30 perc - ennyi ideje van manapság egy nőnek, egy anyának főzni. Maximum. Mert dolgozik, elmegy a munkahelyére, hazajön onnan, bevásárol, megy a gyerekeiért, tanul velük, takarít, ruhákat mos/hajtogat/tereget, szendvicset készít, valamit magával is kéne kezdenie, és ott a férj is... az idősebb, esetlegesen ápolásra szoruló rokonokról nem is beszélve, és akkor barátnőket, vagy egyéb szórakoztató tevékenységet még nem is érintettünk. Szóval tényleg, a napi 30 perc még egész jónak mondható. De valakinek ennyi sem jut.

Hogy jutottunk el idáig? Mi volt régen? Mi változott az elmúlt évtizedekben? Miért a dolgos asszony a serény asszony, és miért találunk magunknak akkor is munkát, amikor csinálhatnánk a semmit? Saly Noémi kultúrtörténész a legújabb Mesélj, Anyukám! podcast vendége, akivel nagyon komoly és mély témákat érintettünk, még ha sokszor kacagtunk is, de érdemes meghallgatni ezt a részt, és elgondolkodni rajta, min, hol, hogyan kéne változtatnunk...