Recorder podcastok

A Filmzene podcast második adásának vendége Reisz Gábor, aki amellett, hogy rendezőként és íróként jegyzi az elmúlt tíz év két legsikeresebb alulról jövő magyar közönségfilmjét (VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, Rossz versek), a zenék létrehozásában is aktívan részt vett.  Fütyürészésről, nyálasságról, Szécsi Pálról, katarzisokról beszélgetünk vele.

Reisz Gábor két eddig nagyjátékfilmjének (és rövidfilmjeinek) zenéi olyan népszerűségnek örvendenek, hogy még egy évek óta aktív, koncertező zenekar (VAN Filmzenekar) is kinőtt belőlük. Hogyan jön egy filmesnél, hogy a zenéket is ő szerezze? Elég-e hozzá, hogy kiskamaszként kéthúros gitárral próbáljon bevágódni lányoknál? Reisz elmeséli az adásban, miért nem futott neki soha a Stairway To Heavennek, melyik korai filmzenés kattanása hoz fel garantáltan szalagavatós emlékeket, és milyen előnyökkel járt, hogy édesanyja a Hungarotonnál dolgozott.

Kivesézzük persze a VAN és a Rossz versek megzenésítését ától cettig, a katarzisokat kereső eredeti filmzenék létrehozásán át a betétdalok kiválasztásának kalandos útjáig. Mikor idegesíti Reiszt egy filmzene? Mik a glockenspiel veszélyei? Már a forgatókönyvírás idején elkezd-e foglalkozni a zenékkel, vagy csak a forgatás után?

Beavat abba, mi lett volna az első választás az ikonikus Gyöngyhajú lány helyett a Rossz versek főcíme alatt, hol bukott el a VAN végefőcíménél az ütemre futás, és hogyan kell felismerhető Szomszédok- és Fargo-stílusparódiát alkotni. Utánajárunk, egyáltalán lehet-e jó, ami nyálas, kiderül, melyik francia világsztár kosarazta ki csúnyán Reisz Gábort, és kitartó hallgatóink még azt is itt tudhatják meg először, milyen újdonság várható a jelenleg készülő, Magyarázat mindenre címet viselő harmadik filmjének zenei kíséretében.

Műsorvezető: Huszár András és Varga Ferenc

A Filmzene podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatásával jött létre.

A Kedves Lemezem podcast második adásának vendége Leskovics Gábor, a jövőre negyvenéves Pál Utcai Fiúk frontembere és a Kiscsillag énekes-gitáros alapító tagja, akivel a Ha jön az élet című 2000-es PUF-lemez kapcsán beszéltük át élete nagy fordulópontjait. 

Kitárgyaljuk, miért érdemelt volna nagyobb figyelmet a Ha jön az élet a korabeli sajtó részéről, előtte azonban sok más aspektusból is megvizsgáljuk a 2000-ben megjelent albumot. Hogyan nyomta rá a bélyegét az ezredforduló várakozással teli szorongásos közhangulata? Miért szereti jobban Leskovics az itt felvonultatott zenei eklektikát, mint a korábbi néhány PUF-lemez stíluskavalkádját? Hogyan hatottak a lemezfelvétel előtti tagcserék, valamint az Üllői Úti Fuck és a Kispálos vendégeskedése során szerzett tapasztalatok az új dalokra? Új kezdet volt-e a lemez?

Az adás legszebb pillanata, amikor Leskovics megosztja az Angyal című dal születésének misztikus, szinte megmagyarázhatatlan körülményeit, de a karrier más pillanatait is érintjük, például a Kiscsillag létrejöttének felszabadító érzéséről, David Bowie-ról, arról, hogyan lehet elkerülni, hogy a zenélés munkának érződjön, mi volt a jó és vérciki a kiskocsmákban tartott korai haknikban, és hogy milyen nehéz kezelni a rajongók levélben küldött lelki problémáit.

Műsorvezetők: Huszár András és Varga Ferenc

A Kedves Lemezem podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatásával jött létre.

