Anno Budapest

Az Anno Budapest 2026 október 11-én a papír- és vasgyűjtésről és a MÉH-ről mesélt. Volt egy hét az iskolaévben, amikor a gyerekek hirtelen érdeklődni kezdtek a szomszéd néni padlásán tárolt újságok iránt. Papírgyűjtés volt. Kisebb csapatok indultak útnak, házról házra jártak, becsöngettek minden ajtón, és aki szerencsés volt, egy egész kamrányi régi újsággal tért vissza. Spárgával átkötött Népszabadság-kötegek, a tanári asztalon a lista, hányadik osztály hány kilónál tart, és a mázsa az udvaron, amely körül egész délután ott toporgott a fél iskola. Akadt, aki megnedvesítette a kötegeket, hogy többet nyomjanak, és olyan is, aki téglát rejtett a közepükbe. A vasgyűjtésnél előkerült a babakocsin tolt radiátor, a pincéből felcipelt sparhelt, a nagypapa kiselejtezett szerszámai. Ki volt az, aki a kelleténél kicsit buzgóbban gyűjtött, és otthon csak utólag derült ki, hogy az a kerékpár még kellett valakinek? A MÉH-telepen pedig a rozsdás vaságyból, a rongyból és a visszavitt üvegekből végre pénz lett, néha egy fagyira, néha egy egész osztálykirándulásra.
Önök mit gyűjtöttek, és mi lett a jutalom? Hívják a műsort vasárnap délután 3 és 5 között, és meséljék el. Hozzák magukkal az emlékeiket, a mázsát Panxnotded Miklós adja.

Anno Budapest is made with Jetpack Podcast. Full show notes and every episode at https://annobudapest.wordpress.com/

Ki ne hamisította volna legalább egyszer anyu aláírását az ellenőrzőben? Az Anno Budapest 2026. október 4-i adásában a lógásé volt a főszerep: az ellógott órák, a dolgozat reggelén rejtélyesen felszökő láz és a „busz nem jött” típusú klasszikusok. Hová szöktek a nebulók? A délelőtti moziba, a Ligetbe, vagy csak a sarki presszóba, ahol pont belefutottak a tornatanárba?

Panxnotded Miklós most mindenkit felment: a bűnök elévültek, az osztályfőnök nem hallgat minket. Meséljék el, hogyan úszták meg, vagy hogyan buktak le!

Anno Budapest is made with Jetpack Podcast. Full show notes and every episode at https://annobudapest.wordpress.com/

Feketén-fehéren állíthatjuk, hogy bizony muzikális volt az Anno Budapest 2026 szeptember 27-i adása, amikor zongoRÁN KIsér Panxnotdead Miklós, akinek egyik kezében a kottatartó, másikban a mikrofon, a harmadikban pedig a telefon lesz, amin keresztül a betelefonálókkal beszélget. Legyen az egyik pont Ön!
Volt idő, amikor a jó családban nem az volt a kérdés, van-e zongorájuk, hanem hogy hányat nem használnak. Mert zongora kellett. Státusz volt, na meg zeneiskolai kényszer, és persze a legjobb bútordarab karácsonyfa alá.
Önöknél is állt egy szoba sarkában egy néma óriás? Örökölték vagy vásárolták? Pianínó volt, vagy egyenesen egy Bösendorfer, amire a szomszédok is felnéztek. És hogy került egyáltalán a lakásba? Mert az a történet, ahogy egy zongora nyolcadik emeleti lakásba feljut, önmagában megérne egy külön adást – ablakon át, csigán, vagy éppen izzadó teherhordók hátán, akik életük végéig megjegyezték az utcát, ahol ez történt, majd messziről elkerülték.
És ha már ott volt a vágyott hangszer, akkor azt használták is rendeltetésszerűen, vagy inkább berendezési tárgy volt, amin az egyetlen dallam az volt, amit a hangoló játszott el? Mert a zongora híre gyorsan terjedt, ha pedig szerelő érkezett valamit megjavítani, úgy nézett körbe, mintha szalonba lépett volna, nem pedig egy panellakásba. Polgári miliő, gondolta, ezért kicsit jobban megfejte a páncéltőkés családot és a villanykapcsoló-cserénél hirtelen megjelent a „zongorafelár”. A különbséget a számlán aztán tényleg lehetett zongorázni.
Csak a gyerek klimpírozott rajta zeneiskolás kötelességből, vagy néha összeült körülötte a család, és lett belőle igazi közös muzsikálás? És a szomszéd hogy viselte, amikor a gyerekük – aki tehetségileg messze nem volt sem Chopin, sem Rachmaninov, Antal Imre vagy Kocsis Zoltán – este tízkor nyolcvannyolcadjára próbálta eljátszani a Für Elisét, és a partvisnyéle kopogása adta hozzá az ütemet a radiátorcsöveken?

