Tökéletes testek az óriásplakátokon, tökéletes anyukák az Instagramon, tökéletes modellek a kifutón. Mindennek, ami körülvesz minket, tökéletesnek kell lennie. Tökéletességet várunk el a gyerekeinktől is. Az a jó csak, ha szín 5-ös tanuló, az a jó csak, ha első helyezést ér el a versenyen. A szőke kék szemű a szép gyerek, és ha makk egészséges, nincs rajta semmi furcsa, más, nem megszokott. De a világ, az élet nem ilyen. Pont a tökéletlenségétől olyan szép, csodás, és tökéletes. Attól, hogy nem vagyunk egyformák. Különbözünk, mások vagyunk. És ez így jó. De ezt látnunk kell, nem szabad elrejtenünk! A legújabb Mesélj, Anyukám! részben arról beszélgetünk, hogy miért fontos, hogy nem csak mi, de a gyerekeink is lássanak maguk körül olyat, ami más, ami nem megszokott, hogy mire ők felnőnek, a más ne legyen számukra jelentősségteljes, figyelemreméltó, különleges. A mesékben ne csak mindig a hercegnőt kelljen megmenteni, az óriásplakátokon ne csak lapos hasú nénik szerepeljenek és láthassanak a játszótéren, vagy akár egy pelenka csomagolásán is mondjuk Down-szindrómás gyermekeket, mert csak így lesz számukra megszokott, átlagos, természetes. Ha nem rejtjük el előlük a világ tökéletes tökéletlenségeit.