Itt a Recorder új podcastja, a Filmzene, amelyben az utóbbi néhány évben itthon végbement filmzenei forradalmat szeretnénk körbejárni. Első adásunk vendége az ország egyik legmenőbb és legfoglalkoztatottabb filmzeneszerzője, Balázs Ádám, aki olyan filmek zenéjét szerezte, mint az Oscar-díjas Mindenki, az Oscar-jelölt Testről és lélekről, az Oscart érdemlő Utóélet, valamint Az unoka, a Nagykarácsony, a BÚÉK, a Pappa pia, A feleségem története, illetve olyan tévésorozatokét, mint a Terápia, a Hacktion, a Csak színház és más semmi, és ami a legfontosabb: az Egynyári kaland, ahol pluszban még társszerzője volt a főcímdalnak, az Örökké című slágernek az Intim Torna Illegáltól. Az amerikai Jóbarátok című sorozat egyik részében is hallhattuk a zenéjét, ahogy a Brendan Fraser főszereplésével készült A bájkeverő című filmben is. Jelenleg két film is fut a mozikban, aminek ő szerezte a zenéjét: a Nyugati nyaralás és a Magasságok és mélységek.

Évekig élt New Yorkban és Los Angelesben, ahol egész rendhagyó körülmények között haverkodott össze Jimmy Kimmellel, de mesélt nekünk az HBO-val kapcsolatos tapasztalatairól is. Természetesen az Oscar-gála is szóba kerül, itt Ádám egy feszült heist-kaland főszereplőjévé vált egy elkallódott jegynek köszönhetően.

Kiderül, melyik Morricone-filmzene ösztönözte arra, hogy maga is ezt a pályát válassza, és felidézte, milyen zenei neveltetést kapott ének-zene tanár édesanyjától és édesapjától, akinek A kockásfülű nyúl zenéjét köszönhetjük. Az egyes filmes és sorozatos projektek izgalmas kulisszatitkai mellett a filmzeneszerzés folyamatának kevéssé ismert részleteit is felvillantja. Milyen érzés, amikor egy kulcsjelenet alól kiszedik a már megírt filmzenét? Jó mankó vagy idegesítő megkötés-e, ha a vágó már mintazenéket kever a jelenetekhez? Lehet-e túlzásba vinni a zenei hatáskeltést? Mik a tévhitek a filmzeneszerzésről, amiket még egyes rendezők fejében is el kéne oszlatni?

Műsorvezető: Varga Ferenc

A Filmzene podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatásával jött létre.

Indul a Recorder új podcastja, a Kedves Lemezem, amelyben magyar zenészekkel beszélgetünk arról a lemezükről, amelyik a legkedvesebb a számukra. Első vendégünk Hó Márton, aki a Jégkorszak nevű zenekarával jegyzett Dalok a fürdőszobából című albumát választotta. 2011 őszén jelent meg ez a rendhagyó körülmények között, részben valóban egy fürdőszobában felvett lemez, amely úgy tudott személyes lenni, hogy közben sikerült megfogalmaznia valami egyedit az akkori huszonévesek életérzéséről, és hol őszinte, hol ironikus megállapításai még tíz évvel később is időtállók maradtak.

Mennyire illeszthető be a 2000-es évek második felének indie rock hullámába, vagy az ezt követő hálószobapop-felfutásba az album? Miért bizonyult tökéletes zenei producernek Tövisházi Ambrus, és hogyan lett több egy személyes projektnél a zenésztársak (Gulyás Kristóf, Szőke Barna, Horváth Kristóf) közreműködésével? Az adásban Marci választ ad ezekre a kérdésekre, és mesél még a kívülállóságról, alkotói kételyekről, a siker mércéjéről, a frontemberré válás megugrásáról is. Megtudhatjuk, mit köszönhet a Bëlgának, miért nem bírja meghallgatni a saját számait, be tudott-e csajozni a dalszövegeivel, mi a véleménye a búcsúkoncertekről, és búcsút mondott-e már a Jégkorszaknak.

Műsorvezetők: Huszár András és Varga Ferenc

A Kedves Lemezem podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatásával jött létre.

