A nemzetiszocialista állam felsővezetésének legtalányosabb tagja lehetett a jeges pillantású Heydrich SS-tábornok és birodalmi protektor. Mivel jóval a háború vége előtt ugyebár merénylet áldozata lett, Göringgel ellentétben nem volt alkalma arra, hogy kihallgatói vagy éppen egy tárgyalóterem közönsége előtt magyarázza meg ill. ki a viselt dolgait. Hasonlóan önfelmentő szándékú memoárt sem hagyott hátra, mint pl. Speer. Titkosszolgálati vezetkőként természetesen naplót sem vezetett, mint ahogy Dr. Goebbels tette grafomán módon, és bizalmas barátai sem voltak. De ha tévedünk, és történetesen voltak is, és túl is élték a háborút, abban az esetben jól felfogott érdekük az elhatárolódás volt, nem pedig az igazság felfedése erről a rettegett és nem éppen rokonszenves férfiról, bármi is legyen az.

A Wannsee-i minisztériumközi értekezletet, melyet államtitkárok és főosztályvezetők (is) került sor 1942 januárjában, ő hívta össze és vezette le. Mivel a "zsidókérdés végső megoldását" szolgáló megsemmisítő hálózat létrehozása és összehangolása volt napirendden, a Harmadik Birodalom történetében fordulópontról beszélhetünk, így ezt az epizódot tekinti az utókor a legfontosabban Heydrich egész hivatali pályafutásában. Már csak azért sem lehet csodálkozni ezen, mert a szóban forgó jegyzőkönyv 1947-es felfedezése óta nem veszített jelentőségéből.

Ennek éppenséggel az ellenkezőjéről lehetett beszélni, hiszen a Holocaustot feldolgozó mainstream krónikásoknak minden oka megvolt arra, hogy a népírtó szándékra vonatkozó hivatalos dokumentumokat hivatkozási alapnak használva (is) szegüljenek szembe a tagadó, revizionista és relativizáló narratívákat terjesztő arcátlan eretnekekkel.

Ettől valószínűleg nem teljesen függetlenül három játékfilmes ábrázolása is készült a náci "konferenciának": egy HBO-produkció (2001), egy (német állami) ZDF-produkció (2022) és egy német-osztrák tévéfilm (1984). Ha valamelyik ismerős lehet az itthoni nézők számára, az valószínűleg az első. Mi mindenesetre mindhármat kielemeztük podcastunk mai adásában.