Ki gondolta volna, hogy Európa, az EU

Szabó Gergő és Bálint Botond a Kocsmai

Amit a pizzakínálatot böngésző Gréczy Zsoltnak sem sikerült teljesen véghezvinnie, az most bevégeztetett. Mélyen, de tényleg igazán mélyen és igazán nagyon megrázta a magyar közéletet az a videófelvétel, amely műfaja szerint a pornó egyik különösen visszataszító ágazata, és amelyben nem kizárható, hogy egy közismert teológusnő szerepel, a mainál fiatalabb korában, az elképzelhetőnél is durvább testi kitárulkozás közben. A videóval való szembesülés után egy nappal már a PTSD nyilvánvaló jelei mutatkoztak a Ladikpisztoly résztvevőin, kavarognak bennünk a szélsőséges érzések, nehéz erről a jelenségről összeszedetten nyilatkozni. Emellett beszélgettünk Perintfalvi Ritáról is, aki nem olyan régen még különös kárörömmel fogadta nőtársa, Varga Judit igazságügyi miniszter lemondását, fanyarul utalva egy bizonyos videó esetleges előkerülésére. Szóba került továbbá a közelmúltban megjelent, „Drága mama!” című, rövidfilmnek hazudott, silány és unalmas propagandavideó is, amely filmes kulisszák közé helyezve, ám filmes cselekmény nélkül olvassa fel a USAID cselédsajtó hiszterizáló, közérzetmérgező cikkeit.

Arra az esetre pedig, ha bárkinek bármilyen kifogása merülne fel a műsorral kapcsolatban, máris leszögezzük, hogy nem mi szerepelünk a felvételen, illetve vágott, manipulált a felvétel, illetve a Tóni csinálta egymilliárd eurós mesterséges intelligencia szoftverrel. Ezen felül fiatalok vagyunk, és kell a pénz.

Döbrentei Kornél új verseskötetének költeményeiben azokat az orwell-i (Orwell 1984)  igazságokat kutatja, amelyeket máig a hazugságokkal fedik el. Nem véletlenül írta József Attila Thomas Mann üdvözlés versében: ,,...Te jól tudod, a költő sose lódit: az igazat mondd, ne csak a valódit..." Döbrentei Kornél úgy látja, hogy a XXI. században sem történt meg az erkölcsi megtisztulás. Az életünk tele van a hazugság kényszerképzeteivel és a történelmünk meghamisítói miatt alvajáróként éljük a történelmünket. A Sorsvágta kötet azért született-erősíti meg a Kossuth-díjas költő, mert mint sok író- s költő társam, én is a magyarság megmaradásáért érzek felelősséget. Féltem a hazámat- szögezi le a költő, -bár az utóbbi tizenöt évben úgy érzem, hogy  Magyarország jó kezekben van.

Előre leszögezem. A Sziget Fesztivál egy jó dolog, örülünk neki, hogy van, sőt én magam is rendszeres látogatója voltam egy jó darabig. Azonban az elmúlt években feltűnt, hogy a politikai propaganda és a profitszerzés mintha felülírta volna a felszabadult, de közben biztonságos szórakozást. Úgy tűnik, mintha a “csakazértis lázadás” felülírta volna a szervezők részéről a felelősségtudatot és a józan észt. A Libz of TikTok adásában Bálint Botonddal részletesen kifejtjük, hogy mire is gondolunk mindez alatt.

A L’Oréal nevű, egyébként mindenki által ismert kozmetikai óriáscég olyan modellel népszerűsíti a tizenévesek körében kedvelt sminkmárkáját, aki nem mellesleg explicit szexuális tartalmakat is előállít az OnlyFans-a. A hölgy egyébként elsődlegesen, vagy másodlagosan, ki tudhatja ezt, “életmóddal” (sminkelés, mint életmód) kapcsolatos tartalmakat is készít több mint 4,6 millió követőjének az Instagramon és a TikTokon. Hát mindenesetre mi le vagyunk nyűgözve tőle, hogy a L’Oréal beemeli a normalitásba a pornográfiát. Ez ugye nem kizsákmányolás és nem is a kozmetikumokat fogyasztó tini lányok terelgetése afelé, hogy a testük áruként akár jól is értékesíthető. A feministák és progresszívek ingerküszöbét persze el sem éri az ügy. 

