Az emberek utazási, kirándulási kedve láttán úgy tűnik, a nyár legyőzte a koronaidők óvatoskodását. Ám ha tényleg jön a víruskrízis második hulláma, mennyivel leszünk felkészültebbek és tapasztaltabbak, mint márciusban voltunk? A Szlovák Tudományos Akadémia vezető virológusa szerint a neheze még csak előttünk van, és ezt a nézetet vallja a világ második legtöbbet idézett orvosi szaklapja, a Lance is! Idehaza pedig a minap három szakértő egy közös állásfoglalásban arra hívta föl a figyelmet: ha nem módosítunk jelentősen a hozzáállásunkban, akkor a COVID-19 Szlovákiában is ugrásszerűen terjedhet. Intelmükben például világosan ellenzik a különböző nyári társasági vagy sportrendezvények megtartását, látogatását. Itt állunk hát a nyár közepén, de nyakunkon újra a koronaidők veszélye. Van-e hát, és mi lehet a jó recept a vakáció gondtalanságára? Dr. Horváth Zoltánnal Miklósi Péter beszélget.

Prózában fogalmazva elég annyit mondani, hogy tizenhét éven át volt a Komáromi Jókai Színház igazgatója. Viszont a színpadi művészet nyelvezete rögtön azt a kérdést is sugallja: vajon saját magából kiindulva, hogyan elemzi ezt a több mint másfél évtizedet? És most milyen jelenidejű drámának látja a színházvilág evickélését a koronaidők társadalmi bénultságában? De mert ezekben a mostani rendhagyó időkben mégiscsak szükség van a művészetekre, így a színházra is, miért fontos, hogy azt az átpolitizált közéleti légkör ne térítse el alapvető feledatától: jelesül, hogy a korszerű és jó népszínház necsak a mások, hanem elsősorban a saját hibáinkról szóljon. Prológusként pedig – Tóth Tiborral beszélgetve – Kelet-Szlovákia legkeletibb csücskének élő történelme is szóba kerül!

Világosan körvonalazódik-e már, hogy mi az ideológiája, mi a társadalompolitikai koncepciója, és hát a házelnök plágiumbotránya után vannak-e még hihető princípiumai az új négypárti kormányzatnak? Ráadásul egy olyan helyzetben, hogy a parlamentben létezik egy, a Matovič-kabinetet összetartó, alkotmányos többséget jelentő nagykoalíció, ezen belül viszont ott az SaS és Az emberekért kétpárti szárny gyakori különállása; illetve az ellenzékkel is összekacsintó ultrakonzervatívok holmi árnyékkoalíciója is! És ez az összepaktálás vajon azt jelzi-e, hogy az etikai-kulturális kérdésekben az ország konzervatív fordulat előtt áll? Annak pedig mi a politikai üzenete, hogy az OĽaNO a 72 járási hivatal elöljárói posztjának kisajátításával közigazgatásilag lényegében fölporciózta magának Szlovákiát? Meg hát mi lesz a böjtje annak, hogy a víruskrízis gazdasági következményeinek ellensúlyozásával láthatóan késlekedik a kormány? Gál Zsolt politológussal, egyetemi oktatóval Miklósi Péter beszélget.

Az Egyesült Államokban miért nem jutnak nyugvópontra a George Floyd halála után kirobbant zavargások? A polgárjogi megmozdulások vagy a koronavírus-járvány riasztó méretei rontják nagyobb súllyal a közvéleménykutatásokban egyre rosszabbul szereplő Donald Trump újraválasztási esélyeit? De vajon melyek a demokrata jelölt, Joe Biden gyönge pontjai? Milyen irányba fejlődhet az Európai Unió és az USA mostanában hűvösebbé vált viszonya? A NATO és az európai biztonság szemszögéből mit jelent a Pentagon bejelentése, hogy 9500 amerikai katonát vonnak ki németországi támaszpontjaikról. És persze érdemes a német EU-elnökség feladatairól, a honkongi helyzetről, a Brexitről, a lengyel elnökválasztásról vagy akár Putyin hatalmának prolongálásáról is szót ejteni. Bara Zoltán elemzővel, Miklósi Péter beszélget.

