A tudomány – főként a társadalomtudomány – értéksemleges és objektív kritériumai megdőlni látszanak egy olyan világban, ahol rendkívül bonyolult és bizonytalan helyzetekben kellene megbízható válaszokat találni. Amíg eddig a tudomány feladata az volt, hogy a kemény tényeket feltárja, a tudósok nyugodtan dolgozhattak saját tudományterületük elefántcsonttornyaiban. Ebben az adásban Köves Alexandra Málovics Györggyel, a SZTE docensével beszélget a legtöbb ökológiai közgazdász által is követett posztnormál tudományról.

„Az a tény, hogy képesek vagyunk bonyolult társadalmi és biofizikai rendszereket tisztán tudományos szempontból vizsgálni vezette el az emberiséget az intellektuális csúcs és társadalmi-ökológiai összeomlás jelenlegi egyvelegéhez…”- írja Silvio Funtowicz és Jerome Ravetz tudományfilozófusok, akik behozták a posztnormál tudomány fogalmát a tudományos párbeszédbe. Ez a tudományfelfogás arra válasz, hogy hogyan kezeljünk rendkívül bonyolult, bizonytalan, társadalmilag kulcsfontosságú és erősen értéktelített kérdéseket úgy, hogy meghaladjuk a normál tudomány objektivitásra és értéksemlegességre törekvő módszereit azáltal, hogy átlépjük a tudományterületek határait, bevonjuk a laikus bölcsességet és szakpolitikailag is releváns tudományos válaszokra törekszünk. A jelenlegi válsághelyzet is megmutatja, hogy kőkemény szakpolitikai beavatkozásokra van szükség egy olyan világban, ahol a kemény tudományos tények hiányoznak. Ráadásul „a makacs problémákhoz” ún. „ügyetlen megoldások kellenek”, ahol még egy tudóstól sem várható el, hogy megmondja, hogy ha erre elindulunk és ezt csináljuk, akkor az lesz belőle. Ezek a dilemmák elhiteltelenítik-e a tudományt és annak szereplőit, vagy a posztnormál tudományfelfogásban megtaláljuk az új szerepeket? Erről beszélget Köves Alexandra Málovics Györggyel, a SZTE docensével.