Anno Budapest is made with Jetpack Podcast. Full show notes and every episode at https://annobudapest.wordpress.com/

Feketén-fehéren állíthatjuk, hogy bizony muzikális volt az Anno Budapest 2026 szeptember 20-i adása, amikor zongoRÁN KIsér Panxnotdead Miklós, akinek egyik kezében a kottatartó, másikban a mikrofon, a harmadikban pedig a telefon lesz, amin keresztül a betelefonálókkal beszélget. Legyen az egyik pont Ön!
Volt idő, amikor a jó családban nem az volt a kérdés, van-e zongorájuk, hanem hogy hányat nem használnak. Mert zongora kellett. Státusz volt, na meg zeneiskolai kényszer, és persze a legjobb bútordarab karácsonyfa alá.
Önöknél is állt egy szoba sarkában egy néma óriás? Örökölték vagy vásárolták? Pianínó volt, vagy egyenesen egy Bösendorfer, amire a szomszédok is felnéztek. És hogy került egyáltalán a lakásba? Mert az a történet, ahogy egy zongora nyolcadik emeleti lakásba feljut, önmagában megérne egy külön adást – ablakon át, csigán, vagy éppen izzadó teherhordók hátán, akik életük végéig megjegyezték az utcát, ahol ez történt, majd messziről elkerülték.
És ha már ott volt a vágyott hangszer, akkor azt használták is rendeltetésszerűen, vagy inkább berendezési tárgy volt, amin az egyetlen dallam az volt, amit a hangoló játszott el? Mert a zongora híre gyorsan terjedt, ha pedig szerelő érkezett valamit megjavítani, úgy nézett körbe, mintha szalonba lépett volna, nem pedig egy panellakásba. Polgári miliő, gondolta, ezért kicsit jobban megfejte a páncéltőkés családot és a villanykapcsoló-cserénél hirtelen megjelent a „zongorafelár”. A különbséget a számlán aztán tényleg lehetett zongorázni.
Csak a gyerek klimpírozott rajta zeneiskolás kötelességből, vagy néha összeült körülötte a család, és lett belőle igazi közös muzsikálás? És a szomszéd hogy viselte, amikor a gyerekük – aki tehetségileg messze nem volt sem Chopin, sem Rachmaninov, Antal Imre vagy Kocsis Zoltán – este tízkor nyolcvannyolcadjára próbálta eljátszani a Für Elisét, és a partvisnyéle kopogása adta hozzá az ütemet a radiátorcsöveken?

Anno Budapest is made with Jetpack Podcast. Full show notes and every episode at https://annobudapest.wordpress.com/

Hogy milyen lesz az új közszolgálati televízió, azt majd meglátjuk, mindenesetre az 1957 óta működő Magyar Televízióról mindenkinek van valami emléke, története; legyen szó adásokról, műsorvezetőkről, bemondókról, vagy éppen a hétfői adásszünetről. Ezeket elevenítettük fel az Anno Budapest 2026. szeptember 13-i adásában, vasárnap délután 3 és 5 között másodszorra is.