A Nagy Évem podcast utolsó adásának vendége HOLI, azaz Hegyi Olivér, aki 2017-ben készítette a Take Me Please című többszörös díjnyertes animációs kisfilmet, egy évvel később rajzolta a Dia című képregényt, tavaly pedig kihozta a Sírok és nevetek című lemezét, amit gyakorlatilag egyedül rakott össze.

Olivér már két éve dolgozott A szív kertje című animációs filmjén, amikor egyik nap kikapcsolódásként megnyitotta az Ableton zeneszerkesztő programot. Beütött a kreatív hurrikán, másfél hónap alatt kiszakadt belőle egy csomó dal, megszületett HOLI, összeállt a lemez, elindult egy zenei karrier számos fellépéssel és lelkes visszajelzésekkel. Miközben a fejében már megvan a következő album, ami egyben egy no-budget nagyjátékfilm is lenne, előbb még muszáj befejeznie a kisfilmet. Ezen dolgozik hónapok óta Pozsonyban, most is csak egy koncertre ugrott haza, így tudtuk behívni a műsorba.

Milyen volt először szembesülni azzal, hogy emberek kívülről fújják a szövegeit? Miért van csukva a szeme a koncerteken? Melyik sorokat nem szívesen mondja már? Miért festette a haját szőkére? Létezik Zsófi? Kiknek a dicsérete számított a legtöbbet? Hány lány vallott neki szerelmet az elmúlt évben? Beszélgettünk a közönsége nemi összetételéről, a feltétel nélküli rajongásról, a beszólás keserű utóízéről, a naplóírásról, Aviciiről, illetve indokolatlan részletességgel kitárgyaltuk a fellépését a Péntek Esti Partizánban, ahol egy sajnálatosan ronda nagypapapulcsiban nyomta le a közel húszperces Roadmovie című számát.

Mivel ez A Nagy Évem utolsó adása, szeretném megköszönni azoknak az embereknek a segítségét, akik hozzájárultak ahhoz, hogy olyan lett ez a podcast, amilyen. Ács Dani, Dömös Zsuzsi, Horváth Orsi, Huszár András, Jakab Juli, Kenczler Marci, Kristóf Norbi, Lőrincz Nándi, Miki357, Pawlowszky Tamás, Sallai Laci, Varga Évi, Vermes Orsi, Weyer Balázs nagyon köszönöm!

- - - - - - - -

A Nagy Évem podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató program támogatásával jött létre.

A Nagy Évem podcast utolsó előtti adásának vendége az OHNODY művésznéven ismert Hegyi Dóra, aki úgy csinálja a dolgait, hogy ne legyen mit megbánnia.

1990-ben született, Székesfehérváron nőtt fel, gyerekkorában legtöbb idejét versenysporttal töltötte, tizenháromszoros országos bajnok rövidtávfutó volt. Az érettségi után szülői ösztönzésre a jogi egyetemre ment, de hamar kiderült, hogy nem ez az ő útja. Közben már rakosgatta ki az egy szál gitárral előadott dalait a netre, így talált rá Toldi Miklós és Fodor Máriusz - ez utóbbi sok évvel később alkotótársa volt az első lemezén. Húszas évei első felét a walesi Cardiffban töltötte, elvégezte a zeneművészeti egyetemet, ahol megtanulta, hogyan lehet együttműködően dolgozni másokkal. Ott érezte először azt, hogy megérti a környezetét, és a környezete is megérti őt, ezért nehéz volt a hazatérés. "Azt tartom az otthonomnak, sokat álmodom vele" - mondta Cardiffról a műsorban, de mielőtt külföldre költözne, Magyarországon akar helytállni.

Beszélgettünk az igazságérzetről, ami tombol benne, az önbizalomhiányról ("tanult hiedelem bennem, hogy nem vagyok elég"), a rossz nyelvekről ("egyáltalán nem szeretem a pletykát"), a negatív kommentekről ("felvállaltan nem artikulálok"), a rajongókról ("ideális rajongó az, aki nem rajong"), plusz annak a felelőségéről, hogy profitábilis legyen a produkció, de szóba jött a "Beyoncé a búcsúban-feeling" is, valamint ez a pillanat a Hideg klipjéből.

