Anno Budapest

Kell egy hely, ahol a magunkfajta bohémek összegyűlhetnek időről időre. Ez nemcsak a vasárnaponkénti Anno Budapest, de kell egy fizikai hely is, és pont egy ilyenről emlékeztünk meg a 2026. június 28-i adásunkban. Ez a Fészek Művészklub.

1901 áprilisában száz művész összeült egy rendkívüli közgyűlésen, és kimondta: kell egy hely, ahol végre nyugton lehetnek — egymás közt. Tolnay Ákos festő évekkel később úgy emlékezett, hogy arról ábrándoztak, hogy jó volna egy klub, ahol zavartalanul lehetnek egyedül. A nevet Zilahy Gyula színész találta ki, mozaikszóként: festők, építészek, szobrászok, zenészek, énekesek, komédiások — Fészek. Szeptemberben már be is költöztek a Kertész utca 36-ba. Függöny nem volt, szőnyeg sem; a falakon viszont ott lógtak a tagok adományba hozott képei.
A működést évtizedeken át a kártyaszobák bevétele tartotta el — Latinovits Zoltán és Romhányi József is itt ült le egy-egy partira. Nő sokáig a tagságba nem kerülhetett be, vendégnek is csak feleség kíséretében illett betérni; aztán a Művészek rongyosbálján már Bajor Gizi járta. A két háború közt jött a fénykor: kétszintes körterasz, esti kabaré, a pályakezdő Mezey Mária francia sanzonokat énekelt, 1932-ben pedig a PEN Klub világkongresszusa itt ülésezett. A klub egyik kedvenc háztörténete szerint Aczél elvtárs egyszer beragadt a liftbe. A ház túlélt egy ’45-ös bombatalálatot, amit a tagok a saját zsebükből hoztak helyre — aztán hálából államosították.
Erről a furcsa házról szól a vasárnap délutáni Anno Budapest: kik fértek meg egy fedél alatt Benczúr Gyulától Molnár Ferencig, és meddig. Mert a vége nem épp vidám — adósság, jelzálog, perek, a falról a végrehajtó elől leemelt képek; Heltai Jenő már a 25. évfordulón megjósolta, hogy a régi címke alatt egyszer ecet marad a pezsgő helyén. Aztán tavaly ősszel beköltözött az emeletre a Permanens Vakáció, megcsinálta a rég hiányzó fűtést, és a ház évek után újra kinyitott. A vadgesztenyefa még áll a sarkon, és alatta most megint le lehet ülni egy kávéra.

Anno Budapest is made with Jetpack Podcast. Full show notes and every episode at https://annobudapest.wordpress.com/

2026. június 21-én újabb érzelmes utazásra hívta önöket az Anno Budapest. Amiket most keresünk, azok a varázsütések.

Néha egy mondat. Néha egy ember, aki öt percre leül valaki mellé a villamoson, aztán leszáll — és onnantól minden másképp megy tovább. Ritkán látni előre. Az ilyen pillanat nem jelez, nem dörög, egyszer csak ott van. Egy ajtó, amin valaki belép, és más ember lép ki rajta.

Az Anno Budapest adása ezekről a fordulópontokról szólt: pillanatokról, emberekről, könyvekről, tapasztalatokról, élményekről, vagy csak mondatokról, amelyek egyszer s mindenkorra más irányba vittek egy életet. Az önökét.
Egy döntés, egy találkozás, egy rosszkor jött vagy épp jókor elkapott pillanat – de nem annyira a tragédiákra, traumákra, halálos pillanatokra koncentrálunk, mint a fordulópontokra, amik után minden másképp ment tovább.