Anno Budapest is made with Jetpack Podcast. Full show notes and every episode at https://annobudapest.wordpress.com/

Hogy milyen lesz az új közszolgálati televízió, azt majd meglátjuk, mindenesetre az 1957 óta működő Magyar Televízióról mindenkinek van valami emléke, története; legyen szó adásokról, műsorvezetőkről, bemondókról, vagy éppen a hétfői adásszünetről. Ezeket elevenítettük fel az Anno Budapest 2026. szeptember 6-i adásában, vasárnap délután 3 és 5 között.

Anno Budapest is made with Jetpack Podcast. Full show notes and every episode at https://annobudapest.wordpress.com/

2026. augusztus 30-án az Anno Budapestben randevúra invitáltuk önöket. Műsorvezetőnknek nem is akármilyen vendége lesz az adásban, Kukorelly Endre író mesél a randevúra alkalmas lokációkról.
Fél 7 van, a Blaha órája alatt egy fiú harmadszor nézi meg a saját karóráját, mintha az segítene. A lány nincs sehol. Ez itt nem magányos ácsorgás – ezen a téren senki sem csak simán áll, mindenki vár valakire, és mindenki tudja, meddig illik: 20 percig még hűség, 30 után már naivitás. Volt egy megíratlan illemtan hozzá, amit soha senki nem tanított meg, mégis mindenki ismerte. A Nyugatival szembeni óránál is ez ment, ahogy a Moszkva térinél is.
Aztán jött a második felvonás: hova tovább. A Gerbeaud túl drága volt egy első randihoz, inkább az Angelika következett, sétával a Duna-parton, ahol a beszélgetés fele arról szólt, ki fizet, a másik fele pedig arról, ki hazudik a koráról. Vagy a Fészek, ahol az ember azt hitte, művészkörökbe csöppent, pedig csak egy pincér volt éppen rossz kedvében. A cukrászdákban egy Dobos-torta fölött dőlt el, lesz-e második randi. A Gellért-hegyre azok kaptattak fel, akik a kilátással akartak hatni, és lent a lépcsőn cipősarok kopogott a kövön, miközben valaki azt magyarázta, hogy innen a legszebb a naplemente – mintha ez bárkinek is új infó lenne. A Vurstliban ugyanez ment: körhinta, céllövölde, és a fiú, aki lőtt egy plüssmacit vagy egy mézeskalácsos szívet a lánynak, aki az ő szívét kenegette mézzel. A Műjégpályára a bátrabbak és korcsolyázni tudók szerveztek első találkát. A mozi szent hely volt, csak ott fordítva működött a szabály: nem beszélgetni kellett, hanem hallgatni, és a sötétben véletlenül egymáshoz érő könyök jelentette az egész este tétjét. Mindegyik filmszínháznak megvolt a maga híre, hogy melyik a jobb az első csóknak.
A lényeg, hogy a randi kockázat volt, mert nem lehetett visszavonulót fújni egy üzenettel. Ha valaki nem jött el a randinak megbeszélt helyre, azt csak úgy tudta meg a pórul járt várakozó, hogy csak várt, és a tér lassan kiürült körülötte. Ma egy elküldött üzenettel el lehet intézni ugyanezt három másodperc alatt, együttérzés és óramutatók nélkül.
Az meg, hogy szabad-e csókkal záruljon az első randi – nos, erről a kérdésről sosem alakult ki konszenzus, csak generációnként új városi legenda arról, ki és hol rontotta el. Melyek voltak a legszebb, a legtutibban működő, a legtitkosabb és a legromantikusabb helyek randevúhoz?

Anno Budapest is made with Jetpack Podcast. Full show notes and every episode at https://annobudapest.wordpress.com/

Az Anno Budapest 2026 augusztus 23-i adása újból a disszidálásról szólt: arról a pillanatról, amikor valaki úgy dönt, hogy illegálisan elhagyta az országot, valamint arról, ami ezután következett. Mert visszaút nem nagyon volt, hiába sikerült néhányuknak évekkel később, más útlevéllel, más néven mégis haza. A Kádár-kori disszidálás nem utazás volt, hanem eltervezett kockázat: hetekig tartó hallgatás, sokszor a legszűkebb családdal szemben is, mert egy elszólás börtönt vagy évekig húzódó zaklatást jelenthetett annak is, aki otthon marad.

Egy bőrönd a szekrény tetején, becsomagolva, aztán visszapakolva, aztán megint becsomagolva. Volt, akinél hetekig állt így, volt, akinél egyetlen éjszaka döntött: most vagy soha. Volt, aki napokon át figyelte az őrségváltást, és volt, aki egy vasárnap délutáni kirándulásból nem jött haza – egyetlen szóval sem árulta el a tervét a családnak. Térképet bújtak petróleumlámpánál, osztrák rokonok címét memorizálták, mert papírra nem lehetett leírni. Volt, aki hónapokig gyakorolt egy határ menti erdőben, és olyan is, aki a szögesdrót előtt fordult vissza, mert a gyerek sírni kezdett.
Nem mindenkinek sikerült. Volt, akit az erdőben kaptak el a határőrök, néhány méterre a drótkerítéstől – ő nem sikertörténetet mesélt később, hanem börtönt, évekig tartó megfigyelést, munkahelyi ellehetetlenítést, egy addig sosem látott rendőrségi dossziét a nevén.

A hátrahagyottak fizették a számlát. A szülő, aki soha többé nem kapott útlevelet, mert a fia disszidált. A testvér, akit kihagytak egy előléptetésből. A kihallgatott rokon, aki a temetésre sem utazhatott ki, mert a hatóság nem engedélyezte a kiutazást annak, akinek a családjában már volt egy „disszidens”. A döntés egy emberé volt, a következmény egy egész családé – és a következmények nem álltak meg a határnál. Aki átjutott, új nyelvet tanult, új életet épített, és közben egy egész országnyi hiányt cipelt magával. Aki meg kalandvágyból itthon maradt, azzal élt együtt, hogy a szomszéd, a kolléga, a testvér egyszer csak eltűnt, és jobb volt nem is emlegetni a nevét.

A műsor nem old fel semmit, és nem old meg semmit – csak leteszi az asztalra azokat a döntéseket, amiket másnak kellett meghoznia percek alatt, egyetlen éjszaka. Ezekhez kellenek a hallgatók történetei. Talán az önök családjában is történt ilyen.

Anno Budapest is made with Jetpack Podcast. Full show notes and every episode at https://annobudapest.wordpress.com/

Az Anno Budapest 2026 augusztus 16-i adása újból a disszidálásról szólt: arról a pillanatról, amikor valaki úgy dönt, hogy illegálisan elhagyta az országot, valamint arról, ami ezután következett. Mert visszaút nem nagyon volt, hiába sikerült néhányuknak évekkel később, más útlevéllel, más néven mégis haza. A Kádár-kori disszidálás nem utazás volt, hanem eltervezett kockázat: hetekig tartó hallgatás, sokszor a legszűkebb családdal szemben is, mert egy elszólás börtönt vagy évekig húzódó zaklatást jelenthetett annak is, aki otthon marad.

Egy bőrönd a szekrény tetején, becsomagolva, aztán visszapakolva, aztán megint becsomagolva. Volt, akinél hetekig állt így, volt, akinél egyetlen éjszaka döntött: most vagy soha. Volt, aki napokon át figyelte az őrségváltást, és volt, aki egy vasárnap délutáni kirándulásból nem jött haza – egyetlen szóval sem árulta el a tervét a családnak. Térképet bújtak petróleumlámpánál, osztrák rokonok címét memorizálták, mert papírra nem lehetett leírni. Volt, aki hónapokig gyakorolt egy határ menti erdőben, és olyan is, aki a szögesdrót előtt fordult vissza, mert a gyerek sírni kezdett.
Nem mindenkinek sikerült. Volt, akit az erdőben kaptak el a határőrök, néhány méterre a drótkerítéstől – ő nem sikertörténetet mesélt később, hanem börtönt, évekig tartó megfigyelést, munkahelyi ellehetetlenítést, egy addig sosem látott rendőrségi dossziét a nevén.

