Forrás: Fortepan 111070

A 2025. augusztus 24-i Anno Budapestben Panxnotded Miklós arra invitálta Önöket délután háromtól, hogy meséljenek a törzshelyeikről. A törzshely tulajdonképpen arról szól, hogy van egy helyünk a világban, ahová mindig visszamehetünk és ahol otthon érezzük magunkat. Amikor van ilyen helyünk, az megnyugtat és biztonságot ad a mindennapos rohanásban. Segít emlékezni arra, hogy kik vagyunk, még akkor is, ha körülöttünk minden változik. Ott nem kell teljesíteni vagy szerepet játszani – csak lenni.

Az ember társas lény, szüksége van arra, hogy valahova tartozzon. A törzshely ezt adja meg: ismerős arcokat, megszokott rutinokat, azt az érzést, hogy számítunk valakinek, és ahol nemcsak mi ismerjük a többieket, hanem minket is ismernek. Különösen a nagyvárosban fontos ez, ahol könnyen elveszünk a tömegben.

Amikor tudjuk, hogy van egy szilárd pontunk, ahová visszatérhetünk, akkor mer az ember kockáztatni, új dolgokat kipróbálni. A törzshely olyan, mint egy biztos kikötő – onnan indulhatunk el, és oda térhetünk vissza, ha elakadunk.

Forrás: Fortepan 65001

Biztos úr, bobi, csendőr, csingálló, desztó, dzsingáló, dzsungáló, előadó, fakabát, fogdmeg, furkó, hé, hekus, igazságosztó, jagelló, jard, karnáló, kíber, konstábler, kopó, közeg, közrendőr, mujáló, óberhé, pandúr, policáj, puszedó, rendfenntartó, sün, szerv, szürkemókus, tányérsapka, zsandár, zsaru, zsé, zsernyák. Mindannyiunknak van egy vagy több története a zsarukról, akár pozitív, akár negatív.

A 2025. augusztus 17-i Anno Budapestben Panxnotded Miklóssal újból a fenti témában folyt a diskurzus.

Forrás: Fortepan 65001

Biztos úr, bobi, csendőr, csingálló, desztó, dzsingáló, dzsungáló, előadó, fakabát, fogdmeg, furkó, hé, hekus, igazságosztó, jagelló, jard, karnáló, kíber, konstábler, kopó, közeg, közrendőr, mujáló, óberhé, pandúr, policáj, puszedó, rendfenntartó, sün, szerv, szürkemókus, tányérsapka, zsandár, zsaru, zsé, zsernyák. Mindannyiunknak van egy vagy több története a zsarukról, akár pozitív, akár negatív.

A 2025. augusztus 9-i Anno Budapestben Panxnotded Miklóssal a fenti témában folyt a diskurzus.

Hogyan büntették meg Önt vagy épp engedték el egy húzós helyzetben? Miért akart régen minden fiúgyerek ovis korában rendőr lenni? És miért nem jellemző a magyar rendőrökre a fánkevés, ellenben miért született annyi rendőrvicc? Önöknek milyen tapasztalataik vannak a rend őreivel, ACAB (1312)-hívők vagy inkább partnert látnak a bűnüldöző szervekben?

Forrás: Fortepan 214527

2025. augusztus 3-án újból nyaraltunk az Anno Budapestben vasárnap délután 3-tól, méghozzá a legrosszabb emlékeket idéztük meg. Egy igazán rossz nyaralás már az első pillanattól rossz előjelekkel indul.

A repülőjárat órákkal késik, a poggyász eltűnik valahol a tranziton, és amikor végre megérkezik a célállomásra, kiderül, hogy a tengerparti szálloda csodálatos kilátással valójában egy lepukkant épület a főút mellett, ahol a tenger csak akkor látszik, ha kiáll az ablakpárkányra. A szállás, amit lefoglaltunk, természetesen nem olyan, mint a fotókon. A romantikus franciaágyas szoba egy dohos kamra nyikorgó ágyakkal, működésképtelen légkondicionálóval. A fürdőszoba csapja hideg vizet spriccel, amikor meleget szeretne, és forró gőzt okád, amikor csak meg akarja mosni a kezét. A szomszédos szobából állandóan harsog a zene, az ablak kilátása pedig egy zajos építkezésre nyílik.

Az étkezés külön katasztrófa: a helyi specialitások gyanúsan emlékeztetnek a tegnapi maradékokra, a felszolgálók pedig úgy tesznek, mintha nem értenék a nyelvét. Mindezt tetézi az időjárás, amely mintha személyes bosszút állna rajta – szakadatlanul esik, de nem romantikus nyári eső, hanem kellemetlen, hideg szitálás, amely átjárja a ruháit és a lelkét egyaránt.

A legnagyobb katasztrófa azonban a hazaút: órákat töltve a reptéren ellentmondásos információk közepette, miközben senki nem tudja, mikor indul el végre a gép. És amikor végre hazaérkezünk, kiderül, hogy a bőrönd Tokióban landolt.