Anno Budapest is made with Jetpack Podcast. Full show notes and every episode at https://annobudapest.wordpress.com/

Megint elkezdődött a labdarúgó világbajnokság, és a 2026. június 14-i Anno Budapest is ehhez a témához igazodik. A magyar szurkoló most is azzal a kettős érzéssel ül le: büszkeség, hogy valaha a világ legjobbjai voltunk, és gyanú, hogy ezt rajtunk kívül senki sem tartja számon. Pedig 1938-ban már döntőt játszottunk, igaz, az olaszoktól kikaptunk — a legenda szerint a kapusunk azzal vigasztalódott, hogy legalább tizenegy ember életét megmentette, utalva a Rómából érkező „győzni vagy meghalni” üzenetre. Aztán jött 1954, a nemzeti gyásznap: az Aranycsapat négy évig veretlen volt, a csoportban nyolc gólt rúgott a németeknek, hogy a döntőben pont tőlük kapjon ki 3-2-re, Puskás lesért megtagadott góljával együtt. Azóta is gyanakvással nézzük a partjelzőket.
A csípőbb tanulság viszont az, hogy nálunk még a rekord is melankóliába fordul: 1982-ben 10-1-re vertük El Salvadort — a vébék történetének máig egyik legnagyobb gólkülönbsége —, és utána szépen ki is estünk a csoportból. Tíz gólt rúgni és hazamenni: ennél magyarabb dolgot nehéz elképzelni. 1986 óta pedig, amikor a szovjetektől 6-0-t kaptunk a nyitányon Irapuatoban, már csak a tévé túloldaláról nézünk be a tornára (ha nem dobtuk ki akkor örökre az ablakon) — legutóbb a 96. percben kapott ír góllal csúsztunk le még a pótselejtezőről is. Úgyhogy idén is azt csináljuk, amihez a legjobban értünk: szurkolunk valaki másnak, és közben halkan megjegyezzük: „na, ezt az Aranycsapat bezzeg betette volna”.

Anno Budapest is made with Jetpack Podcast. Full show notes and every episode at https://annobudapest.wordpress.com/

Az Anno Budapest 2026. június 7-én vasárnap ismét osztálykirándulásra ment, Panxnotded Miklós vezetésével utaztunk el egy római vakációra. Az örök városba, ahol a múlt nem hajlandó nyugdíjba vonulni. Mindenhol ott lóg, mint egy beszédes nagybácsi a családi ebéden: itt egy kétezer éves oszlop, ott egy fórum romjai, amott meg egy templom, amit valaki a negyedik században kezdett el, és a szomszéd plébános a tizenhetedikben fejezett be, mert időközben elment focizni. A rómaiak ezt persze teljes lelki nyugalommal viselik.
A közlekedés külön műfaj. A római robogós nem közlekedik, hanem improvizál, és pontosan tudja, hogy oda fog érni. A zebra Rómában inkább filozófiai kategória: létezik, de senki sem hisz benne igazán. A gyalogos vagy az apáca úgy kel át az úton, hogy szemkontaktust teremt a sofőrrel, és imádkozik egy olyan szenthez, akinek a nevét már rég elfelejtette. Csodával határos módon mindenki túléli. Tal(j)án ez maga az örökkévalóság titka.
És akkor a konyháról még nem is beszéltünk. Rómában a tészta nem étel, hanem világnézet. A carbonarát úgy védik, mint mi a pörköltben a csipetkét – aki krémsajtot tesz bele, az a helyi felfogás szerint nem csupán téved, hanem erkölcsileg bukott ember. A kávét állva isszák, gyorsan, két szó között, mintha a cappuccino csak ürügy lenne arra, hogy valakivel beszélgessenek a pultnál. Délután kettő után rendelni belőle egyébként a turizmus legárulkodóbb jele, körülbelül olyan, mintha valaki az Andrássy úton bundás kenyérrel sétálna ünneplőben.
Róma soha nem siet, lassan hömpölyög, mint a Tevere. Minek is sietne? Kétezer-hétszáz évet kibírt, túlélt császárokat, pápákat, divatokat és még a Lazio szurkolóit is – egy elkésett buszt majd csak átvészel valahogy. Aki ide érkezik, az hamar megérti: nem a város alkalmazkodik a látogatóhoz, hanem fordítva. És talán épp ez a varázsa az örök városnak. Kétezer éves oszlopok tövében szárad a frissen mosott lepedő, a barokk szökőkút mellett robog egy Vespa, az Angyalvár tövében pedig valaki épp fagyit eszik olyan arckifejezéssel, amit reneszánsz festők hónapokig próbáltak megörökíteni. Róma nem múzeum, hanem egy szenvedélyes, kissé rendetlen, örökké hadonászó nagyváros, amelyik véletlenül a fél világtörténelmet (és egy szelet pizzát) a hátizsákjában cipeli.
Ezt elevenítjük fel a hallgatók emlékei és történetei segítségével vasárnap délután 3 és 5 között, mert Róma megér egy mesét. Hívjanak minket!

