A kijelölt harcállásaikat az utolsó emberig rendületlenül tartó, és le végül sosem gyűrt kis helyőrségek nemcsak a népszerű történetírás, hanem utólag rendszerint a szelektív történelmi emlékezet kedvelt alanyai is egyben. A hősiesség és bátor helytállás kitüntetett figyelemmel illetett példaképeit jelentik, ha a háborúban végül az ő oldaluk győzedelmeskedett; ellenkező esetben viszont osztályrészük inkább a fanatikusokként való megbélyegzés vagy a feledés lehetett csak. Mint a történelemben kb. bármi másról, erről is el lehet mondani, hogy kivételek mindig akadnak, és a valóság ennél összetettebb - a háborús győztesek hősei egy politikai átalakulás következtében néhány évtized múltával ki is taszíttathatnak a nemzeti dicsőségcsarnokból, ahogy az pl. az Alcazar védőivel történt -, de ez más lapra tartozik. 

A feledésre még nagyobb az esély, ha később nemcsak a rezsim bukik meg, amely harcba küldte őket, hanem ráadásul elemeire hullik maga az állam is, melyet szolgáltak. Ez lett sokáig a sorsa az afganisztáni háborúban egy szovjet légideszantszázadnak is; külön szerencsétlenségükre az afganisztáni-pakisztáni államhatár közelében lévő hegycsúcsnak, melyet 1988 januárjában védeniük kellett, még neve sem volt, csak a katonai térképeken a magasságára utaló száma (3234), jól kifejezve ezzel egyébként is jelentéktelen mivoltát. Mindenesetre az utókor pótolta ezt a hiányosságot, az alakulat élethalálharcát pl. a Sabaton nevű metálegyüttes is megzenésítette. De mi nem ezért foglalkozunk ezzel, hanem mert 2005-ben a feledés homályát az orosz filmipar is oszlatni igyekezett, méghozzá a Fjodor Bondarcsuk rendezésével készült 9. század c. filmmel.

A név okkal csenghet ismerősen sokaknak, mivel Fjodor a szakmai nyomdokaira lépett az apjának, aki a nemzetközileg elismert szovjet rendező, Szergej Bondarcsuk. Akinek volt szerencséje az ő alkotásaihoz, annak sem meglepetést, sem csalódást valószínűleg nem fog okozni ez a film. Az ifjabb Bondarcsuk művei közül mellesleg talán a 2013-as Sztálingrád az, amit a legnagyobb eséllyel ismerhet a kedves hallgató, elvégre a 9. századdal ellentétben az DVD-n, sőt magyar szinkronnal jelent meg itthon. Akinek erről negatív benyomásai voltak, annak nyugodt szívvel tudjuk mondani, hogy emez film megtekintésétől, mivel eléggé egyértelműen képvisel magasabb színvonalat, ez ne tántorítsa el, ahogy az sem, hogy a Putyin-korszak is valóban produkált már nem egy gyenge nívójú orosz háborús filmet. Ezeknek általában véve ismérve egyfajta jellegzetes pátosz és több tekintetben sablonos ábrázolásmód, amennyiben a II. világháborúról szólnak, de a 9. század pontosan ezért jelent kivételt, s egyben hiánypótló művet. Az adáshoz és a filmhez - ha a kedves hallgató kíváncsiságát sikerült kellőképpen felcsigázni - jó szórakozást kívánunk!      

A zenei intro és outro: