Zaol.hu

Gyorsan változó világban élünk, halljuk mindenfelől. Természetes, hogy sokszor félünk az újtól, változástól, néha vagy tartósan szorongunk. A szorongás kis mértékben védekező mechanizmus, ha hosszú ideig maradunk ebben az állapotban, akkor már káros. Mikor vesszük észre, hogy már nem egészséges? Van-e és mi a kiút? Életkortól függ? Kihez forduljunk?

Természetes, hogy vizsga vagy egy állásinterjú előtt izgulunk, összeugrik a gyomrunk, ha meglátunk egy ugató kutyát vagy remeg a lábunk, mielőtt kimondjuk a boldogító igent. Éppen a szakember javasolja, hogy nem kell mindig szakemberhez fordulni. Csak akkor, amikor már a baráti társaság, a családtaggal való beszélgetés sem segít. A rossz érzéseket egy ideig magunkban tartjuk, aztán robbanunk. Vagy éppen nem, így belülről emészt valami megmagyarázhatatlan dolog.

A podcast beszélgetésben szó esik arról is, hogy melyik korosztályt érinti a szorongás, mennyire befolyásolja lelki világunkat a minket körülvevő világ.

Kámánné Szép Terézia az Országos Farsangi Fánkfesztiválok immár 15 éves történetét idézi fel. Az idei mulatságot ezen a hétvégén rendezik. Pénteken a VOKE-ba főként a fiatalokat várják, szombaton pedig – most először – a Kanizsa Aréna lesz a helyszín, ahol lesz télbúcsúztató farsangi maszkázás, fánksütő verseny és számos kulturális program várja az érdeklődőket. Utóbbiak közül kiemelkedik az ABBA Show és Tabáni István fellépése.

A VOKE Kodály Zoltán Művelődési Ház igazgatója felidézte, hajdan az intézmény adott otthon az első fesztiváloknak, de azt gyorsan kinőtték ezzel a programmal, hiszen szándékuk, elképzelésük találkozott a közönség igényével. Az évek során pedig a fánk jegyében tartott mulatság egyre bővült, és – a pandémiás időszakot leszámítva – sokakat vonzott az ország távoli vidékeiről, sőt külföldről is. A 15 év alatt számos hitelesített, a hazai Guinness-könyvbe bekerült rekordot is felállítottak, s volt idő, amikor esztendőről esztendőre saját csúcsukat döntötték meg.

A dél-zalai modern polihisztor 36 éve könyvtáros, a gimnázium óta ír verseket, rendszeresen publikál irodalmi lapokban, számos tanulmány szerzője, emellett foglalkozik néprajzzal, helytörténettel, illetve roma kulturális témákkal, s számos, a cigányságot segítő oktatási és szociális program aktív részese, közreműködője, identitása pedig egyszerre magyar, horvát és a beás cigány.

Elárulta, a bibliotékában is takarékoskodnak az energiával, de a munka nem állt meg, hozzáláttak például a város és környéke helytörténeti irodalmának mélyebb feldolgozásának. Kardos Ferenc arról is beszélt, gyermekkora óta mozgáskorlátozott, és ezt egy ideje közéleti szerepként is fel kell vállalnia, hiszen sokak biztatására, kérésére elvállalta a dél-zalai egyesület elnöki teendőit, segítve a több mint háromszázötven tag életét, mindennapjait.

Devecz Zsuzsa kiemelte: maradnak természetesen a jól megszokott programok és szakági képzések, ám mindenképpen szeretnének újdonsággal szolgálni. Ő egyébként huszonkét évesen járt először Gébárton egyik barátnőjének invitálására, így keveredett a jurtaépítők közé, a népművészek közösségébe, ahol egyből otthon érezte magát. Megtanult szőni, majd elkezdett a közművelődésben dolgozni. Aztán mégis bő két évtizedre elváltak útjaik, hogy mint a „tékozló leány” néhány éve újra visszatérhessen közéjük. A távollét nem volt hiábavaló, a megszerzett tapasztalatokat az egyesület vezetésében tudja kamatoztatni, mondta.

A szakember elmondta, januárban lebontották a Varázsos rendhagyás – Jeles napok Dél-Zalában című kiállítást, és már készül a tavasz végén megnyíló tárlatra, amely a térségre egykor oly jellemző gyöngyös necceket, vagyis a díszes női főkötőket mutatja be, a nemrégiben érkezett új vitrinekben. Elhangzott: ez a viselet ma is él, hagyományőrző csoportok tagjain rendre feltűnik különböző programokon.

Gyanó Szilvia Zala gazdag farsangi tradíciói közül kiemelte a maszkázást, megemlítve: itt a busójárásnak nincs hagyománya. S arról is beszélt, hajdan a tél s a koratavasz volt a házasságkötések fő időszaka, s a lányok rendre már 20-22 éves korukban férjhez mentek.

Lendvai Kristóf 2018-as Majdnem eltoltam, majd a Félúton című alkotása számos díjat nyert, s mindkettő eljutott külföldi fesztiválokra is, ahol szakmai elismerést aratott. A Félútont már mintegy félezer diák (is) látta általános és középiskolai vetítéseken, amelyeket mindig beszélgetés követett, és ezek olykor katartikus élményt jelentettek – az alkotónak és a közönségnek is.

A ma már egyetemista, a Pázmányon szabad bölcsészetet hallgató Lendvai Kristóf idén újabb filmre készül, amelynek – rekordgyorsasággal – maga írta a forgatókönyvét. Ez egy javítóintézeti szökés történetét meséli el, „holnap nem jön fel a Nap” mottóval. A filmet – a megszokott rend szerint – ősszel Nagykanizsán és Zalaegerszegen is bemutatják.

A korábbi ferences plébánia hagyományait próbálják őrizni s továbbvinni, amelyek között a házáldás is megmaradt, a plébános január eleje óta sorra járja a hozzá tartozó kilenc település otthonait és intézményeit, hogy megszentelje azokat.

Tódor Szabolcs a műsorban beszélt a hozzá tartozó települések hitéletéről, a templomok s környezetük megújításáról, lezárult, megkezdett vagy tervezett beruházásairól és az egyházi élet sokszínűségéről is, hangsúlyozva: ebben a térségben a fiatalok is aktívak.

A szakember a beszélgetés során elárulta: gyermekkora óta kötődik az agráriumhoz, főként a szőlőtermesztéshez, s kivált kedvelte a szüreti időszakot, amikor összejött a család. Ezen indíttatás hatására érkezett 2009-ben a Georgikonra – előbb tanulni, majd munkatársaként, az utóbbi időben pedig már vezetőként is erősítve a keszthelyi egyetemet.

– Azt gondoltam, s az idő ezt igazolja is, hogy az agráriumra később is szükség lesz, mivel enni-inni mindig kell, tehát ez egy válságálló ágazat – fogalmazott dr. Szabó Péter, aki felvillantotta a cserszegtomaji rezisztencia-nemesítési munkát s beszélt Zala zászlósboráról, a Hegykéről is.

November végén tisztújító közgyűlést tartott a Zala Megyei Népművészeti Egyesület, ahol Devecz Erzsébetet, az egykori titkárt választották elnöknek. Elődje, az egyesületet alapító Skrabut Éva tiszteletbeli elnökként továbbra is részt vesz a népművészek életében.

A közösség negyvenéves múltjáról, a szakma kihívásairól és a további tervekről beszélgettünk a Zalaegerszegért díjas leköszönő elnökkel, aki 2019-ben kiérdemelte a Lokálpatrióta-díjat, tavasszal pedig Magyar Arany Érdemkereszt Kitüntetésben részesült. Az önkormányzat 2020-ban a 235 fős tagsággal rendelkező egyesületet ugyancsak Zalaegerszegért díjjal jutalmazta. Magánéletében nem titok, hogy 101 éves, ma is szellemileg friss édesanyjával él együtt, büszke mindkét gyermekére és két unokájára.

A Kis Szent Teréz-templom plébánosa szerint a készület heteiben fontos volt a hívek számára az áldozatvállalás, a rorátékon – vagyis a hajnali szentmiséken – való részvétel, s külön öröm, hogy sok fiatal is ott volt ezeken a kora reggeli, közösséget teremtő alkalmakon.

Mezei András szerint jó lenne, ha az emberek elfogadnák karácsony ajándékát, mert ha nem így teszünk, a bennünket végtelenül szerető Jóistennek okozunk fájdalmat. Leszögezte: Jézus kálváriája nem nagypénteken, hanem már a születésével, Mária és József menekülésével kezdődött.

Ugyanakkor Krisztus beteljesítette az Atya megváltó akaratát, s értünk, a mi üdvösségünkért adta földi, emberi életét, folytatta a Kármel – korábban az Egyesült Államokban is szolgált – plébánosa, aki szerint ugyan gyarló az ember, vannak bűnei, de ha valaki beteg lesz, esetleg megérzi a halál közelségét, még mindig papot hívat és megbánja rossz cselekedeteit.

Mezei András azt mondta: az egyház a szent, karácsonyi örömet akarja napról napról eljuttatni az emberek szívébe, ami a megváltásunk ígéretét is hordozza.