Amikor azt kérdezzük tőletek, milyen témáról szeretnétek, hogy beszéljünk, 10-ből 8-an biztosan az anyós, vagy a nagyi témát dobjátok be. Nem is kérdés, hogy mennyire jó és fontos téma, hogy mennyire sokakat érint, kit pozitívan, kit nem. De tény, hogy mindenkit érint, és a legtöbb beszélgetés során előbb utóbb szóba jön vagy az hogy mit csinált - vagy éppen nem csinált a nagyi, vagy ugyanez az anyóssal.

Régóta gondolkozunk, hogy lehetne jól feldolgozni ezt a témát, amolyan igazi, Mesélj, Anyukám!-osan, amikor egyszer csak Dórink azt mondta: megvan a tökéletes interjúalany. Tímár Zita, aki maga is édesanya, de anyós is, és már nagymama is. Többszörösen is. Itt nem anyák VS nagyi/anyós beszélgetés lesz, már csak azért sem, mert Zita pszichológus, tehát szakmai oldalról is hozzá tud és tudott is szólni a témához. Ráadásul neki is volt anyósa is, ahogy neki is volt mamája, sőt a gyerekeinek is azelőtt, hogy ő maga is igazi, klasszikus Mamivá vált. Olyan Mamivá, akinél tudják az unokák, hogy "a Maminál mindent lehet". Na jó, nem mindent, nála is megvannak a keretek, a szabályok annak érdekében, hogy a családi béke megmaradjon.

Mit javasol ő "hétköznapi" Mamiként, és mit tanácsol pszichológusként mind az anyáknak, mind a mamiknak/anyósoknak? És milyen volt anyából anyóssá, majd Mamivá válni? Elengedni, átadni a gyermekeit, akikért az életét adta, akiről az egész élete szólt? Készítsetek zsepit és mindenképp hallgassátok meg, aztán üljetek - akinek van lehetősége - a saját mamijával, anyósával, mert mint oly sok dolognak, ennek a fő tanulsága is az, hogy kommunikáljunk, kommunikáljunk, kommunikáljunk. Mert megismerve a másik oldalt egészen "más a gyerek fekvése"...