Egy turbános ember, keleti zenére kisebb tömeget vezet végig a belvároson – ez tiszta Nyugat-Európa! Ez azonban nem Brüsszelben, Malmöben, Brightonban vagy Kölnben történt, hanem Budapesten, és az egyértelműség kedvéért két baktriai teve is részt vett a menetben. A Tevekaraván 2.0 ugyanis nem migrációs fesztivál hanem a Kárpát-sivatag Projekt ellen tiltakozó rendezvény. A tavalyihoz hasonlóan, idén is az Erzsébet térről az Agrárminisztérium elé vándorolt menet célja, hogy felhívja a figyelmet a sivatagi életmódra való felkészülésünk fontosságára. Az ország kiszáradása ellen ugyanis nem történnek érdemi lépések, amelyek a jelenlegi állapotot előidéző keretrendszert megváltoztatnák. A vízmegtartás ügyében csak kommunikációs aktivitás zajlik a tájhasználatért felelős szakminisztérium részéről, miközben az ellenzék is csak szeretné felkarolni a témát, esze viszont nincs hozzá. Mi újra nekiveselkedtünk, de most beültettük magunk mellé a témában nem jártas, ám a következményeket elszenvedő népet is, hogy rákényszerítsen minket a világos megfogalmazásokra.

Az apácaliliomok szakértője eltéved a napraforgók közt, és egy gazzal sikerült közelebbi ismeretségbe kerülnie – ebből így nem lesz újabb gellérthegyi lakás. Egyre többször hibázik Magyar Péter, emiatt egyre többször röhögik körbe, amitől ő egyre idegesebb, és további hibákat követ el. A személyiségét látva, csak idő kérdése volt ez a lefelé húzó spirál, ám az őt messiásként felemelők – megbízók és rajongók – aligha erre számítottak. Időközben Fleck Zoltán, a szegény ember Szabó Ervinje révén újra befújt Magyarországra a forradalom szele, habár nálunk jellemzőbb esemény a népfelkelés az idegen elnyomás ellen. A mindig újra felbukkanó kommunisták viszont kitartóan ragaszkodnak a forradalomhoz, de természetesen azt se szokták bánni, ha valami véres puccsban likvidálhatják azokat, akik nem akarnak újabb felvonást ebből a világjobbító utópiából. A műsorban ugyancsak kiderült, hogy a németek nem változtak meg, az orosz hackerek pedig akkor is ott vannak mindenhol, amikor nincsenek.

Az Öreg időutazásban vesz részt a hetven évvel ezelőtti osztálytársaival Náray-Szabó Gábor akadémikussal és dr. Torday Kálmán ügyvéddel. Az 1950-es években mindhárman a XI. kerületi Köbölkút utcai általános iskolába jártunk, ahol a Rákosi-korszaknak megfelelően az oktatás át volt politizálva s mindenhol keresték a kommunista rendszer ellenségeit, az osztály ellenségeket. Abból jócskán volt elég, hiszen Náray-Szabó Gábor édesapját, szintén egyetemi tanárt hat évre leültették a Magyar Testvéri Közösség koncepciós perében. Torday Kálmán papáját, aki a Magyar Nemzeti Bank vezető jogásza volt, 1952-ben kirúgták és jó ideig segédmunkásként kereste a kenyerét. Az én apámnak mindenét elvették, gyárát, házát, ingatlanjait és az aglomerációba küldték dolgozni. Nem véletlenül, hogy az osztálykönyvben X-eseknek voltunk jelölve, ami azt jelentette, hogy semmilyen tovább tanulásra nem javasoltak. A gyerekek többsége a megfélemlítés légkörében tanult.

A generáció, amely a valóságtól szorong a legjobban. A fiatalok, akik a valóságban nem képesek érvényesülni, akik szerint az élet az, amit a telefon képernyőjén keresztül látsz, az életcél pedig az, hogy a telefon képernyőjére kerülj. De mi lesz ezekkel a fiatalokkal, ha az idősebb generáció átadja nekik a kormányrudat? Nem sok reményünk van bennük. 

Egy ártatlan farmerreklám késztette