Forrás: Fortepan 214527

2025. július 27-én nyaraltunk az Anno Budapestben vasárnap délután 3-tól, méghozzá a legrosszabb emlékeket idéztük meg. Egy igazán rossz nyaralás már az első pillanattól rossz előjelekkel indul.

A repülőjárat órákkal késik, a poggyász eltűnik valahol a tranziton, és amikor végre megérkezik a célállomásra, kiderül, hogy a tengerparti szálloda csodálatos kilátással valójában egy lepukkant épület a főút mellett, ahol a tenger csak akkor látszik, ha kiáll az ablakpárkányra. A szállás, amit lefoglaltunk, természetesen nem olyan, mint a fotókon. A romantikus franciaágyas szoba egy dohos kamra nyikorgó ágyakkal, működésképtelen légkondicionálóval. A fürdőszoba csapja hideg vizet spriccel, amikor meleget szeretne, és forró gőzt okád, amikor csak meg akarja mosni a kezét. A szomszédos szobából állandóan harsog a zene, az ablak kilátása pedig egy zajos építkezésre nyílik.

Az étkezés külön katasztrófa: a helyi specialitások gyanúsan emlékeztetnek a tegnapi maradékokra, a felszolgálók pedig úgy tesznek, mintha nem értenék a nyelvét. Mindezt tetézi az időjárás, amely mintha személyes bosszút állna rajta – szakadatlanul esik, de nem romantikus nyári eső, hanem kellemetlen, hideg szitálás, amely átjárja a ruháit és a lelkét egyaránt.

A legnagyobb katasztrófa azonban a hazaút: órákat töltve a reptéren ellentmondásos információk közepette, miközben senki nem tudja, mikor indul el végre a gép. És amikor végre hazaérkezünk, kiderül, hogy a bőrönd Tokióban landolt.

Forrás: Fortepan 87449

Ismét városnézőbe invitált az Anno Budapest. 2025. július 20-án: Párizsba, a Fények Városába kalauzolt el Panxnotded Miklós (Nicolas Le Punk N’est Pas Mort).
Semmi nem készíti fel az embert arra a pillanatra, amikor először meglátja az Eiffel-tornyot. Lehet, hogy ezerszer látta képeken, filmekben, de amikor ott áll előtte, egyszerűen leesik az álla. És ez csak a kezdet egy olyan városban, ahol minden séta egy kis kaland.
Például a Szajna-parton reggel, ahonnan csodálhatja a Notre-Dame-ot is – igen, még a tűzvész után is. Aztán, ahogy egyre többen jelennek meg a part mentén, maga is részese lesz ennek a párizsi reggeli rituálénak. Mindenki a Mona Lisáért megy a Louvre-ba, pedig van ott számos más csoda, a piramis, és hihetetlen élmények.
Az igazi titok azonban máshol rejlik: leülni egy kis kávézó teraszára, rendelni egy café au lait-t egy vajas croissant-nal, és csak figyelni, nézni, ahogy az emberek rohannak munkába, iskolába, vagy épp szintén turistáskodnak – részesedni a város ritmusából. Ez az igazi Párizs a pékségekkel, a Montmartre utcáival, az emberekkel, a sarki bisztrókkal, ahol éjszaka sétálva egy rezesbanda koncertjébe csöppen az ember.
Vagy felmenni a Sacré-Cœur-höz, elvegyülni az utcai művészek közt, akik még mindig ott rajzolgatnak, festenek, és valahogy úgy érzi az ember, mintha visszarepült volna az időben. Picasso és Renoir szelleme még mindig ott lebeg a levegőben. A Champs-Élysées persze túlságosan felkapott és drága, de azért legalább egyszer végig kell rajta sétálni a Diadalív árnyékában. Főleg este, amikor kigyulladnak a fények, és úgy érzi magát az ember, mintha egy filmben lenne.
Párizs olyan város, ahol egyszerűen nem tud senki unatkozni. Minden kis utcácska, minden rejtett udvar, minden sarkon álló ház egy-egy történetet rejt. A látogató is részese lesz ennek a végtelen szépségnek – csak hagyni kell, hogy magával ragadja. Mert Párizs nem csak egy város. Ez egy életérzés, amit egyszer átélve soha nem felejt el az ember.

Van az úgy, hogy rádiókra emlékezünk az Annóban. A Szabad Európa, a Luxemburg Rádió után ezúttal a 25 éve a Lajos utcából elstartolt, rövid életű, ám annál meghatározóbb EstFm 98.6-ra, melyet Erdélyi Zsolt Superman álmodott meg kulturális-underground rádióként a Pesti Est médiacsoport portfóliójának részeként, és ami teljesen más volt, mint a többi kereskedelmi adó.
A rádió specialitása az alternatív zene (drum ‘n bass, trip hop) és a lázadó műsorvezetők voltak, akik nem szűrték a hívásokat és bármit kimondtak, ami eszükbe jutott. Sokkal többet beszéltek, mint zenéltek – 65%-os szövegaránnyal, ami teljesen szokatlan volt. Az esti műsorok legendásak voltak, sikerült embereket elvonni a tévétől.