Miért nem ment el soha tehetségkutató műsorba? Tényleg nem fűti a lakását? Mikor kezdte el foglalkoztatni a szerelem témaköre? Vádolta már meg valaki azzal, hogy a közösen átélt élményeket kiárusítja a dalaiban? Ha kiderülne, hogy nemsokára meghal, az hogyan érintené? És mi köze van mindennek Harry Potterhez? Elárulta azt is, hogy miért rak ki szívesebben az Instára egy aktképet magáról, mint egy személyes fotót, illetve milyen volt pár hétig a szarkasztikus, sötét humorát élni a Twitteren.

- - - - - - - -

A Nagy Évem podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató program támogatásával jött létre.

Jubileumi, huszadik adásunk vendége a podcast főcímzenéjének szerzője, Kristóf Norbert, aki tizenhárom szólólemezt jelentetett meg az elmúlt tizenöt évben, a legutóbbit múlt karácsonykor.

A két évvel ezelőtti Kristóf Norbert-interjúnkat úgy jellemezte Nagy V. Gergő, hogy "Kertész Imre Kaddisa óta ez a legjobb szöveg a kudarcról". A Nagy Évem új adásában nem a kudarc felől fogjuk meg az ország egyik legtehetségesebb énekes-dalszerzőjének karrierjét, hanem megnézzük inkább, hogy mi volt az, ami sikerült.

Beszélgettünk a miskolci gyerekkorról, amikor videójátékok zenéjére rappelt, a budapesti indie-boomról, a londoni, Seattle-i és Los Angeles-i kalandjairól, a dalszerzés eufóriájáról és a koncertezés kínjáról, illetve a nagy évéről, amikor sok minden összejött. Kiderül az is, hogy a hangját egy lánytól kapta, valamint hogy a gimiben kirúgták egy Sonic Youth-coverbandből, mert bénán énekelt. A pozitivitás jegyében sokat dumáltunk az öngyilkosságról is.

Ez az első adásunk, amiben a vendég egy dalt is eljátszik. Bedobtuk Norbinak az ötletet, hogy feldolgozhatná esetleg minden idők legnagyszerűbb magyar eurodisco-slágerét, vagy azt a gyönyörű dalt A narancsvidék első részének a végéről. Ő összekapcsolta a két dolgot, és Joseph Arthur stílusában adta elő a Tedd fel a kezedet. Ez 42:44-től hallható az adásban.

- - - - - - - -

A Nagy Évem podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató program támogatásával jött létre.

Tizenkilencedik adásunk vendége a fiatal magyar producerzseni, Hundred Sins, aki annyira tudatosan építi a karrierjét, hogy már most megmondja, hogy a nagy éve 2024-ben lesz. Pócsi Botond 24 évvel ezelőtt született Miskolcon. Focistának készült, de egy sérülés miatt ágynak esett, és akkor ismerkedett meg a dubsteppel, illetve a zenekészítéssel. "Engem nyolc évig hallgattak úgy, hogy a legnézettebb zenémen is 3-400 lejátszás volt" - mondta erről az időszakról, aztán beütött az Azahriah-val közös Oye. Az ajsa lunával együtt csinált Legszebb lány idején figyeltek fel rá Fodor Máriuszék, és hívták el a Banana Recordshoz, aztán jöttek a közös dalok Beton.Hofival, AKC Misivel, Lil Frakk-kal, kristoaffal és egyebekkel. A neve hamar branddé vált, amit elősegített az is, hogy ő minden dalán előadóként van feltüntetve ("igazságtalannak tartottam mindig, hogy producer neve csak a leírásban van ott legalul"), valamint a markáns imidzs a piros maszkkal, ami mögé az arcát rejti kezdetektől fogva.

Tavaly azt érezte, ideje kijönni egy lemezzel. A legjobb beatek spájzolta már egy ideje, összegyűlt nyolc-tíz szám, bedobott még pár extra featet, és elkészült az Opera című lemez, ami május elején jelenik meg, pont tíz évvel azután, hogy Boti kirakta élete első saját számát. A koncepció része volt, hogy kevésbé ismert előadókkal csinálta az album dalait ("így is becsúszott egy Azahriah meg egy Miller Dávid"), mert a legfontosabb számára, hogy felemelje a tehetséges fiatalokat.