A hátrahagyottak fizették a számlát. A szülő, aki soha többé nem kapott útlevelet, mert a fia disszidált. A testvér, akit kihagytak egy előléptetésből. A kihallgatott rokon, aki a temetésre sem utazhatott ki, mert a hatóság nem engedélyezte a kiutazást annak, akinek a családjában már volt egy „disszidens”. A döntés egy emberé volt, a következmény egy egész családé – és a következmények nem álltak meg a határnál. Aki átjutott, új nyelvet tanult, új életet épített, és közben egy egész országnyi hiányt cipelt magával. Aki meg kalandvágyból itthon maradt, azzal élt együtt, hogy a szomszéd, a kolléga, a testvér egyszer csak eltűnt, és jobb volt nem is emlegetni a nevét.

A műsor nem old fel semmit, és nem old meg semmit – csak leteszi az asztalra azokat a döntéseket, amiket másnak kellett meghoznia percek alatt, egyetlen éjszaka. Ezekhez kellenek a hallgatók történetei. Talán az önök családjában is történt ilyen.

Anno Budapest is made with Jetpack Podcast. Full show notes and every episode at https://annobudapest.wordpress.com/

Az Anno Budapest 2026 augusztus 9-i adása a disszidálásról szólt: arról a pillanatról, amikor valaki úgy dönt, hogy illegálisan elhagyta az országot, valamint arról, ami ezután következett. Mert visszaút nem nagyon volt, hiába sikerült néhányuknak évekkel később, más útlevéllel, más néven mégis haza. A Kádár-kori disszidálás nem utazás volt, hanem eltervezett kockázat: hetekig tartó hallgatás, sokszor a legszűkebb családdal szemben is, mert egy elszólás börtönt vagy évekig húzódó zaklatást jelenthetett annak is, aki otthon marad.

Egy bőrönd a szekrény tetején, becsomagolva, aztán visszapakolva, aztán megint becsomagolva. Volt, akinél hetekig állt így, volt, akinél egyetlen éjszaka döntött: most vagy soha. Volt, aki napokon át figyelte az őrségváltást, és volt, aki egy vasárnap délutáni kirándulásból nem jött haza – egyetlen szóval sem árulta el a tervét a családnak. Térképet bújtak petróleumlámpánál, osztrák rokonok címét memorizálták, mert papírra nem lehetett leírni. Volt, aki hónapokig gyakorolt egy határ menti erdőben, és olyan is, aki a szögesdrót előtt fordult vissza, mert a gyerek sírni kezdett.
Nem mindenkinek sikerült. Volt, akit az erdőben kaptak el a határőrök, néhány méterre a drótkerítéstől – ő nem sikertörténetet mesélt később, hanem börtönt, évekig tartó megfigyelést, munkahelyi ellehetetlenítést, egy addig sosem látott rendőrségi dossziét a nevén.

A hátrahagyottak fizették a számlát. A szülő, aki soha többé nem kapott útlevelet, mert a fia disszidált. A testvér, akit kihagytak egy előléptetésből. A kihallgatott rokon, aki a temetésre sem utazhatott ki, mert a hatóság nem engedélyezte a kiutazást annak, akinek a családjában már volt egy „disszidens”. A döntés egy emberé volt, a következmény egy egész családé – és a következmények nem álltak meg a határnál. Aki átjutott, új nyelvet tanult, új életet épített, és közben egy egész országnyi hiányt cipelt magával. Aki meg kalandvágyból itthon maradt, azzal élt együtt, hogy a szomszéd, a kolléga, a testvér egyszer csak eltűnt, és jobb volt nem is emlegetni a nevét.

A műsor nem old fel semmit, és nem old meg semmit – csak leteszi az asztalra azokat a döntéseket, amiket másnak kellett meghoznia percek alatt, egyetlen éjszaka. Ezekhez kellenek a hallgatók történetei. Talán az önök családjában is történt ilyen.

Anno Budapest is made with Jetpack Podcast. Full show notes and every episode at https://annobudapest.wordpress.com/