Benne járunk már az új tanévben, egy olyan előző iskolaév után, amikor a tanítás megszokott rendje-módja már márciusban felborult; bár az idei tanévnyitó is még rengeteg bizonytalanságot hozott. Például: milyen kihatással van az iskolakezdésre, hogy tavasszal mind a diákok, mind a pedagógusok kiléptek a tanítás napi komfortzónájából, és vajon lehet-e ebben előnyt is keresni, vagy inkább csak frusztrációt? Sőt, netán azoknak a pedagógusoknak van-e igazuk, akik szerint az online oktatás jobb s kreatívabb a klasszikusnál? Vajon a zárt iskolák elmélyítették-e a gyerekek közötti szociális meg előmeneteli különbségeket? És mert március óta a szülők is jobban belelátnak az tanítás mikéntjébe, ez közelebb hozta-e a reális világot az oktatásüggyel? Hát a diákok? Ők is jobban megértették az iskola értékét? Andruskó Imre gimnáziumigazgatóval, Miklósi Péter beszélget.

Augusztus végén volt száz napja hivatalában a Komáromi Jókai Színház új igazgatója. Eközben vajon a gyakorlatban is letisztult-e már benne, hogy színidirektorként miben hisz és mi a művészi programja, illetőleg miből lesz jó az általa vezetett játékszín? Kitűnő színészként és most igazgatóként különbséget lát-e abban, hogy milyen is az az előadás, amit székhez szögezve néz végig a közönség? Az általa irányított Jókai Színház, művészileg, a lendületek és komoly tettek, vagy inkább az emóciók és szenvedélyek színháza lesz-e? Saját művészi létét mennyire befolyásolja, hogy napjainkat túlharsogja a ritkán segítő, ehelyett inkább arrogáns politika? A koronaidők miatt egy rendhagyó évad elején Gál Tamással, Miklósi Péter beszélget.

A komáromi szándéknyilatkozat aláírásával ismét egy újabb zérópontból kell új utakra lépnie a szlovákiai magyar politikának. Ez milyen csapásirányokat kínál annak érdekében, hogy ez az új formáció ne csak etnikailag ütős, hanem a ma már vegyes lakosságú Dél- Szlovákiában, a polgári demokrácia elveihez hűen, regionálisan is erős legyen? Ráadásul egy olyan helyzetben, amikor az elkedvetlenedett magyar választó más pártokban is fantáziát lát. Mi lesz hát az egység panelmondatain túlmutató közös cél, és mi a közös tartalom? És az mivel lesz elérhető, hogy a több párti egypárt politikusai, 12 évi haragszomrád után, ne egymással meg hát önmaguk pozicionálásával foglalkozzanak, hanem a mélyenjáróbb és konkrét tartalmi célokkal?! Berényi Józseffel,

A hazai magyar pártok közös formációba olvadásának augusztus 20-án aláírt szándéknyilatkozatát csak az MKP, a Híd és az Összefogás elnökei látták el kézjegyükkel. A pár hónapja, a februári parlamenti választás előtt az MKP és az Összefogás berkeiben még testvérpártként kezelt Magyar Fórumot viszont ebbe a most szerveződő új többpárti összetartozás új kereteinek előkészítésébe, illetve az erről szóló deklaráció hivatalos megerősítésébe nem vonták be. Sejthető-e, hogy az ütősen meghirdetett összetartás elhatározásának küszöbén ki és miért pikkel a Magyar Fórumra, kezdődhet-e a közös pártépítkezés kirekesztéssel? És hát a testvérpártból így mostohatestvérré minősített Magyar Fórum hogyan képzeli el a jövőjét; a párt elnöke miként látja az ország belpolitikai történéseit? Simon Zsoltal, Miklósi Péter beszélget.

Az idei nyár derekán már egyáltalán nem újdonság, hogy a turizmust a koronajárvány ebben az esztendőben eleve a földe döngölte; ráadásul ez az iparág a korlátozások jelentős lazítása után is csak nagyon lassan tud magára találni. Az ágazatban most, a nyári főidény utolsó harmadában is rengeteg a bizonytalanság és a kihívás. Így mi az, ami megmenthető mind hazai, mind nemzetközi viszonylatokban az idei turistaszezonból? És valóban évekbe telik például a turistaforgalom légi rendszerének visszaállítása? De mert minden roszban valami jó is lehet, a kialakult helyzet új lökést adott-e a belföldi turizmusnak, és lesz-e ismét idegenforgalmi ügynöksége Szlovákiának? Lényegében ez az újszerű világ fogja megszokni az újszerű turizmust, vagy a megváltozott turizmus az új világot? Cmorej Gyula idegenforgalmi szakértővel Miklósi Péter beszélget.