Vajon a koronakrízis okozta szokatlan helyzetben kevesebbet tanultak, vagy kevesebbet tanultak meg ebben a tanévben a gyerekek? A virtuális oktatásban kinek okoz több problémát a személyes kapcsolat hiánya: a gyerekeknek vagy a tanítóiknak? A zárva tartó iskolák és a távoktatás elmélyítették-e, és ha igen, mennyiben a gyerekek közötti különbségeket? Vajon mi az, ami éppen ennek az elmúlt és szükségszerűségből számos tekintetben szokatlanul alakult tanévnek utolsó harmadában derült ki a szlovákiai oktatásügy egészének problémáiról? Illetve egy igazi pedagógus, aki évtizedeken át állt a katedrán – főként a Ruttkán történtekre gondolva –, hogyan vélekedik az iskolai légkör általános durvulásáról, vagy szakmailag mit szól ahhoz, hogy pár hete újra a 9. évfolyam megszüntetése került aktuális ötletként terítékre. A kiváló pedagógus és nyugalmazott iskolaigazgató Fibi Sándorral, Miklósi Péter beszélget.

Szlovákiában az agrártermelőket nemcsak a gyakori tavaszi fagykár és különböző más természeti csapások, különösen az utóbbi évek aszályai aggasztják, hanem az is, hogy nálunk a mezőgazdaság a ráépülő élelmiszeriparral idestova három évtizede nem tartozik a kiemelt ágazatok közé. Ennek egyik legfőbb bizonyítéka, hogy a tényleges lehetőségeihez mérten szinte félgőzzel teljesít, ami a régiófejlesztések hátramaradásában is tükröződik. A gondok legújabb bizonysága pedig, hogy az agrárium a mostani kormányprogramban sem egy húzóágazatnak kijáró jelentőséggel bír. Mi az oka, hogy Szlovákia nem tulajdonít kellőképpen komoly horderőt a mezőgazdaságnak? És egyáltalán milyen kondícióban van nálunk ez az alapvető gazdasági terület 2020 nyarán? Patasi Ilonával, a Szlovákiai Agrárkamara elnökével Miklósi Péter beszélget.

A február 29-ei választások óta Szlovákia parlamentje hatpárti, és hát 1990 júniusától, a rendszerváltás utáni első szabad választásoktól először közvetlen magyar pártpolitiklai képviselet nélkül. A korábbi évekhez viszonyítva vajon érződik-e ennek hatása a parlamenti munkában? És vajon mennyire szilárd az új négypárti, alkotmányos többséggel bíró, de eltérő társadalmi értékrendeket képviselő koalíciós tábor, ha mind gazdasági, mind világnézeti, kulturális és etikai törésvonalak húzódnak nemcsak az egyes kormánypárti klubok, hanem azok tagjai között is?! Ami azt sejteti, hogy az új parlamentben létezik a kormányt ugyan támogató nagykoalíció, de számos témában van egy másik, az ellenzékkel összekacsintó árnyékkoalíció is. Az új összetételű parlament munkájáról és annak belső örvényléseiről, illetve a hazai politikai élet egyéb aktuális meglátásairól Grendel Gáborral, a Tisztelt Ház alelnökével Miklósi Péter beszélget.

Június 4-e volt a trianoni békediktátum centenáriumi évfordulója. Egy maradandó sorsesemény, amelyet nem szabad és magyarként nyilván nem is lehet elfelejteni. A századik évfordulón azonban – különösen a Trianont megelőző és egészen a Szent István-i időkig visszanyúló közös történelem tudatában – az a kérdés is joggal fölmerül, hogy napjainkban vajon miként viszonyul ehhez a sorseseményhez a szlovák nemzet? Illetve a szlovák-magyar kapcsolatokban a 21. század első harmadában hol tartunk a kölcsönös empátiához vezető úton? A jövőben megelőzhetők lesznek-e, és persze hogyan, a nacionalizmus károsan fals felhangjai? És ha egyáltalában, hát mikor és milyen indíték nyomán fognak fölsejleni – akár a német-francia példán okulva – egy magyar-szlovák kiegyezés kilátásai? František Mikloško emeritus politikussal, az 1989 után szabadon választott szlovák parlament első elnökével Miklósi Péter beszélget.