A baj az volt, hogy a hallgatók utálták a reklámokat, ami kereskedelmi rádiónak elég problémás helyzet. A tulajdonosok (pénzt akartak keresni vele, de a kreatív csapat inkább művészkedett. Folyamatos volt a vita, hogy ez kultúrmisszió vagy üzlet. 2002-ben 19 munkatárs fellázadt és ultimátumot adott a tulajdonosoknak – többet akartak keresni és visszatérni a régi stílushoz. A tulajdonosok kirúgták őket – egy részüket átvette a Klubrádió, a rádió pedig hamarosan Radiocafé néven folytatta, de már nem volt ugyanaz.

Ma is sokan hiányolják ezt a fajta autentikus, őrült rádiózást Magyarországról. Az egykori kollégák a napokban találkoztak és emlegettek fel régi sztorikat. Ez volt az Anno Budapest hallgatóinak is a feladata 2025. július 6-án vasárnap délután 3 és 5 között.

Emlékeznek még Arabsanyi, Bab, Feaky D., Infragandhi, Izil, Nesta, Superman és T.J. Spencer szettjeire? A 3 Pestőrre? A Hit, remény, zsűlöletre? Az Ízlésrendőrségre? A rádió unplugged-sorozatára Beduggatlan címmel? Vagy a rádió legendás hangjátékára, a Kónuszék, avagy a szabódó családra? Mondanak még valamit ezek a nevek?: 1-800 Móni, Zsana, Ördögy Roy, Galamb, Rádió Petra, Betyár, Csetmen, Demage, Emese Habbal, Kaszi, Madam Stafirung, Nap Pali, Szabi Tokától Bokáig, Krisz, Géza Hétköznapis, Tündér, TV Laci, Szikla Anya, Sztárszki, Párizsi Miki, Bab, Zoulu, Mickey, Panxnotded Miklós.

Forrás: Fortepan 41317

Az Anno Budapest június 29-i adásában ismét az autókkal foglalkoztunk, azok bütykölésével. De ezúttal nem az otthonival, vagy amikor a Zsiguli ékszíját nejlonharisnyával pótoltuk, hanem amikor a hibákat rendes iparosok oldották meg: az autószerelők. A Kádár-korszakban az autószerelő szakma különleges társadalmi pozíciót foglalt el Magyarországon. A szocialista tervgazdaságban az autók ritka és értékes javaknak számítottak – míg a nyugati országokban már tömegtermékek voltak, addig Magyarországon évekig kellett várni egy Trabant vagy Wartburg megvásárlására. Ez a helyzet rendkívül felértékelte az autószerelők munkáját és tudását. Az autószerelők nemcsak magas presztízsnek örvendtek, hanem gyakran a “második gazdaság” kulcsszereplői is voltak, hiszen szolgáltatásaikért gyakran természetben fizettek (például élelmiszerrel, vagy más hiánycikkekkel), és kapcsolatrendszerük révén hozzáfértek olyan alkatrészekhez és anyagokhoz, amelyek a hivatalos kereskedelemben nem voltak elérhetők. Szakértelmük és társadalmi kapcsolataik miatt az autószerelők gyakran befolyásos pozíciót töltöttek be helyi közösségeikben, és munkájuk iránt folyamatos volt a kereslet, ami biztos megélhetést és társadalmi elismerést biztosított számukra a szocialista rendszer keretei között. És ne feledkezzünk meg a nem maszek autószerelőkről sem, akik valamilyen járműjavítótelepen vagy mondjuk az Autófenntartó Ipari Trösztnél (AFIT) dolgoztak.

Forrás: Fortepan 137005

Az Anno Budapest 2025. június 22-i adásában a Hősök terére fókuszáltunk! Hallgatóink izgalmas történeteket osztottak meg a térhez fűződő személyes élményeikről, családi emlékekről, sétákról, tüntetésekről vagy épp gyerekkori kalandokról. Köszönjük mindenkinek, aki betelefonált!

Forrás: Fortepan 203452

A 2025. június 15-i műsor témája Dunaújváros volt, amelynek területe már az őskorban lakott volt, a bronzkorban virágzó település alakult ki itt, majd a római korban Intercisa néven fontos katonai tábor és polgárváros működött a Duna menti limes védelmében. A honfoglalás után a magyarok telepedtek meg a térségben, és az Árpád-korban már létezett a középkori Pentelét, amely nevét Szent Pantaleonról kapta. A település a török uralom alatt többször elnéptelenedett, majd újratelepült, és az 1830-as évektől mezővárosi rangot szerzett, jelentős vásártartási jogokkal. A 20. század közepén, a II. világháború után, a Magyar Dolgozók Pártja döntése alapján itt épült fel az ország első szocialista iparvárosa, Sztálinváros néven, a Dunai Vasművel, amely azóta is meghatározza a város gazdaságát. Az 1956-os forradalom idején a város lakói aktívan részt vettek az eseményekben, majd 1961-től Dunaújváros néven fejlődött tovább, mára jelentős gazdasági, kulturális és oktatási központtá válva a térségben.