Recorder podcastok

Műsorvezető: Soós Tamás

Az AWS májusban egy emlékezetes Budapest Park-koncerttel koronázta meg új korszakát, másnap pedig a Viszlát nyár c. slágerük 50 ezer ember előtt hangzott el a Puskásban, amikor Azahriah ezzel zárta poptörténelmi triplázását a stadionban.

Hogyan élték meg az emlékturnét énekesük, Siklósi Örs halála után?

Milyen volt, amikor bedobták a mélyvízbe az új énekesüket, Stefán Tomit?

Hogyan hozták le a Parkos bulit a dobosuk utolsó pillanatos szalagszakadás után?

Miért volt nekik duplán megható, hogy Azahriah eljátszotta a Viszlát nyárt a Puskásban?

Miért rokkantak bele majdnem az Útvesztő című daluk

És mi az a komment, amivel úgy igazán ki lehet hozni őket a sodrukból?

Fotó: Frank Olivér

A Koncertsztorik podcast idei első adásának vendége a dallamos poszt-hardcore szupergroup, a Shell Beach, akik tavaly tíz év után hozták ki harmadik lemezüket, a Solar Flare-t, amivel felléptek angliai fesztiválokon, rangos európai showcase-eken, voltak balti és német turnén, legendás londoni klubban, és még a háború előtt Izraelben, most májusban pedig egyik abszolút kedvencükkel, az ausztrál nu-progos Closure In Moscow-val turnéznak. A Koncertsztorik új adása meghallgatható a Spotify-on, az Apple Podcastsban, vagy más ismert podcasthallgató appokban!

Somló Palival és Mohácsi Matyival átbeszéltük tavalyi nagy évük minden fontos buliját: többek közt a portsmouthi Takedown Festivalt, ahol az azóta szupersztárrá nőtt, rejtélyes Sleep Token előtt játszhattak és összehaverkodtak a Loathe-tal, a volt marhatelep helyén kialakított, extrém/tech/prog metálos Tech Festet és az ottani merchös bandázást, ahol whiskyre cserélik a zenekarok a pólóikat, és a pici, de legendás, londoni kulthelyen, a The Black Heartban tartott fellépésüket, ahol világsztárok szoktak titkos koncerteket adni. Szóba került, hogyan barátkoztak össze menő zenekarokkal (Enter Shikari, Closure In Moscow) és hogyan lettek ebből közös turnék, és elmesélték, milyen volt a hírhedt berlini szexklubban, a KitKatben játszani, ráadásul úgy, hogy az utolsó pillanatban kellett új énekest találniuk a kilépő Totik Zoli helyére.

Felelevenítettük a kétezres évek pezsgő hazai underground színterét és az első, kultiplexes Shell Beach-koncertet is, amiről kiderült, hogy létezik róla egy komplett felvétel, amit Paliék gőzerővel keresnek, és beszéltünk a Stubbornnal és The Southern Oracle-lel közös, első európai turnéjukról is, amin gázpalackról főztek kávét, gyúróterem padlóján aludtak, és walkie-talkival tartották a kapcsolatot.

Baj, ha a zenélés 20 év és több Eu-turné után is még egy költséges hobbi? Kell a külföldi siker, hogy itthon érdekes legyél? Mit tud nagyon az angliai közönség, és miért rohadt jók a német klubok? Milyen volt több kutyának játszani, mint embernek? Mi volt minden idők legjobb Shell Beach-bulija, és miért olyan nagy dolog, hogy most a Closure In Moscow-val turnézhatnak? (A magyar buli május 7-én lesz a Dürer Kertben, a podcastben ajánlott svéd bandát itt tudod csekkolni.)

