Az 1415-ös Agincourt-i csata tipikusan az a fajta drámai esemény volt, amelynél kb. a hadtörténelem iránti érdeklődés felkeltésére alkalmas minden elképzelhető olyan részlet adott volt, ami egy hőstörténet alapanyagául is szolgálhat: egy merész, de jól számító hadvezér, egy valódi csodafegyver, ami nemcsak a fantázia világában döntő fontosságú, egy elég csüggesztő kiindulópont és a végzetesen elbizakodott ellenség. Ha pedig történetesen egy fiatal lovagkirály áll a győztes sereg élén, a megfelelően honesztáló krónikákat még egyszerűbb feladat papírra vetni.

V. Henrik egyébként sem "csak" ezzel az egy csatával vívta ki magának a nemzeti hős címét, hiszen tengerentúli hadjáratai jelentették általánosságban az utolsó olyan időszakot, amikor a százéves háború menete az angoloknak kedvezett. Nagyobb esélyük arra, hogy egy szárazföldi, nem pedig tengeri nagyhatalom alapjait fektessék le, valószínűleg sosem volt máskor, mint V. Henrik tragikusan korai halála előtt.

Az efféle spekulációt félretéve, és inkább elszórakozva egy másikkal, azt jó eséllyel elmondhatjuk, hogy Agincourt elsősorban hadtörténeti érdekesség maradt volna, ha nem választja központi motívumnak az V. Henrikről szóló színdarabjában Shakespeare, akinek munkásságát és kulturális jelentőségét itt remélhetőleg felesleges bővebben ismertetni. A darab mindezidáig összesen három, azonosan V. Henrik címmel bemutatott mozifilm alapjául szolgált (1944, 1989, 2019), és podcastunkban az eddig megszokott témaválasztási szokásunkkal szakítva a mai, 104. adásban mindhármat kielemezzük és összehasonlítjuk.