Anno Budapest is made with Jetpack Podcast. Full show notes and every episode at https://annobudapest.wordpress.com/

Az Anno Budapest 2026. május 31-i adásának témája újból a segítségnyújtás volt: amikor kikerültünk a slamasztikákból egy váratlan segítő révén.

Az ember sosem ott kerül bajba, és soha nem akkor, ahol és amikor kényelmes lenne. Mindig késő este, mindig ismeretlen utcában, mindig lemerült telefonnal — és akkor egyszer csak megjelenik valaki, akit soha többé nem lát. Nem hős, nem is különösebben feltűnő figura, csak valaki, aki észrevett valamit, és úgy döntött, hogy nem néz el mellette. Elvitt, odaadott valamit, megmutatta az irányt. Aztán eltűnt, mint aki soha nem is volt. A kórházi folyosókon, a reptéri sorokban, a parkolókban és a hivatalok előtt rengeteg ilyen ember van. Aki szó nélkül odatolja a töltőjét. Aki kisegít egy kis pénzzel, egy gyufával, egy jó szóval, egy segítő kézzel. Aki előhúz egy bikakábelt, mint aki tudja, hogy ez a világ rendje. Aki meglát egy tanácstalan arcot, és elmagyarázza, melyik ablakhoz kell menni, mert ő már járt erre — aztán elmegy, és estére már el is felejtette az egészet. Vannak ennél súlyosabb esetek is. Az orvos, aki visszahív, mert valami nem stimmel — és igaza van. A szomszéd, aki észreveszi, hogy három napja nem nyílt ki az ajtó, és bekopog. A tanár, aki ejt egy mondatot, amit maga is elfelejt másnap reggel, de a diák húsz évvel később még szó szerint tudja idézni. Ők maguk általában sosem tudják meg, mit jelentett az, amit tettek — ami valahogy még különösebbé teszi az egészet. A másik oldal persze kevésbé hízelgő. Hányszor ment el az ember valaki mellett, mert sietett, mert azt gondolta, hogy majd jön más? És hányszor volt ő maga az ismeretlen segítő, anélkül, hogy tudta volna — nem nemes szándékból, csak mert éppen ott volt, és semmi oka nem volt rá, hogy ne álljon meg?

Anno Budapest is made with Jetpack Podcast. Full show notes and every episode at https://annobudapest.wordpress.com/

Az Anno Budapest 2026. május 17-i adásának témája a segítségnyújtás volt: amikor kikerültünk a slamasztikákból egy váratlan segítő révén.

