A tükörtermet Mária Terézia előszeretettel használta családi ünnepségek, többek között kisebb koncertek helyszíneként. 1762-ben ebben a teremben került sor az akkor még csak hatéves Wolfgang Amadeus Mozart első császárnő előtt adott koncertjére. A zenei bemutatató után – a büszke apa szavait idézve – „Wolferl a császárnő ölébe pattant, karját a nyaka köré fonta és arcon csókolta“.

Ez a szoba és a következő két helyiség Joseph Rosa-ról, a tájképek festőjéről kapta a nevét. Az első kép, amely belépés után közvetlenül balra az ajtó mellett található, a Habichts várat – a Habsburg-dinasztia származási helyét – ábrázolja a svájci Aargauban. Itt látható Mária Terézia portréja is, amely az udvari festő, Martin van Meytens munkáját dicséri. Mária Terézia rendkívül energikus asszony volt – apja halála után sikerült megvédenie a Habsburg-örökséget az osztrák örökösödési háborúban csaknem fél Európa ellen. Ő irányította a Habsburg örökös tartományokat, míg férje, Lotharingiai Ferenc István herceg, a későbbi I. Ferenc német-római császár, élete során elsősorban saját érdeklődési körének, a természettudománynak és a pénzügyeknek szentelte figyelmét, a politikát pedig feleségére bízta.

A Nagy Galériát a császári család előszeretettel használta bálok, fogadások és gálavacsorák színhelyeként. A több mint 40 méter hosszú és csaknem 10 méter széles Nagy Galéria ideális helyszínét képezte az udvari rendezvényeknek. A kristálytükrökkel, aranyozott stukkódekorációkkal és mennyezetfreskókkal díszített terem a rokokó csodálatos remekműve. A freskókat az olasz festő, Gregorio Guglielmi készítette. A képek elsősorban Mária Terézia dicsőséges uralkodására utalnak. A középső freskón I. Ferenc és Mária Terézia látható a trónon, körülöttük a megszemélyesített uralkodói erények, valamint a Monarchia örökös tartományainak allegóriái. A két hatalmas, fából faragott és aranyborítással ellátott csilláron 70-70 gyertya égett, mielőtt a kastélyban 1901-ben az elektromos áramot bevezették. A Monarchia felbomlása után a Nagy Galéria koncertek helyszíneként szolgált. 1961-ben itt került sor Kennedy és Hruscsov legendás találkozójára. A szomszédos Kis Galéria a kastély kert felé néző oldalán fekszik. Elsősorban névnapok és születésnapok ünneplésére használták ezt a termet, amelyből csodálatos kilátás nyílik a kastélyparkra és a Gloriette-re, amelyet még Mária Terézia korában építettek a szemközti magaslatra. A legutóbbi renoválás alkalmával a Kis Galéria visszanyerte a XIX. századból származó eredeti, csillogóan fehér színét.

A Kis Galéria mindkét oldalán egy-egy kínai kabinet található: balra az ovális, jobbra a kerek kínai kabinet. Mária Terézia nagyon kedvelte az akkoriban igen divatossá vált kínai és japán művészetet. A fehér faburkolatba mindkét szobában értékes kínai lakkfestésű táblákat illesztettek, ezek aranyozott keretéből kis konzolok állnak ki, amelyeken kék-fehér porcelándíszek találhatóak. Igazán figyelemreméltó a termek művészi intarziákkal ellátott parkettaborítása is. Mindkét helyiség játék- és tárgyalószobaként funkcionált. A kerek kínai kabinetben került sor a titkos állami konferenciákra, valamint a Mária Terézia és Kaunitz kancellár közötti megbeszélésekre.

A Karusszel-szoba az itt található két nagy kép közül a bal oldali alkotásról kapta nevét, amely egy lovasjátékot ábrázol. A hölgykarusszelt Mária Terézia rendezte 1743-ban a Hofburg téli lovardájában, hogy megünnepelje Prága visszahódítását az osztrák örökösödési háború alatt. Ebben a lovardában – a mai Spanyol Lovasiskolában – mind a mai napig tartanak lovasbemutatókat a híres lipicai lovakkal. A kép közepén látható Mária Terézia is, amint egy lipicai ló hátán lovagol udvarhölgyei között. Balra VI. Károly, a császárné apjának portréja látható díszes spanyol ruhában.

A Ceremóniateremben Mária Terézia korában kisebb ceremóniákat és ünnepségeket tartottak keresztelők vagy esküvők alkalmával. A terem falát díszítő festménysorozat Mária Terézia legidősebb fiának, a trónt is megöröklő Józsefnek a Bourbon hercegnővel, pármai Izabellával kötött esküvője alkalmából rendezett ünnepséget ábrázolja. A festménysorozatba a Monarchia legismertebb uralkodónőjének portréját is beillesztették, amelyen „Európa első asszonyaként“ egy drága brabanti csipkéből készült ruhában látható. A sorozat legnagyobb festménye Izabella 98 hintóból álló nászmenetét ábrázolja. A képen minden jelenlévő vendég – Európa csaknem teljes arisztokráciája – felismerhető a hintókon látható családi címerekről.

