Az 1980-as évek közepére nagyjából állt az amerikás magyarok alkotta hálózat, amely már a rendszerváltás előtt elkezdte a magyar alvilág máig élő szövetének megszilárdítását. Tangó és Kes podcast, második rész.

Az 1956-os forradalom leverése után az állampárt a rendszerhez lojális embereknek speciális üzletlehetőségeket nyújtott. Az Új Gazdasági Mechanizmus bevezetésének időszakában szinte apolitikussá is válhattak a Kádár-kori „arisztokrácia” kisiparos, gebinező vagy éppen butikozó „szakosztályai”, amelyek a „valódi” olimpiai sportágakra: a valutázásra, a csempészetre és a műkincs-kereskedelemre már jelentős külföldi kapcsolataikon keresztül találtak rá.

Mire a Los Angeles-i olimpiára kijutottak hazai médiaszemélyiségek, már az emigráns magyarok is hazajártak, mivel nekik nem reményvesztettnek, hanem kifejezetten fejlettnek tűnt a szocializmus. Igaz, nem a kádári értelemben. A hazai szocialista alvilág nyelvet nem beszélő prostituáltjai és kis lopásokból egyről a kettőre nem jutó családapa-stricijei és betörői a Los Angelesből hazalátogató magyar bűnözők hatására belekóstoltak a szocialista luxust jelentő felvilágba, hogy megteremtsék a szervezett bűnözés hálózatosan működő formáit.

Az előre kialakított tippadói és orgazdai hálózat teremtette meg a kezdetét és végét a lakásbetörések ugrásszerűen növekvő feketedobozának, amelybe az állambiztonság nem akart, a bűnügyi rendőrség pedig csak nagy nehézségek árán tudott beletekinteni. Az 1980-as években kiszökött bűnözők egy része kinn ragadt, mások hazatérve kaszinókoncessziókhoz jutottak vagy sorsjegyjáték-szervezéssel segítették a hazai nagy vállalkozói réteg kialakulását.