Ebben a teremben voltak a miniszteri konferenciák, az úgynevezett

„minister conseils,” amelyeken mindig a császár elnökölt. A márvány mellszobor és a hátsó falfülke mellett, jobbra látható díszkard Radetzky tábornagyra, a Monarchia egyik leghíresebb katonájára emlékeztet. A tábornagy neve azonban mégis idõsebb Johann Strauß szerzeményének, a „Radetzky-induló“-nak köszönhetõen vált halhatatlanná. A festmények az 1849-es magyar forradalom csatajeleneteit ábrázolják. A háttérben lévõ nyitott ajtón keresztül az úgynevezett császári gardróbszoba látható, amelyben Ferenc József idejében azok a szekrények és fiókos szekrények álltak, amelyekben a császár ruháit tartották. Ferenc József szinte kizárólag egyenruhát hordott. Csupán magánutazásai alkalmával öltött civil ruhát, vadászatkor pedig bõrnadrágot, zöld mellényt, túrabakancsot és stájerkalapot viselt.

Ferenc József nagyon komolyan vette a többnemzetiségû Birodalom császáraként ráháruló felelõsséget, és feladatát nem a pazar reprezentálásban látta. Élete során sokkal inkább az 56 millió lakost számláló Birodalom elsõ hivatalnokának érezte magát. Ezért a nap nagy részét dolgozószobájában töltötte, hogy minden aláírandó aktát áttanulmányozhasson. Munkanapja reggel öt óra elõtt kezdõdött, és csak késõ este, a nyilvános díszvacsorák, fogadások és bálok után fejezõdött be. Az íróasztal mögött, valamint a baloldali falon Erzsébet kibontott hajú portréi láthatók, amelyeket Franz Xaver Winterhalter festett. Ezek a festmények voltak a Ferenc József által csak „angyali“ Sisinek nevezett szeretett feleség kedvenc ábrázolásai. A háttérben látható nyitott tapétaajtó az udvari komornyik, Eugen Ketterl szobájába vezet. Õ volt felelõs Ferenc József személyes hogylétéért, mindig a császár rendelkezésére kellett állnia. Õ tálalta föl az íróasztalnál a császár reggelijét, valamint a kisebb étkezéseket is õ szervírozta.

Ezt a szobát akkor rendezték be a császár hálószobájának, amikor a császári pár külön hálószobába költözött. Ferenc József ebben az egyszerû vaságyban aludt, s ez mutatja a császár spártai életstílusát is. Ferenc József napjait jóval virradat elõtt, általában reggel fél négykor kezdte, csupán nagyobb ünnepségek után engedett meg magának még egy órai alvást. A császárt elõször egy „fürdetõ“ fürösztötte meg egy kaucsuk fürdõkádban, amelyet minden nap felállítottak a hálószobában. Az ágy elõtti, a napi higiéniára szolgáló, egyszerû piperasztal arról tanúskodik, hogy a császár magánhelyiségeit csupán szerény felszereléssel látta el, és mindenfajta luxust feleslegesnek tartott. Miután a császár felöltözött, az ágytól jobbra látható imazsámolyon térdelve mondta el mindennapi reggeli imáját. A reggelit a dolgozószobájában tálalták.

A terem kialakítása – a császári lakosztályokhoz hasonlóan – nagyrészt a XVIII. századra nyúlik vissza, míg a bútorzat Ferenc József idejébõl való. Ugyanúgy, mint a Hofburg összes termét, a Nagy szalont is kerámiakályhákkal fûtötték. A kályhákat a császári és a királyi udvari kályhafûtõk eredetileg kizárólag kívülrõl, a termek mögötti fûtõfolyosón át fûtötték fával, így a termeket nem piszkították be. 1824-tõl aztán folyamatosan beszerelték a Meißner-féle légfûtést, amely úgy mûködött, hogy a kályhákat csõvezetékeken keresztül forró levegõvel fûtötték.

