Vajon egy fél évszázad elegendő időtáv-e ahhoz, hogy azt mondhassuk: a tudományos és műszaki előhaladás szemszögéből a 20. század legmerészebb kalandja volt, amikor 1969. július 20-án először lépett ember a Holdra? A Hold-misszió tudományszaki célkitűzései, vagy az akkori amerikai–szovjet űrverseny hadászati érdekei voltak-e a két nagyhatalom számára fontosabbak? És manapság, amikor már nem a két egykori űrhatalom arénája az univerzum, csillagközi lényként elképzelhető-e az ember állandó jelenléte a Holdon? Ez három felvetés a többi kérdés közül, amelyekről Jávorka Ágoston fizikussal és csillagásszal Miklósi Péter beszélget.

A csehszlovákiai rendszerváltás hivatalos dátuma 1989. november 17-e, de az akkoriban még közös hazában melyek voltak a sorsdöntő fordulat fontosabb politikai és civil polgári előzményei? Azokban a hetekben és hónapokban miért nem volt már kő a szánkban, mi volt a társadalmi erjedés kovásza? Mind nyolcvankilencben, mind az azt megelőző egy-másfél évtizedben milyen szerepet vállalt kisebbségi helyzete közösségi gondjainak bírálatában, illetve a cseh, a szlovák, meg persze az akkori magyarországi ellenzéki mozgalmakkal való együtműködésben a szlovákiai magyarok egy szűkebb köre?! És ma vajon hogyan látja akkori önmagát A. Nagy László, a rendszerváltó FMK egyik alapító tagja, a rendszerváltás nemzedékének aktív politikusa?

Stúdióvendégünk egy tavasszal adott lapinterjúban arra utalt, hogy az Európai Uniót alapító hat, majd 12-re bővült tagországnak közös politikai kultúrája volt, míg a 204-ben és később csatlakozott tagállamok egy más, inkább bizánci stílust hoztak magukkal! Nos, bár az EU általában egybehangzónak tartja magát, e kétarcúsága az utóbbi 15 évben nemcsak hogy fennmaradt, hanem egyes tagállamok indulatoskodása olykor akár hepciásskodássá is izmosodott. Melyek lesznek hát az Uniót fenyegető igazi kihívások az új ötéves ciklusban, illetve megvan-e az esélye annak, hogy Ursula van der Leyen, az Európai Bizottság november 1-jén hivatalba lépő elnöke kivezesse az EU-t saját konfliktusaiból? Ráadásul egy olyan politikai légkörben, amikor Erdogan török államfő három és fél millió szíriai menekült tovább engedésével fenyegeti az Európai Uniót! Bauer Edittel, aki tíz éven át volt az Európai Parlament képviselője, Miklósi Péter beszélget.

Milyen aggályok, félelmek és fóbiák érik manapság a leggyakrabban a gyermekeket, és okos-e, ha ezekben a helyzetekben ők maguk akár a telefonnos bizalomvonalak segítségét kérik? A szülők, konfliktusos világunkban, mivel nevelhetik empátiára a gyerekeiket? A gyerekkorban melyek a 21. század leggyakoribb magatartás- és tanulászavarai? És ha a gyerek valóban nem tanult meg tanulni, akkor az iskola vagy a szülő segítsen inkább? Illetve: a szabadidejében vagy a tehetségét csiszolandó hány és milyen szakkörökre járjon? No meg helytálló-e az a nézet, hogy az okostelefonok tönkreteszik a felnövekvő generációt?! Néhány felvetés azok közül, amelyekről Strédl Terézia pszichológussal, tanszékvezető egyetemi oktatóval Miklósi Péter beszélget.

Miért nincs folyamatban még 2019 őszén sem a négy évvel ezelőtt beharangozott országos kórházreform? Vajon a szakmai vagy a politikai zűrzavar a nagyobb-e körülötte? Hogyan működik nálunk és milyen ma a kórházi ellátás nívója – a páciens szemszögéből nézve? Szakmai szempontból miért sanda ötlet, hogy a bukdácsoló korházreformot alkotmánytörvény szentesítse? És ha négy esztendő nem volt elég egy átfogó kórházreform elindításához, akkor Szlovákiának van-e egyáltalában kielégítő egészségpolitikai víziója? Doktor Pásztor Lászlóval, a Szlovákiai Magánorvosok Társulásának tiszteletbeli elnökével Miklósi Péter beszélget.