Műsorvezető: Soós Tamás

Fotó: Frank Olivér

A Koncertsztorik podcast ötödik adásának vendége a Carson Coma. Hogyan élik meg az elsöprő sikert, a több ezer sikítozó rajongót, és a rohadt nagy színpadokat? Miért kerülnek töredék másodpercekre egzisztenciális válságba, és miből születnek a csupaszív, energikus koncertek? A Budapest Parkban a júniusi teltház után szeptember 1-jén saját fesztivállal duplázó zenekar két ritkábban nyilatkozó tagját, Bóna Zsombor gitárost és Gaál Péter ütőhangszerest sikerült mikrofonvégre kapnunk, akik elárulták azt is, hogy milyen hetekig durva gyomorfertőzéssel koncertezni.

Péter mesél arról is, hogy milyen volt frontemberként kiállni a színpadra, és elénekelni a lomtalanítós punkszámot, amit ő írt a IV-re, és kiderül az is, hogy ellentmondásos-e az alkoholizmus társadalmi problémájáról beszélni interjúkban, majd eljátszani a Kurvára bebaszunk című Böiler-klasszikust a koncerteken.

Megkapargatjuk azt a mítoszt is, hogy a Carson Coma is egy-két év alatt futott be, mint a mai újhullámos hiphophelőadók (náluk ez inkább 4-5 év volt), és felelevenítjük a korai turnékat, amikor 40 embernek játszottak a Végállomás Klubban a Parazol előtt, vagy a szúnyogokat csapkodták maguk körül Szolnokon, fel se fértek a színpadra, és Zsombor egy mezőn futkosott gitározás közben.

Beszélünk a legelső Carson Coma-koncert adrenalinrobbanásáról, felgöngyölítjük az első évben lemorzsolódott, hetedik Carson Coma-tag rejtélyét, és kiderítjük, hogy az ősszel bécsi koncertre készülő zenekarnak vannak-e ambíciói a nemzetközi porondon, vagy továbbra is csak a magyar piacra koncentrálnak.

Természetesen szó esik a szeptember elsejei minifesztiválról is, az előzenekar-választásról („szétadom, ha vannak rajongóink, akik csak így eljönnek ránk, és kapnak az arcukba egy kis Kibaszott Embereket meg Hocuspony-t”), és arról is, hogy milyen az, amikor a délutáni napsütésben megnyílik a moshpit a Carson Coma-közönségben.

Az adás a Mastercard támogatásával jött létre.

A Koncertsztorik podcast negyedik adásának vendége a Blahalouisiana, akik augusztus 24-én már a második nagy koncertjüket adják a Budapest Parkban. Hogyan lett az énekesnőjük, Schoblocher Barbara az ország egyik legjobb frontembere? Miért gondolkoztatja el őket az Azahriah-jelenség, és ők miért futottak be lassabban, ha már a Blaha előtt is volt egy sikeres zenekaruk?

A Koncertsztorik podcast harmadik adásának vendége Vitáris Iván, aki júniusban adta élete legjobb és legfontosabb koncertjét az Ivan & The Parazollal a Budapest Parkban. Miért ezen a bulin állt vagy bukott a zenekar jövője, hogyan adja vissza a sors a Parazol-átkot, és menti meg őket a leggázabb szituációkban, és miért írtak motörheades számot a készülő lemezükre?

Ivánnal a júniusi parkos koncertjükből kiindulva göngyölítjük fel, hol is tart ma a Parazol, mennyire tette őket taccsra a covid és a traumatikus tagcserék, és hogyan tudtak úgy megújulni, hogy közben megduplázták a közönségüket. Iván egy hármas csillagrombolóval fejti meg a képletet, kielemzi az 5 legnépszerűbb számukat Spotify-on, és őszintén beszél a koncertezés anyagi oldaláról is.

Megkérdezzük, hogy haverzenekarként mit szólnak a Carson Coma gyors sikeréhez, és mennyire frusztrálják a ma már mindenhol elérhető nézettségi és látogatottsági számok, mire kifejti elméletét arról, hogy a magyar zeneipar is olyan, mint a magyar társadalom: vannak a nagyon befutott „gazdagok” és a kisebb, szintén ügyes, de szegény zenekarok - és a kettő között óriási a szakadék. Kitérünk az élet nagy kérdéseire is (Beatles vagy Stones? Jagger vagy Gillan?), seperc alatt eljutunk Newtonig, és máris a prágai Stones-bulin találjuk magunkat, amit Iván végigzokogott, miután belecsaptak a Street Fighting Manbe. Szóba kerül a bordeauxi Rival Sons-koncertre való kijutásuk filmbe illő története, és az is, hogyan intézte el Iván az utolsó pillanatban, hogy felléphessenek a Szigeten tavaly.