Az ember sosem ott kerül bajba, és soha nem akkor, ahol és amikor kényelmes lenne. Mindig késő este, mindig ismeretlen utcában, mindig lemerült telefonnal — és akkor egyszer csak megjelenik valaki, akit soha többé nem lát. Nem hős, nem is különösebben feltűnő figura, csak valaki, aki észrevett valamit, és úgy döntött, hogy nem néz el mellette. Elvitt, odaadott valamit, megmutatta az irányt. Aztán eltűnt, mint aki soha nem is volt. A kórházi folyosókon, a reptéri sorokban, a parkolókban és a hivatalok előtt rengeteg ilyen ember van. Aki szó nélkül odatolja a töltőjét. Aki kisegít egy kis pénzzel, egy gyufával, egy jó szóval, egy segítő kézzel. Aki előhúz egy bikakábelt, mint aki tudja, hogy ez a világ rendje. Aki meglát egy tanácstalan arcot, és elmagyarázza, melyik ablakhoz kell menni, mert ő már járt erre — aztán elmegy, és estére már el is felejtette az egészet. Vannak ennél súlyosabb esetek is. Az orvos, aki visszahív, mert valami nem stimmel — és igaza van. A szomszéd, aki észreveszi, hogy három napja nem nyílt ki az ajtó, és bekopog. A tanár, aki ejt egy mondatot, amit maga is elfelejt másnap reggel, de a diák húsz évvel később még szó szerint tudja idézni. Ők maguk általában sosem tudják meg, mit jelentett az, amit tettek — ami valahogy még különösebbé teszi az egészet. A másik oldal persze kevésbé hízelgő. Hányszor ment el az ember valaki mellett, mert sietett, mert azt gondolta, hogy majd jön más? És hányszor volt ő maga az ismeretlen segítő, anélkül, hogy tudta volna — nem nemes szándékból, csak mert éppen ott volt, és semmi oka nem volt rá, hogy ne álljon meg?

Anno Budapest is made with Jetpack Podcast. Full show notes and every episode at https://annobudapest.wordpress.com/

Az Anno Budapest május 10-i adása egy egészen sajátos világba kalauzolta el a hallgatókat: a modellezésbe!

Van valami megmagyarázhatatlanul varázslatos abban, amikor egy felnőtt ember órákon át görnyedve ül egy asztal fölött, és egy apró csavart próbál a helyére illeszteni – csipesszel, nagyítóval, visszafojtott lélegzettel. Kívülről talán furcsán néz ki. Belülről ez a világ egyik legjobb érzése.

A modellezés ugyanis nem egyszerűen hobbi. Ez egyfajta időutazás, meditáció és mérnöki kihívás egyszerre. A vasútmodellező egész tájakat épít sínekkel, hidakkal, apró állomásépületekkel – ahol még az állomásfőnök figurája is ott áll a peronon, mintha éppen a 14:32-es személyvonatot várná. Apukák ezrei vettek vasútmodelleket fiaiknak karácsonyra – valójában maguknak –, hogy ők is átéljék azt, ami gyerekkorukban nem sikerült. Az autómodelles a tökéletes fényezéssel hadakozik, a repülős pedig száz-kétszáz alkatrészt illeszt össze akkora türelemmel, hogy egy Spitfire szárnyainak hibátlan szögéért akár egész délutánokat is feláldoz. A hajómodellesnél – főleg, ha üvegbe készül a vitorlás – ez már nem hobbi, hanem életforma.

A modellezés világa persze ennél is tágasabb: tankok, űrhajók, terepasztalokra kivezérelt hadosztályok, fantasy hadseregek, robotfigurák – mindenki megtalálja a maga kis univerzumát, amelyet saját kezével épít fel, sok-sok apró alkatrészből, ecsethúzásból, ragasztószagú estéken át otthon vagy MHSZ-es délutánokon.

Anno Budapest is made with Jetpack Podcast. Full show notes and every episode at https://annobudapest.wordpress.com/

Forrás: Fortepan 216094

Örök élet bádogdobozban – az Anno Budapest 2026. május 3-i adásának témája harmadszorra is a konzervek voltak.

