Mikor érezzük úgy, hogy igazán figyelnek ránk, hogy fontosak vagyunk a másiknak? Számít, amit mondunk, tényektől függetlenül elfogadható, amit éppen érzünk. Szükséges ehhez a visszajelzés, a jótanács, az együttérző szavak? Vagy olykor elegendő az is, ha csöndben és figyelmesen meghallgatnak minket. Miben más egy barátnak, egy tanárnak vagy egy szülőnek adott figyelem? És milyen az, amikor mi adjuk a másik félnek? A Válasz-utak csapatának középiskolásai mesélték el tapasztalataikat.

Szerkesztő: Belényi Barbara

Mennyire látunk előre, amikor sokszor azt sem tudjuk, hogy holnap mit fogunk reggelizni? Kell-e, lehet-e, jólesik-e tervezni húsz évre előre? Mit fogunk tanulni, hol fogunk dolgozni, egyáltalán létezik-e már az a szakma, amely a miénk lesz? Házasság, család, gyerekek? Világjárás, kalandok? A Válasz-utas fiatalok a jövőbeli terveikről, vágyaikról beszélgetnek.

Szerkesztő: Szendrei Edit

Milyen iskolába járt, hogyan választott szakmát, hogyan élte meg a második világháborút? Honnan ismerte Puskás Öcsit és miért szereti a pirosra sült libacombot? A Válasz-utak fiataljai nem győztek kérdezni, az idén februárban századik születésnapját ünneplő Sanyi bácsitól, ő pedig alig győzött mesélni az elmúlt évszázadról, amelynek történéseit személyesen élte meg. Generációk találkozása a Válasz-utakban.

Szerkesztő: Hegyesi Gabriella

A januári tragikus eset óta többet beszélünk arról, hogy hogyan tudhatjuk biztonságban a tizenéveseket, ha bulizni mennek. Vajon ők milyen biztonsági szabályokat ismernek? Kérnének-e segítséget, ha igen, mikor? Tudják-e, hogy kit hívjanak, ha baj van? Ahogy minden pénteken, most is a fiataloké a stúdió, a Válasz-utak gimnazistái a biztonságos szórakozásról beszélgetnek.

Szerkesztő: Diós Judit

Ápolt a külseje, odaadóan gondoskodik, erős vagy biztonságot nyújt? Mitől lesz valaki férfias vagy nőies? Önmagunkban érezzük vagy a másik nem visszajelzéseiből? A Válasz-utak rovatában az egyetemisták a férfiasságról és a nőiességről beszélgetnek.

Szerkesztő: Szendrei Edit

Ki mire emlékszik az óvodából? Milyen érzés volt elválni a szüleinktől és várni őket délután? Elsőnek érkezni, vagy utolsónak? Esetleg megtapasztaltuk-e, hogy elfelejtettek értünk jönni? Megszépülnek-e vajon az emlékek, vagy máig ható sebeket ejtett egy-egy csúfolás, ki nem mondott nehézség? Kiálltak-e értünk a szüleink? El tudtuk-e mesélni otthon, hogy hogy éreztük magunkat? Vajon még mindig a piskótakocka csokiöntettel a kedvenc étel és a spenót a mumus? Hogy telt az ebéd utáni pihenés, ha nem ment az alvás? Milyen szerelmek, szerepek, jelek, büntetések és kiváltságok maradtak meg négy-ötéves korból? A Válasz-utak csapatának középiskolásai mesélik el tapasztalataikat. Szerkesztő: Belényi Barbara