A kék kínai szalont a XIX. század elején a XVIII. századból származó, kézzel festett rizspapírból készült tapétával díszítették. Ebben a szalonban történelmileg egyedülállóan jelentős helyen állunk: itt került sor a tárgyalásokra, amelyek 1918. november 11-én I. Károly császár uralkodásról való lemondó-nyilatkozatához vezettek. Egy nappal később kikiáltották az Osztrák Köztársaságot, és ezzel véget ért a Habsburgok 600 éven át tartó uralkodása. I. Károly azonban nem akart lemondani, így családjával együtt száműzetésbe kellett vonulnia. 1922-ben halt meg Madeirán, mindössze 35 éves korában. Felesége, Zita 1989-ben halt meg, utolsó osztrák császárnéként a császári kriptában temették el.Ceremóniateremben Mária Terézia korában kisebb ceremóniákat és ünnepségeket tartottak keresztelők vagy esküvők alkalmával. A terem falát díszítő festménysorozat Mária Terézia legidősebb fiának, a trónt is megöröklő Józsefnek a Bourbon hercegnővel, pármai Izabellával kötött esküvője alkalmából rendezett ünnepséget ábrázolja. A festménysorozatba a Monarchia legismertebb uralkodónőjének portréját is beillesztették, amelyen „Európa első asszonyaként“ egy drága brabanti csipkéből készült ruhában látható. A sorozat legnagyobb festménye Izabella 98 hintóból álló nászmenetét ábrázolja. A képen minden jelenlévő vendég – Európa csaknem teljes arisztokráciája – felismerhető a hintókon látható családi címerekről.

A Vieux-laque-szobát Mária Terézia emlékszobának rendeztette át, miután szeretett férje, I. Ferenc 1765-ben váratlanul elhunyt. A diófaburkolatba Pekingből származó fekete lakkfestésű táblákat süllyesztettek és aranykerettel díszítették. Mária Terézia I. Ferenc halála után csak gyászruhát viselt. A császárnő halála után imakönyvében találtak egy cetlit, amelyen boldog házasságuk időpontját jegyezte fel órára pontosan. Mária Terézia három festményt is rendelt az emlékszobába: középen I. Ferenc látható Pompeo Batoni alkotásában, szintén ő festette 1769-ben Rómában a II. Józsefet és fivérét, Leopoldot ábrázoló festményt. József előtt az asztalon Montesquieu írása, az „Esprit des lois”, a felvilágosodás egyik legfontosabb műve látható. A felvilágosodás szellemisége meghatározó módon jelen volt a fiatal császár minden erőfeszítésében és reformjában.

A Napóleon-szoba a franciák császárára emlékeztet, aki itt, Mária Terézia egykori hálószobájában lakott Bécs két alkalommal történő megszállása idején 1805-ben és 1809-ben. Napóleon Mária Lujzával, I. (II.) Ferenc császár lányával, Mária Terézia unokájával 1810-ben kötött házasságával pecsételték meg a két birodalom közötti békét. Napóleon bukása után Mária Lujza fiával átmenetileg visszatért Bécsbe. Az 1814-1815-ös bécsi kongresszus alkalmával megkapta a pármai hercegséget – azzal a feltétellel, hogy fiát, Reichstadt hercegét Bécsben hagyja. A kis „Franzi herceg“, ahogy az udvarban szólították, Napóleon fiaként nem tölthetett be fontos politikai pozíciót az európai hatalmak nyomására, és a bécsi uralkodóházban nagyapja felügyelete alatt, a külvilágtól elzárva kellett felnőnie. Mint a Habsburg-család összes férfitagja – a családi hagyományoknak megfelelően – ő is kitanult egy polgári szakmát. Az ön előtt látható festmény kis kertészként ábrázolja a herceget, az asztalon látható búbos pacsirta kedvenc háziállata volt. A herceg 1832-ben 21 évesen halt meg tüdőbajban, a mellszobor a halálos ágyán mutatja őt. A következő teremben, a Porcelánszobában visszatérünk Mária Terézia korába, aki játék- és dolgozószobaként használta ezt a helyiséget. Az egész falon végigfutó, kék-fehérre festett, fából faragott keret tulajdonképpen porcelánutánzat. A keretben összesen 213 kék tusrajz látható, amelyet I. Ferenc és a gyermekek készítettek, valamint alá is írtak. A gyermekek egyike, Marie Christine egy arcképmedálon is látható. Ő volt a császárnő kedvence és egyedül ő mehetett férjhez ahhoz a férfihoz, akit szeretett – Albert von SachsHU-Teschen herceghez.

A kastély egyik legértékesebb szobájába jutottunk, az úgynevezett Milliós szobába. Neve az értékére utal. A különösen ritka rózsafából készült faragott faborításba indiai és perzsa miniatúrákat illesztettek be. A miniatúrák India XVI. és XVII. századi uralkodóinak magán- és udvari életét ábrázolják. A miniatúrákat a császári család feldarabolta és művészi montázs formájában új képekké állította össze. A szoba két oldalán kristálytükrök találhatóak, amelyek egymásban tükröződnek, így egy végtelen szoba illúzióját kölcsönzik a helyiségnek.