A falon Georg Raab egyik festménye látható, amely 1879-ben a császári pár ezüstlakodalmára készült. A képen látható híres rubinékszer a Habsburgok azon koronaékszerei közé tartozik, amelyek nem maradtak fenn az utókor számára. A festmény melletti vitrinben a híres ékszer másolata látható.

A fiatal császárné egyre inkább álmatlanságban, étvágytalanságban szenvedett és állandó köhögés gyötörte. Az orvosok tanácsára Madeirára utazott. Sisi tehát elõször mentesült újra mindennemû udvari kötelezettség alól, és roppantul élvezte az életet távol az udvari etikettõl. Amikor Erzsébet két év távollét után visszatért a bécsi udvarba, mélyreható változás következett be. A bájos, de félénk és melankolikus lányból öntudatos, büszke szépség lett. Ebben az idõben készültek Franz Xaver Winterhalter híres portréi is. A leghíresebb vitathatalanul az itt látható festmény, amely Erzsébetet 1865-ben, báli ruhában – az úgynevezett „csillagruhában“ –, valamint hajában a híres gyémántcsillagokkal ábrázolja. Erzsébetnek ugyanis volt egy 27 darabos gyémántcsillag-készlete, amelyet késõbb unokájára, Erzsébet fõhercegnõre, Rudolf lányára hagyott. Az oszlop alakú, üveges vitrinben ezeknek a gyémántoknak a másolata látható.

Erzsébet szépségének hatalmát egyre gyakrabban használta fel teljesen tudatosan céljai eléréséhez. Tulajdonképpen alig izgatta az aktív politizálás, és csupán egyetlenegyszer avatkozott férje kormányzati ügyeibe, hogy síkra szálljon Magyarország érdekeiért. De Erzsébet erõs vonzalmat érzett a temperamentumos és büszke magyarok iránt, akiket az 1849-es szabadságharc leverését követõen a császár önkényuralmi módszerekkel kormányzott. Erzsébet a magyar érdekek lelkes szószólója lett, és szoros kapcsolatba került a vezetõ magyar politikusokkal. Kétségtelenül nagy szerepe volt abban, hogy Ferenc József végül aláírta a kiegyezést, amely elismerte Magyarország történelmi jogait és megteremtette az Osztrák–Magyar Monarchiát. 1867-ben a budai Mátyás-templomban került sor az ünnepélyes koronázásra, ahol Erzsébetet is magyar királynévá koronázták.

Az Erzsébetet magyar királynéként ábrázoló arcképe elõtt még egy ruha látható. Ez a magyar koronázási ruha másolata. A ruha a párizsi Worth-szalonban készült. Amikor a koronázás után Ferenc József és Erzsébet kilépett a Mátyás-templomból, akkor az ezerfõs tömeg lelkesen éljenezte õket. Ezt követõen Erzsébet hamarosan visszavonult, hogy a nehéz, uszályos ruhakölteményt egy puha tüllbõl készült könnyebb ruhára cserélje. A ruha melletti oszlop alakú vitrinben a magyar koronázási ékszerek másolata látható. Az eredeti ékszerek mára már nem maradtak fenn.

Erzsébet csak kelletlenül teljesítette császárnéi kötelességeit: a reprezentálás és az udvari szertartások rendje terhes volt számára, viszolygott a bécsi udvar merev hierarchikus szerkezetétõl és intrikáitól.

Erzsébet a bécsi udvar kötöttségei elõl a sportba, szépségkultuszába menekült és sokat utazott. Erzsébet egyik legnagyobb szenvedélye gyerekkora óta a lovaglás volt. Már édesapjától megtanulta a mûlovaglás fortélyait, császárnéként is keményen edzett, és Európa egyik legjobb és legbátrabb lovasának számított. Lovasversenyeinek kihívásai sokszor a megvalósíthatóság határát súrolták. Itt láthatjuk elõször Erzsébetnek azt a tulajdonságát, hogy teljesen tudatosan kereste önnön határait: többek között akkor is, amikor a maximális erõkifejtést igénylõ sportteljesítményei során veszélyes helyzetektõl sem riadt vissza.

Erzsébet korának egyik legszebb nõjének számított, s ennek teljes mértékben tudatában is volt. Napjának nagy részét szépségápolással töltötte. Különösen dús, majdnem földig érõ hajára volt büszke, amelynek fésülése naponta 2-3 órát vett igénybe. Erzsébet számtalan kozmetikai receptet kipróbált, hogy megõrizze sokszor megcsodált szépségét. Ezek közül látható itt néhány eredeti recept. Erzsébet olyan különös módszerekre is esküdött, mint például hogy a nyers borjúhúsból bõr arcpakolást készítsen, amelyet aztán egész éjszakára az arcán hagyott. Erzsébet különös jelentõséget tulajdonított karcsú alakjának. 172 centiméter magas és csupán 45-47 kiló volt. Csodálatra méltó a hihetetlenül keskeny, mindössze 51 centiméteres derékbõsége is. Erzsébet a legkülönbözõbb diétákat is kipróbálta, hogy súlyát megõrizze. A mérleg nagyon fontos szerepet játszott életében: naponta méricskélte magát, és évei gyarapodtával egyre szigorúbb diétát tartott. Túlzottak azonban azok a pletykák, miszerint Erzsébet nyers húslével táplálkozott volna. Valójában a nyers borjúcombokat húslé-préssel összenyomták, s ezt a húslét fûszerezték és fõzték meg, mielõtt Erzsébet megitta. Szintén a legendák közé tartozik az a híresztelés is, hogy Erzsébet állandóan koplalt, hogy karcsú maradjon. A különbözõ cukrászdákból való számlák azt mutatják, hogy Erzsébet fõleg a bonbonokat és a fagylaltot kedvelte.

Az edzett és sportos császárné állandó orvosi kezelésben részesült. Tudta, hogy az egészséges testhez és a szép archoz ápolt fogsor is tartozik. A császárné fogorvosának mûszerei és bizalmasának, Ferenczy grófnõnek írt levelei rendszeres kezelésekrõl tanúskodnak.

Egyetlen fia, Rudolf 1889-ben bekövetkezett tragikus öngyilkossága után Erzsébet egyre inkább magába fordult, mindinkább emberkerülõvé és megközelíthetetlenné vált, és már csak feketében járt.

A legyezõk, a fátylak és a napernyõk már igen korán a császárné nélkülözhetetlen kísérõi lettek, és a kíváncsi pillantások elõl ezek mögé rejtette arcát. Gyûlölte, ha megbámulták, Ötven éves korában a következõket írta: „Lehet, hogy késõbb majd mindig elfátyolozom magam, és még közvetlen környezetem sem láthatja arcomat.“ A császárné gyászruháihoz fekete üveggyöngybõl és fekete borostyánból készült gyászékszereket hordott. Jellemzõ volt, hogy ezek az ékszerek nem értékes kövekbõl készültek, mert a felhasznált anyag egyszerûségével is jelezni akarták az egyén visszafogottságát a gyászban.

gyászban.