A podcast felvételére maszk nélkül jött, úgyhogy egyfajta verbális face revealként elmondjuk az adásban, hogy melyik híres hollywoodi színészhez hasonlít. Elárulta, legszívesebben kivel csinálna közös számot, melyiket tartja a legjobban sikerült dalának, miért érzi úgy, hogy lejáratta magát az első néhány élő fellépésén, mivel keres a legtöbb pénzt, és mi idegesíti a legjobban a magyar zeneiparban. A hallgatottsági/nézettségi statisztikákkal nem foglalkozik, külföldi sikerről nem álmodozik, és néhány éven belül nyugdíjba vonul egy tanyára. Felolvastuk neki Rónai András kritikáját az Operáról (ami a Recorder magazin 93. számában fog megjelenni jövő csütörtökön), ő pedig mondatonként reagált rá.

- - - - - - - -

A Nagy Évem podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató program támogatásával jött létre.

Tizennyolcadik adásunk vendége Quixotic, polgári nevén Miklósy Krisztián, a legsikeresebb magyar synthwave előadó, akit egy hónapban többen hallgatnak a Spotify-on, mint jó pár magyar A listás zenekart.

Miklósy Krisztián 1985-ben született, és lélekben ott is ragadt a nyolcvanas években. Mindig lenyűgözte annak a kornak a kultúrája, a legjobban a szélsőségeket szereti benne, meg azt, hogy akkoriban semmi sem volt tabu. Sok éven át magának írogatta a zenéket, nyomott technót, dobolt punkzenekarban, aztán egy szofterváltás és egy moziélmény miatt talált rá a saját stílusára.

A barátaival együtt ült be a Drive című filmre, a többiek halálra unták rajta magukat, de Krisztiánnak igazi heuréka-pillanat volt meglátni a skorpiós bőrdzsekiben szótlankodó Ryan Goslingot, de még inkább meghallani Kavinsky és a többiek szintimuzsikáját. Elsőként egy Bikini-dal midijét húzta be az Abletonba, és a Köteles Leander énekével készült szám százszor sikeresebb lett, mint bármi, amit addig csinált. Másodiknak a Palms című trekket rakta össze, ami azóta is a leghallgatottabb dala. "Nem találtam ki semmi újat, hanem új köntösben próbálom eladni azt a nyolcvanas éveket, ami valójában nem is létezett" - mondta a podcastban.

A Drive lökte be a synthwave szekerét (vagy inkább tűzpiros Ferrari Testarossáját), de a Stranger Things is sokat dobott a műfaj népszerűségén. Erről a Netflix-sorozatról kapta a nevét Quixotic aktuális bulisorozata is (Stranger Synths), ahol gyakran hat-hét órán át játssza a remixeket, covereket és mash-upokat, és ahol a She's a Maniacre ő maga is elnyomja a toporgós mozdulatokat a színpadon. Még lassúzás is szokott lenni.

Szerinte már édeskevés, ha az ember ügyesen DJ-zik, vagy ütős számokat rak össze, manapság egy előadónak értenie kell az imidzshez, a grafikához, a marketinghez, a social médiához és az algoritmusokhoz is. Sokáig az utolsó szögig mindent ő csinált, de ez megfordult a Highway Violence című őrülten ambiciózus videoklipjénél, aminek a készítése során kénytelen volt igénybe venni mások segítségét.

Természetesen maximalista, a Schwarzenegger című számához egy évig gyűjtögette a samplefoszlányokat az akciósztár interjúiból. Azt vallja, hogy mindent meg lehet tanulni YouTube-tutorialokból, ezért nincs mentség arra, ha az ember középszerű dolgot ad ki a kezéből. Egy ideje meg tud élni pusztán a zenélésből, a legerősebb bevételi lábat a Spotify jelenti, amin járt már havi 100 ezer hallgató felett is.

