A nagy MI fiaskók többnyire emberi hibáról vagy a technológia rossz alkalmazásáról szólnak. A csak mosollyal aktiválható fénymásolók ötlete például hibás megközelítésnek bizonyult, miközben technikailag nyilván tökéletesen megvalósítható. Erről eszünkbe jutott a parancsra nem működő pozitív gondolkozás és a vezényszóra nem gyógyuló depressziós páciens, viszont idéztünk Coelhót. 

A Covid járvány alatt készült, gépi tanulásra alapuló orvosdiagnosztikai publikációk túlnyomó többségéről kiderült, hogy módszertanilag elfogadhatatlanok. Túl nagy volt a nyomás a tudományon? Vagy a kutatók versengése miatt történhetett mindez? Esetleg csak a világnak hamar volt szüksége az eredményekre és ezzel a helyzettel nem mindenki tudott felelősen bánni? Ezért van egyre nagyobb szükség az elemzések elemzésére, avagy a metastatisztikákra? Mennyi idő után lesznek valóban elemezhetők a járványadatok? És aki túl hamar áll neki, vagy hibázik közben, kapjon-e büntetést?