Egy hallgatónk ültette el a bogarat a fülünkben, aki a kiemelésről mesélt nekünk. Arról, hogy néha nagyon vágyik rá, hogy kicsit kiemelődjön a jelenlegi életéből, az anya szerepéből. Hogy újra az a nő legyen, aki régen, a szülés előtt, az anyává válása előtt. Aki átalussza az éjszakát. Aki nem agyal szakadatlan azon, hogy mi van a gyerekeivel. Akinek nem kell egész nap gyerekeket szórakoztatnia. Akinek nem kell fejből tudnia, hogy melyik gyereket, mikor, milyen oltásra kell vinni. Akinek nem akkor ér véget a munkaidő, amikor a gyerekeiért kell menni. Akinek nem kell újra engedélyt kérnie az anyjától, hogy elmenjen bulizni, csak elmegy. Spontán, bárhova. Vagy aki ha akarja, egész hétvégén ki sem kel az ágyból, sorozat maratont tart és pizzát rendel. Szóval, a kiemelésről beszélgettünk. Nagyon őszintén.