Az 1921-es év a Horthy-rendszer megszilárdulását hozta magával (ezzel foglalkozik Veszprémy László Bernát új könyve is). Ez a Bethlen István nevével fémjelzett konszolidációs időszak első napjaiban véget vetett a tiszti különítmények kihágásainak, és végre szertefoszlatta IV. Károly király álmát a trónra való visszatérésről, valamint nagy szerepe volt a soproni népszavazás sikerében.

Ez az időszak – történelmi fontossága ellenére – kevéssé szerepel a magyar filmekben. Két ide kapcsolódó alkotás, a Máriássy Félix által rendezett 1969-es Imposztorok, valamint a 2021-es, Trónfosztott királyság című rövid dokumentumfilm a téma a KatPol Kávéház 65. adásában. Az Imposztorok alapvetően Prónay Pál önéletrajza alapján készült, rendezője pedig egy hithű kommunista volt, és a fehérterrort szándékozott bemutatni, ám mégis az elhallgatás sorsa jutott a filmnek. Ennek oka, hogy az túl szofisztikált lett ahhoz, hogy propaganda lehessen, egészen emberien mutatja be a különítményeseket, és még akár együttérzést is kiválthat a nézőből Szentirmai sorsa, valamint Rex százados reményvesztettsége. A film korához képest abban is igen sajátosnak mondható, hogy egészen nyíltan utalgat a két szereplő között meghúzódó homoerotikus kapcsolatra.

Prónay, az ellenforradalom sikerre vitelében magának elvitathatatlan szerepet vindikált, ám nem volt képes alkalmazkodni az új konszolidálódó rendszerhez, így aztán rövid úton távozni kényszerült a hatalmi pozícióból, egy lótelep élére. A nem túl kellemes személyiségű, vad természetű férfi sorsán keresztül láthatjuk: a rendszer félreállítja azokat, akik már megtették kötelességüket, és nincs többé szükség rájuk. Az elhallgatás másik oka pontosan ez lehet: a korai Kádár-korszakban nem volt nehéz példát találni arra, hogy az ’56-os forradalom után sok kommunistát félretegyenek jelentéktelen helyekre: iskolákba, közintézményekbe.

Ez a film tehát nemcsak a Horthy-, de Kádár-rendszer kritikájaként is értelmezhető. Szemben a másik nagy rendszerkritikus filmmel, a Tanúval, azonban sosem vált olyan kultikussá. Valószínűleg mind a mai napig sokan csak a kommunista propagandát látják benne, a mögöttes tartalmat – amelytől a Kádár-kor cenzorai megijedtek – nem.

Az Imposztorok egyik történetszála Károly király második visszatérési kísérletét mutatja be, amely után a király már nem volt képes többször megkísérelni a trón visszavételét. A Trónfosztott királyság ezzel szemben az első „királypuccs” történetét mutatja be, amikor a király még nem hadsereggel, hanem csakis az általa jogszerűnek tekintett igénnyel érkezett az országba a trón átvételére. Horthy egészen addig arra alapozta hatalmát, hogy ő kormányzóként csak helyettesíti a királyt, amíg ő haza nem térhet. Kettejük között sor került egy négyszemközti beszélgetésre, amelynek tartalmáról nem maradt fent semmilyen hiteles irat. Ami biztos: a beszélgetést követően a király inkább elhagyta az országot ismét. Eközben azonban a kisantant mozgósított, és háborúra készült, ha mégis elfoglalná trónusát. Vajon mennyiben alakult volna másképp a történelem, ha azon a bizonyos beszélgetésen Horthy nem tudja meggyőzni a királyt?

Az adáshoz jó szórakozást kívánunk!