A nyaktilót, mint a politikai terror eszközét a laikusok főleg a francia forradalommal és a jakobinusokkal azonosítják. A németeknél viszont más a helyzet, mivel a halálbüntetésnek eme ikonikus módszere francia hatásra terjedt ugyan el náluk a XIX. században, és maradt használatban a nemzetegyesítés után is, az egyébként gondosan nem "guillotine" névvel illetett alkalmatosság tömeges, megfélemlítő célú alkalmazása ott éppenséggel a hitleri diktatúra egyik attribútumaként ismert.

És a fejüket vesztett áldozatok közül Németországban senki sem ismertebb, mint a Scholl-testvérek, akiket a nemzetiszocialista állam népbírósága háborúellenes, lázító pamfletek előállítása és terjesztése révén megvalósított véderőbomlasztásért ítélt halálra segítőikkel együtt 1943-ban. Ennek megfelelően egy lapon szokás emlegetni őket a von Stauffenberg nevéhez kötődő összeesküvéssel, és maroknyi honfitársukkal, akik szintén a rezsimmel való szembeszegülést vállalták annak minden várható következményével együtt.

Lánglelkű és az említett ezredeshez hasonlóan hithű keresztény diákokról lévén szó, akik ugyanakkor nem voltak nacionalisták, sőt megtestesítették a pártpolitikától egyébként ódzkodó tisztességes kisember eszményét, így a nyugatnémet, keletnémet és össznémet emlékezetpolitikába egyaránt rokonszenves mártírokként kerültek be, és mára minden is a nevüket viseli. Ellenálló csoportosulásukról, a Fehér Rózsáról ennek megfelelően hazájukban három játékfilm is készült, melyeket mai podcastunk témájául választottunk. Ezek közül kettő minálunk, illetve általában Németországon kívül szinte ismeretlen, úgyhogy ezekre itt nem is térünk ki külön. A harmadik, melyet magyar szinkronnal Sophie Scholl - Aki szembeszállt Hitlerrel címmel forgalmaztak, 2005-ben jelent meg, mint az említett filmek egyikének tág értelemben vett remake-je. A beszélgetést, melynek során azért bevallottan sikerült csaponganunk egy sort a II világháborús témák között, főleg ez az alkotás inspirálta. Jó szórakozást!