Ez a terem Ferenc József idejében dohányzószalonként szolgált, ahova a férfiak visszavonulhattak, ugyanis nõk jelenlétében nem volt szokás dohányozni. Ma ez a terem Miksa mexikói császár, Ferenc József öccsének emlékszobájának van berendezve. Miksa arcképe a jobb oldali falon látható. Miksa 1864-ben elfogadta a mexikói császári koronát és nagyravágyó feleségével, Sarolta belga hercegnõvel Mexikóba utazott. Sarolta bírta rá férjét, hogy a nehéz politikai helyzet dacára elfogadja a koronát – az õ portréja látható a bal oldali falon. Ezt követõen azonban Franciaország hamarosan visszavonta a megígért támogatást, és ezzel Miksa teljesen kiszolgáltatott maradt a Benito Juárez vezette felkelõkkel szemben. Elfogták és végül 1867-ben ki is végezték. Ezzel a teremmel zárult a császári termek sora.

1857-tõl az Amalienburg fõ emeletén, amely a császár lakosztályához kapcsolódott, Erzsébet lakott. Erzsébet ezt a termet mind magán lakószalonként, mind pedig hálószobaként használta. A spanyolfallal körülvett ágy a szoba közepén állt. Erzsébet a hátsó ablakmélyedésben lévõ íróasztalnál bonyolította levelezéseit és itt írta néhány versét is. Most végrendeletének egy másolata látható itt.

Az öltözõ- és tornaszoba Erzsébet legfontosabb és egyben legszemélyesebb helyisége volt, amelyben a legtöbb idõt töltötte. Balra látható Erzsébet pipereasztala, amelynél naponta 2–3 órát töltött frizurakészítéssel. Ezeket az órákat a császárné fõleg olvasásra és nyelvtanulásra használta. Erzsébet az angol és a francia mellett jól beszélt magyarul is. Fõleg az ókori görög világot és mitológiát szerette – a pipereasztal melletti kis széken legtöbbször görög felolvasója, Constantin Christomanos ült, aki a frizurakészítés hosszadalmas procedúrája közben a császárnénak Homérosz Odüsszeiájából vagy Iliászából olvasott fel, vagy a császárné görög feladatait ellenõrizte. Erzsébet egyébként az ógörögöt és az újgörögöt is elsajátította. De ebben a helyiségben végezte a császárné az egész udvar nagy megrökönyödését és értetlenségét kiváltó napi tornaprogramját is, hogy megõrizze karcsú vonalait és jó kondícióját. Itt látható az erre a célra használt bordásfala, nyújtója, valamint valamint az ajtókeretre felszerelt gyûrûi.

Az öltözõszobából, mint egykor Erzsébet is, a császárné tisztálkodóhelyiségeibe juthatunk. Az átjáróban jobbkéz felõl a császárné toalettja látható. Erzsébet angol WC-je festett, delfin formájú porcelán. Mellette egy kis mosdó látható.

1876-ban az öltözõszoba mögött Erzsébet – a császári családban elsõként – a mai elvársoknak megfelelõ, saját fürdõszobát alakíttatott ki magának. A bal oldalon áll a császárné horganyzott rézlemezbõl készült egykori fürdõkádja; a hozzá tartozó szerelvények, valamint a fürdõkád-betét sajnos nem maradtak fenn. Erzsébet itt vette gyakori gõz- vagy olajfürdõit, valamint a vérkeringést és a vérellátást serkentõ hideg fürdõket is. Itt került sor az egy egész napot igénybe vevõ hajmosás procedúrájára is, amelyet azzal a keverékkel végeztek, amit külön Erzsébet számára készítettek tojássárgájából és konyakból. Különösen érdekes a régi linóleumpadló, amely akkoriban nagyon modern találmány volt. Az ajtón keresztül a két, úgynevezett „Bergl-szobába“ jutunk, amelyek valószínûleg a császárné öltözõjéül szolgáltak.

A „Bergl-szobák“ nevüket Johann Bergl festõrõl kapták, aki ezeket a szobákat 1766 körül festette. A teljes egészében kifestett falaknak köszönhetõen gazdag növény- és állatvilággal teli, fantasztikus, egzotikus tájon érezhetjük magunkat. Idõzzön pár percig a képek elõtt, és fedezze fel a fantáziatájat életre keltõ, számtalan apró részletet, mint például a kis madarakat, lepkéket és egzotikus gyümölcsöket! Innen a császárné Kis szalonjába jutunk. Mielõtt azonban itt jobbra fordulnánk, tekintsük meg balra a császárné Nagy szalonját (71-es terem).