Legújabb epizódunkban Ferkai András építészzel, építészettörténésszel beszélgetünk. András a hazai építészettörténet-írás elmúlt évtizedeinek meghatározó alakja, fontos cikkek, tanulmányok és monumentális monográfiák szerzője, emelett a MOME emeritus professzora és az MTA tagja.

András beszélt nekünk a pályája kezdetéről, az építészeti praxis és a történetírás közötti választás dilemmáiról, az építészettörténet jelentőségéről, az oktatásról és a magyar építészek helyzetéről a rendszerváltás óta, és természetesen diskuráltunk a város építészetének és építészeinek aktuális problémáiról.

Milyen hangulat jellemezte a nagy állami tervezőirodákat a 80-as évek elején és mi várta ott a fiatal építészeket? Milyen viták és konfliktusok jellemezték a korszakban az építészeti gondolkodást, és milyen alapvető társadalmi és politikai kérdéseket takart ki a személyes poétikák vetélkedése, illetve a formai-stilisztikai csatározás? Milyen alternatív műhelyek működtek a tervezővállalatok és a házgyárak árnyékában? Miről szólt András első publikációja és melyik a legnépszerűbb könyve?

Mire jó az építészettörténet a műveltségi vetélkedőkön kívül, milyen szerepe lehet az oktatásban és milyen tanulságokkal szolgálhat a múlt építészete a jelen problémáinak megoldásához? Mi az összefüggés az ökológia és Palladio villái között? Van-e értelme nemzeti építészetről beszélni, és milyen előzményei vannak e kérdésnek Magyarországon?

Ezek a kérdések - és még egy sor másik - mind felmerülnek az adásban, végül röviden 1956-ról is megemlékezünk a forradalom néhány térbeli vonatkozásának és következményének felidézésével.

Az epizódban említett irodalom:

Ferkai András publikációinak teljes listáját megtaláljátok itt:

https://ferkai.eoldal.hu/cikkek/tudomanyos-publikaciok.html

Walter Benjamin, "A történelem fogalmáról", 1940. In Radnóti Sándor (szerk), "Angelus Novus," Bp. 1980. Magyar Helikon.

Fülep Lajos, "Célszerűség és művészet az építészetben", 1944.

György Péter, ifj. Durkó Zsolt, "Utánzatok városa - Budapest", Bp. 1993. Cserépfalvi.