Miért hisz még mindig a kettős beszélben? Hogyan fogja jobban kihasználni a hangját, és miért énekelt eddig baritonként főleg tenor dolgokat? Miért nem mert soha beugrani a közönségbe, és milyen volt, amikor kitörte a bokáját egy koncerten? Tényleg végig kell szívni 13 évet turnézással, hogy igazán jó legyen egy zenekar? Mivel traktálták a sheffieldi Arctic Monkeys-rajongók a Szigeten, és mi a legnagyobb álmuk, amit már két éven belül valóra válthatnak? Hallgasd meg Iván válaszait a Recorder új podcastjában!

A podcast a Mastercard támogatásával valósult meg.

A Koncertsztorik podcast második adásának vendége az ország egyik legütősebb live actjével egész nyáron intenzíven turnézó Analog Balaton, akik tavaly majdnem kiégtek a fesztiválszezon végére. Milyen közel jutottak a feloszláshoz, és mi mindenen változtattak, hogy újra szórakoztató legyen számukra a koncertezés? És miben hasonlítanak a balatoni lángososokra?

Az adásban visszatekerjük az időt az első évig, amikor még ingyen jártak fellépni mindenhová, az elektronikus zenére alkalmazzuk Murphy törvényét (ami el tud romlani, az el fog, pláne, ha 1500 kábel van összedugva), és megpiszkáljuk kicsit a mítoszt, hogy miért nem adtak ki sokáig zenéket, és miért csak élőben lehetett évekig meghallgatni az Analog Balatont. Kiderül, hogy nem sírják vissza azt a szabadságot, amikor még bármerre csavarhatták koncerten a számaikat: ma már sokkal fixebbek a koncertjeik, a LENT című lemezük mégis sokkal nagyobb szabadságot adott nekik - de milyen téren?

Mi történt Abával a tavalyi Fishing on Orfűs koncerten, amitől egészen meghatódott? Melyik daluk katartikus őrület minden egyes alkalommal, és mennyire fullon pörgés a szeszen a turnézás? És mégis miért lenne fura, ha az ember táncol a saját zenéjére?

Műsorvezető: Soós Tamás

Az adás a Mastercard támogatásával valósult meg.

A Koncertsztorik podcast első adásának vendége Dzsúdló, aki pár év alatt lett az ország egyik legnagyobb popsztárja. Juhász Marcival átbeszéljük, hogyan vált belőle magabiztos színpadi előadó, mennyire tud még koncertekre járni úgy, hogy folyton felismerik, és elárulja, melyik bulin volt igazán para halálfélelme nézőként.

Előadóként a legnagyobb félelme az, hogy kevés ember előtt kell fellépnie, ezért is tartja nagy szerencsének, hogy a fiatal zenészek ma már egy-két év alatt eljuthatnak oda, ahová az előző generációknak tíz évébe telt. A gyorsan jött siker árnyoldalairól is mesél, elmondja, miért érzi magát néha úgy, mint BoJack Horseman, aki a semmi elől menekül, és mit nehéz feldolgozni a népszerűségben.

Már a legelején elhatározta, hogy nem akar celeb lenni, és hatalmas csalódásnak élné meg, ha a Blikk lehozna róla egy cikket. Ha tehetné, punkbulikba és ötórás deep house szettekre járna rotyogni hetente többször is. Saját koncertjein is a kettősséget szereti, több dalát is úgy dolgozta át élőben, hogy igazi poppunkos rázás legyen. Szeret lángnyelvek között rugdosódni, mert közben olyan keménynek érzi magát, mint Ozzy Osbourne, de otthon már mosómedvés videókat nézeget.