Ma már nem vitás, hogy nyakunkon a klímakrízis; de vajon tudjuk-e, hogy a jelenlegi folyamatokat meddig tűri a bolygónk? Sőt, egyes kutatók szerint: valójában már most benne élünk a katasztrófában. Birtokában vagyunk-e annak a tudásnak és felelősségnek, hogy ne lépjük túl azokat a billenőket, amikor még megfelelő hatással tudnánk stabilizálni a hőmérsékletet, a szén-dioxid-kibocsátást és hát a klímakrízist?! És mert szó szerint lázas a Föld, nem túlzás azt mondani: saját életünk a tét. Egy nappal a diákság globális klímasztrájkja után, és röviddel az ENSZ New York-i klíma-világtalálkozója előtt Dr. Szinetár Csabával, az ELTE Savaria Központjának tanárával Miklósi Péter beszélget.

Vajon minden korszaknak, így tehát a mainak is szüksége van-e a színházra? És most is ugyanazt értsük-e a népszínházi arculaton, mint a Shakespeare korabeli volt, azaz, hogy a kétkezi munkás és a diplomás ember is szívesen beüljön a nézőtérre? Ez a törekvés mennyire enged helyet a kísérletezésnek, az új dolgoknak, kiváltképpen, ha a felvidéki néző inkább a könnyedebb műfajt, különösen az operettet szereti?! És egy 67 esztendeje fennálló kőszínháznak mennyiben jelentenek konkurenciát az úgynevezett független társulatok? Más témaként pedig: hol tart a Nyitra megyei önkormányzat által az intézményvezetői posztokra tavasszal kiírt pályázati eljárás? Miklósi Péter az utóbbiról telefonon Farkas Ivánnal, az MKP megyei frakcióvezetőjével, a színtársulat dolgairól pedig Tóth Tiborral, a Komáromi Jókai Színház igazgatójával beszélget.

A 75 évvel ezelőtt, augusztus 29-én Besztercebányán kitört felkelés hadtörténeti tényei ismertek. A történrlmi szerepén, a politikai értelmezésén azonban napjainkban is viták zajlanak. Így arról is, hogy megosztotta-e az akkori szlovák társadalmat, és ennek a felvetésnek fényében valóban nemzeti felkelésről beszélhetünk-e, vagy inkább egy antifasiszta polgári zendülésről? Mennyiben szakmai és mennyiben politikai viták ezek, témáikra rányomja-e bélyegét a szélsőjobb erők Szlovákiában is tapasztalható közéleti térnyerése? És a 75. évfordulón van-e megbízható adatunk arról, hány veterán harcosa él még a felkelésnek? Stanislav Mičevvel, a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumának igazgatójával Miklósi Péter beszélget.

A Csallóköznek volt már nemzetközi hírű női kézilabdacsapata. Igaz, ez még az 1970-es, illetve 80-as évek első felének időszakát idézi, és az akkoriban nemzetközi hírűvé erősödött nyárasdi csapat emlékét ébresztgeti. Az ősztől viszont már a szlovák-cseh MOL-ligában szereplő dunaszerdahelyi női kézilabdacsapat öregbítheti majd e sportág hazai és külhoni hírnevét. De vajon odafigyelés és a vérmes közönségszeretet dolgában ők is felvehetik-e a versenyt a DAC focistáinak sűrűvérű szurkolóival? Illetve: a járásszékhelyként kissé álmatag Dunaszerdahely egyformán tud-e, akar-e majd ragaszkodni mindkét, , a várost a legfelsőbb országos szinten képviselő sikercsapatához: a DAC focistáihoz, illrtöleg a női kézilabdásaihoz? És mert a sportban – és persze a szabadidő-sportban – hőnyáron sincs uborkaszezon, Miklósi Péter vendége ezúttal a női kézisek klubelnöke: Horváth Zoltán lesz.