Forrás: Fortepan 41317

Az Anno Budapest június 29-i adásában ismét az autókkal foglalkoztunk, azok bütykölésével. De ezúttal nem az otthonival, vagy amikor a Zsiguli ékszíját nejlonharisnyával pótoltuk, hanem amikor a hibákat rendes iparosok oldották meg: az autószerelők. A Kádár-korszakban az autószerelő szakma különleges társadalmi pozíciót foglalt el Magyarországon. A szocialista tervgazdaságban az autók ritka és értékes javaknak számítottak – míg a nyugati országokban már tömegtermékek voltak, addig Magyarországon évekig kellett várni egy Trabant vagy Wartburg megvásárlására. Ez a helyzet rendkívül felértékelte az autószerelők munkáját és tudását. Az autószerelők nemcsak magas presztízsnek örvendtek, hanem gyakran a “második gazdaság” kulcsszereplői is voltak, hiszen szolgáltatásaikért gyakran természetben fizettek (például élelmiszerrel, vagy más hiánycikkekkel), és kapcsolatrendszerük révén hozzáfértek olyan alkatrészekhez és anyagokhoz, amelyek a hivatalos kereskedelemben nem voltak elérhetők. Szakértelmük és társadalmi kapcsolataik miatt az autószerelők gyakran befolyásos pozíciót töltöttek be helyi közösségeikben, és munkájuk iránt folyamatos volt a kereslet, ami biztos megélhetést és társadalmi elismerést biztosított számukra a szocialista rendszer keretei között. És ne feledkezzünk meg a nem maszek autószerelőkről sem, akik valamilyen járműjavítótelepen vagy mondjuk az Autófenntartó Ipari Trösztnél (AFIT) dolgoztak.