a tehetetlenség? Szarka Judit irodalomkritikus, tanár volt a Klasszikusok újratöltve rovatunk mai vendége, akivel a szabadulás ünnepköréről, és Pilinszky hitről és szenvedésről alkotott képéről is beszélgettünk.

Egy óra, egy snitt, egy asztal, három ember, és egy propagandainterjú újrajátszása. - Vajon mi visz rá egy fiatal filmrendezőt arra, hogy a diplomafilmjét egy 70-es évekbeli kémtörténetből készítse el? A stúdióba vártuk Misota Dániel, rendezőt és Krasznahorkai Ágnes, színészt, a Kerényi Mária, 41, 1970 július – című film alkotóit.

Gergye Krisztián életében egyszerre van jelen a fotó, a festészet, a tánc, a koreográfia. Vajon hogyan tudja ezeket a különböző műfajokat összehangolni magában és mit jelent számára a határátlépés? 

Végül Gerlóczy Zsigmond zongoraművész, zeneszerző érkezett hozzánk, aki még harminc éves sincs, de már az egyik fontos hazai képviselője a szabad improvizációnak, a valós időben történő zeneszerzésnek. A múlt héten jelent meg második szóló zongora-albuma, a nyáron pedig Indiába készül, méghozzá a karnatikus zene és tánc fővárosába. Erről is kérdeztük.

A magyar költészet napján a 120 éve született József Attilára emlékeztünk. Elsőként Dr. Széchenyi Ágnes, irodalomtörténész, a József Attila Társaság tagja érkezett hozzánk, akivel az évforduló jelentőségéről és az életmű összefüggéseiről beszélgettünk. Szó volt József Attila egyik kevésbé ismert, rendhagyó születésnapi verséről is.

Mi a versek feladata és szerepe a 21. századi tartalomrengetegben? És miért jó az, ha versekkel árasztjuk el az utcákat, a parkokat, és mintegy ismeretlenül, megajándékozzuk egymást kedves sorainkkal? Megkérdeztük Szeifert Natália, írótól, a Posztolj verset az utcára! mozgalom alapítójától.

Mi lenne, ha József Attila most is élne? Vajon milyen verseket írna? Vörös István, költő, néhány évvel ezelőtt éppen ezzel a gondolattal játszott el, amikor József Attila ismert verseinek átirataival foglalkozott. Hogyan választott a versek közül és mi volt a célja?

Végül Hegymegi Flóra, ifjú költő érkezett hozzánk, akinek tavaly jelent meg első verseskötete, Kismegszakító címmel, az erzsébetvárosi chapbook pályázat keretében. A pályakezdésről, a Hetedik Város csoportról és József Attila hatásáról is kérdeztük.

Füst Milán regényéről, A feleségem történetéről nyugodtan kimondhatjuk, hogy a világirodalom legtitokzatosabb művei közé tartozik. Számos kiadást élt meg, 13 nyelvre fordították le, szerzőjét Nobel-díjra jelölték. A stúdióba vártuk Csontos Erika szerkesztőt-kritikust, a Klasszikusok újratöltve rovatunk eheti vendégét, akivel Füst Milán életművéről, és kulcsregényéről, A feleségem történetéről beszélgettünk.

Az improvizáció egyszerre szabadság és kiszolgáltatottság. Nincs ez másként a kortárs táncban sem. Vendégünk volt Grecsó Zoltán táncművész, akit legtöbben a Willany Leó improvizációs táncszínházról ismernek. Új utakról és az immár 16 éves társulatról beszélgettünk vele. Természetesen a kortárstánc helyzete is szóba került.

Mi a közösségi színház és mi fán terem a vitaszínház? Egyáltalán, hogyan gondolkodnak a korszerű színház feladatáról és formanyelvéről a legfiatalabbak? Megkérdeztük Bácsics Reginától, a Közszín Kollektíva alkotócsoport tagjától, és Forgács Pétertől, a FreeSZFE Egyesület elnökétől.  

Nemrég ünnepelte 60. születésnapját kedves kollégánk, Kaszás Gergő, Jászai Mari-díjas színész, akit ebből az alkalomból hívtunk meg beszélgetni. Annak idején gyerekszínészként indult a pályája, aztán a Katona József Színházban robbant be. Vajon mi van vele mostanában, hogy érzi magát, min dolgozik, merre jár?