Szó esik minden idők legjobb Dzsúdló-koncertjéről, a tavalyi egészségügyi parájáról, a koncerteken való ivásról és cigizésről, de röviden kifaggatjuk a szeptemberben érkező 3. lemezéről és a rendhagyó júliusi koncertjéről is a Budapest Parkban.

És még ezer dolgot kivesézünk: Hogyan készül a kiemelt koncertjeire? Beck Zolinak melyik mondata visszhangzik sokat a fejében? Kivenné a legnagyobb slágerét a műsorból, ha megunná? Mennyire függő típus? Melyik dala lepte meg azzal, hogy milyen jól működik élőben, és miért nem szeretné, ha bólogató kutyák vennék körül, akik szerint minden jó, amit csinál?

Műsorvezető: Soós Tamás

A podcast a Mastercard támogatásával jött létre.

A Kedves Lemezem podcast új adásának vendége a magyar underground hiphopszcéna legenigmatikusabb és legöntörvényűbb figurája, a 32 éves Lotfi Árzsáng, alias Baba Aziz, aki több mint hároméves hallgatás után rukkolt elő R.I.P. című első lemezével, amitől a kritikusunk szeme is elkerekedett. Közel kétórás beszélgetésünk alatt megismerkedünk az emberrel a legenda mögött. 

Baba Aziz szinte kizárólag olyat tesz (vagy nem tesz), amit nem szokás a magyar zeneiparban. Sosem lép fel élőben. Népszerű régebbi dolgait eltünteti a netről (például a Palvin Riddim című dalát vagy a Tiltsál Föl Miki357-rendezte klipjét). Fogja magát és három és fél évig nem ad ki saját zenét. Úgy featel Beton.Hofinál, hogy nem lehet érteni, amit mond (Pulled Pork). Amerikai soulzenéket samplingel. Egy ideje már videoklipeket sem csinál. Az első lemezéről azt mondja, hogy lehet, ez lesz az utolsó is. Mindenre van magyarázat, és ezeket a magyarázatokat mind meg is kapjuk tőle podcastunk legújabb adásában.

Fontos, hogy nem a zenélésből él, ezért nem kell olyat csinálnia, amihez nincs kedve. Tízperces hidegzuhannyal indítja a napot, aztán elautózik Pomázra dolgozni (tárgyakat tervez Magyarországon forgó hollywoodi filmekbe, az első ilyen munkája az Emma Stone főszereplésével készült Szegény párák volt), hazafelé Szentendrénél beugrik egy kicsit úszni a Dunába, majd otthon kezdődhet a zenekészítés. Megbeszéltük azt is, hogy mi volt benne addig, amíg kijött a lemez, és mi van benne azóta.

Műsorvezető: Varga Ferenc

Köszönet Fodor Máriusznak a segítségért.

A Nagy Évem podcast utolsó utáni adásának vendége Sisi, aki alig több mint egy évvel ezelőtt tűnt fel a Yalla című számával, amit öt másik dal követett, és most csütörtökön hozza ki az első EP-jét SISTEMATIIK címmel.

"Akkor már irkáltam szövegeket, de nem tudtam elképzelni, hogy, én, a szegényen felnőtt kislány, aki nem ismeri az apukáját, és anyukája kiment Németországba, amikor kilenc volt... tehát ez az árva kislány, aki Ausztriában dolgozik úszómesterként, hazaköltözik és megváltja a zeneipart... ez jól hangzott, de még csak a gondolattal sem játszottam el, hogy lehetséges lenne, mert otthon ültem egy tízórás műszak után, írtam két versszakot, nagyon élveztem, nagyon éltem, de nem kapcsolódott össze a fejemben a két pont" - kezdi népmesébe illő élettörténetét Sisi. Hogyan sikerült végül a zeneipar megváltása? Ez adásunkból kiderül.

Műsorvezető: Varga Ferenc