A Wikipedia szerint a South Pacific 1949-ben jelent meg, mégis a mai napig az egyetlen jelentős musical az Egyesült Államokból, amely II. világháborús eseményeket dolgoz fel. Sajnos ezt csapatunk szerény művészettörténeti ismeretek birtokában sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudja; mindenesetre annyit magabiztosan leszögezünk, hogy a szűkebb értelemben vett téma és helyszín a címből azonnal kikövetkeztethető.

Az idézett szócikk azt is tudtunkra adja, hogy a darab szerzőinek egyáltalán nem volt célja a dél-csendes-óceáni háború rögvalóságát bemutatni, melynek emlékezete amúgy is pont elég friss és traumatikus volt. Inkább azzal voltak elfoglalva, hogy progresszív üzenetet közvetítsenek az intézményesített rasszizmus és általában a faji előítéletek ellen, ami persze ma egy olvasónak elég ismerősen hangzik. Fontos kiemelni azonban, hogy ebben az esetben a kultúrharc szempontja semmiképpen nem írta felül a profitét és a szórakoztatásét, a South Pacific ugyanis többszörösen díjazott, hatalmas kasszasiker volt, és a kritikusok többségének is elnyerte a tetszését.

A történtek erősen idealizált ábrázolása viszont legalább egy nézőben erős visszatetszést keltett. Robert Leckie egykori tengerészgyalogos géppuskás, a japánok elleni véres csaták kitüntetett hőse, civilen sportújságíró és többféle műfajú kötetek szerzője felháborodva távozott az előadásról, annak végét meg sem várva. "A háború nem volt musical." - mondta feleségének. "El kell mesélnem, milyen is volt valójában." Bizony nem a levegőbe beszélt, háborús memoárja 1957-ben jelent meg. A kulturális környezet még hosszú ideig nem is tette volna lehetővé, hogy TV-képernyőre adaptálják az abban ecsetelt elképesztő borzalmat, amely a csendes-óceáni hadszínteret általában jellemezte. Ugyanez vonatkozott egy másik tengerészgyalogos veterán, Eugene Sledge visszaemlékezésére is, pedig az később, 1981-ben került a közönség elé.

Majd a Band of Brothers ("Elit alakulat") c. TV-sorozat sikere kellett ahhoz, hogy változások történjenek ezen a téren. A fent említett kettő és további három, ezeknél kevésbé ismert háborús emlékirat képezte a forrásanyagát a The Pacific (a fantáziadús magyar fordítás szerint ezúttal nem elit, hanem "hős alakulat") c. HBO-minisorozatnak, amely lényegében a Band of Brothers ikerpárja, és egyben mai podcastunk témája.

Az egyik szembetűnő különbség a kettő között, melyre a beszélgetésben elfelejtettünk kitérni, hogy ebben a sorozatban a cselekmény olyan hadműveletek idején játszódik, melyekben a többi nyugati szövetséges hadseregnek nem jutott szerep, így még inkább amerikai fókuszú, mint a BoB. Ennek kapcsán arra is kitértünk, hogyan viszonyul egymáshoz a csendes-óceáni, koreai és vietnami háborúk és azok veteránjainak megítélése az Egyesült Államokban.

Jó szórakozást kívánunk!