Los Angelesben tízszer annyian hallgatják, mint Magyarországon. Éppen európai és amerikai turnéra indult volna, amikor beütött a járvány. Bízik benne, hogy pár éven belül minden hazai fesztiválon fix név lesz a Quixotic, filmzenét is szívesen csinálna, de leginkább olyan filmhez, amit ő maga rendez (vagy Antal Nimród, akivel kapcsolatban egy nagyon izgalmas hírt is brékel az adásban).

Megtudtuk azt is, hogy miért volt kénytelen leülni kávézni az ős-Bikini összes tagjával, hogy mi a különbség anyagi szempontból egy cover és egy remix között, hogy miért használ olyan ritkán vokált a számaiban, hogy a nyolvanas évek ikonikus figurái közül kivel találkozna a legszívesebben, hogyan üríti ki a fejéből időről-időre a synthwave-et, hogy miért veszélyes rákattanni a vasakra, illetve, hogy miért nem halad a második albumával úgy, ahogy szeretne.

A Nagy Évem podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató program támogatásával jött létre.

Tizenhetedik adásunk vendége a Fancy Dress Party, a Démon Hill, a Vadnyugat és a Fafafa zenei projektek mögött álló, még mindig csak 29 éves Fülöp Péter, akinek a nevéhez fűződik az Aranyélet főcímdala, a Kellemetlen percek című legendás videósorozat, de ő szerezte a valaha volt legjobb dalt az időjárásról is.

Fülöp Péter több száz dalt írt eddig élete során, amiknek kis része meghallgatható a Bandcamp-oldalán, a YouTube-csatornáján vagy a Spotify-on, de a legismertebb közülük az az egyperces, egy szál gitáros, nagyon személyes témájú Family című szám, ami minden idők második legjobb tévésorozatának, az Aranyéletnek lett a főcímdala.

Péter a Tumblr-szcéna sztárja volt a 2010-es évek elején, küzdöttek érte az online újságok, és rövid idő alatt be is járta a három legmenőbbet: pár hónapot volt az Indexnél, aztán kábé ugyanannyit a Cinknél, majd a 444-nél kötött ki, ahol rocksztár újságíró státuszba került, azaz nem kellett ügyelnie, szabadon valósíthatta meg a saját projektjeit, köztük a Kellemetlen percek című abszurd videosorozatot, amire még most is emlékeznek azok, akik akkor nézték. Mindenki látta rajta, hogy óriási tehetség, elképesztően fura gondolkodása és nagyon különleges humora volt, az összes kollégája rajongott érte, saját magát mint jelenséget belevonta az újságírásba, úgy tekintett a 444-re, mint egy virtuális színpadra, amin ő fellép. Mindehhez párosult egy valódi rocksztárokat megszégyenítő, önpuszítító életvitel, ami hamar a teljes kiégéshez vezetett.

Miért csinálta azokat a dolgokat, amiket csinált, hogyan élte meg mindezt, és mi van vele azóta? Ez mind kiderül A Nagy Évem podcast eddigi leghosszabb adásából, és végre választ kapunk arra a sokakat közel egy évtizede foglalkoztató kérdésre is, hogy miért törölte le Péter a Kellemetlen percek összes részét a YouTube-ról.

Beszélgettünk továbbá az oversharing fontosságáról, a fogyókúrák hatékonyságáról, Michael Jackson és Louis CK megítéléséről, Norm MacDonald és Evan Dando zsenialitásáról, a RHCP gitárosának szomorúságáról, a sok év után visszatérő zenekarokról, a kizsákmányoltakból lett kizsákmányolókról, a nyomasztó rajongókról, Tom Waits trúságáról, üdítőkről és a two hit wonderekről, de elárulta azt is, hogy ki után lépne fel a pénteki Partizánban, hogyan került egyszer Ákos és Eminem közé, mennyi pénzt keresett pontosan az Aranyélet főcímdalával, illetve hogy mit gondolt a nagymamája az elmúlt évtized legjobb magyar számait rangsoroló listán való szerepléséről. Miről szól a Black Hole Sun? Jöhetnek bizonyos zenei műfajok idős emberektől? Mi van, hogy ha kiderül, hogy láttál valamit a buszról?

A Nagy Évem podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató program támogatásával jött létre.