Ha valaki megkérdezi, mi mentette meg a modern civilizációt, a legtöbben az antibiotikumot, a villanyt vagy az internetet mondják. Kevesen gondolnak a konzervdobozra – pedig ez az igénytelen, sokszor horpadt, néha gyanús tartalmú fémhenger legalább annyit tett az emberiségért, mint bármelyik másik találmány. Az ötletet Napóleon hadseregének élelmiszer-ellátási válsága hívta életre a 19. század elején – a császár ugyanis rájött, hogy katonái hamarabb éheznek meg, mint ahogy elveszítik a csatát.
A lényeg brutálisan egyszerű: amit a természet rothadásra ítélt, azt az ipar megmenti a jövő számára. Egzotikus halak, húskészítmények, zöldségek váltak elérhetővé olyanoknak is, akiknek nincs hűtőjük, kiskertjük vagy közeli piacuk – télen is, vidéken is, minden hónap végén is, amikor az ember a kamrában kotorász, és már csak egyetlen magányos doboz várja a polcon.
A löncshúst a népi humor előszeretettel illeti „gyíkhús” becenévvel, utalva arra, hogy összetételének értelmezéséhez mindig is némi képzelőerő kellett. Olcsó, laktató, azonnal fogyasztható – a kemény munkásnemzedékek, a kollégisták és a sorkatonák tápláléka. Hogy pontosan milyen állat mely részéből készül, azt jobb volt nem firtatni.
A májkrém külön fejezet a konzervek történetében: az a sárgásbarna, homogén massza, amely kenyéren szétkenve a legegyszerűbb reggeli csodájává válik, évtizedek óta töretlenül tartja magát. A füstölt sprotni egész más tészta. Ez a kis olajban úszó hal már messziről bejelenti magát – kinyitod a dobozt, és az illat, nevezzük finoman „karakteresnek”, azonnal átveszi az uralmat a konyha légterében.
A konzerveknek persze vannak gyengéi is. A tartósítószerek, a magas sótartalom, a kérdéses összetevők – mind jogos aggodalmak. A lényeg a natrium-benzoát íze és a mágikus hozzávaló: a pácsó. Meg a konzervnyitó, ami nélkül könnyen beletörik a bicska a bádogdobozba.
De mindent egybevetve a konzervdoboz az egyik legőszintébb találmány: nem szépíti magát, nem ígér sokat, csak eláll, amíg szükség van rá. Ez elég.

Anno Budapest is made with Jetpack Podcast. Full show notes and every episode at https://annobudapest.wordpress.com/

Forrás: Fortepan 216094

Örök élet bádogdobozban – az Anno Budapest 2026. április 26-i adásának témája újból a konzervek voltak.
Ha valaki megkérdezi, mi mentette meg a modern civilizációt, a legtöbben az antibiotikumot, a villanyt vagy az internetet mondják. Kevesen gondolnak a konzervdobozra – pedig ez az igénytelen, sokszor horpadt, néha gyanús tartalmú fémhenger legalább annyit tett az emberiségért, mint bármelyik másik találmány. Az ötletet Napóleon hadseregének élelmiszer-ellátási válsága hívta életre a 19. század elején – a császár ugyanis rájött, hogy katonái hamarabb éheznek meg, mint ahogy elveszítik a csatát.
A lényeg brutálisan egyszerű: amit a természet rothadásra ítélt, azt az ipar megmenti a jövő számára. Egzotikus halak, húskészítmények, zöldségek váltak elérhetővé olyanoknak is, akiknek nincs hűtőjük, kiskertjük vagy közeli piacuk – télen is, vidéken is, minden hónap végén is, amikor az ember a kamrában kotorász, és már csak egyetlen magányos doboz várja a polcon.
A löncshúst a népi humor előszeretettel illeti „gyíkhús” becenévvel, utalva arra, hogy összetételének értelmezéséhez mindig is némi képzelőerő kellett. Olcsó, laktató, azonnal fogyasztható – a kemény munkásnemzedékek, a kollégisták és a sorkatonák tápláléka. Hogy pontosan milyen állat mely részéből készül, azt jobb volt nem firtatni.
A májkrém külön fejezet a konzervek történetében: az a sárgásbarna, homogén massza, amely kenyéren szétkenve a legegyszerűbb reggeli csodájává válik, évtizedek óta töretlenül tartja magát. A füstölt sprotni egész más tészta. Ez a kis olajban úszó hal már messziről bejelenti magát – kinyitod a dobozt, és az illat, nevezzük finoman „karakteresnek”, azonnal átveszi az uralmat a konyha légterében.
A konzerveknek persze vannak gyengéi is. A tartósítószerek, a magas sótartalom, a kérdéses összetevők – mind jogos aggodalmak. A lényeg a natrium-benzoát íze és a mágikus hozzávaló: a pácsó. Meg a konzervnyitó, ami nélkül könnyen beletörik a bicska a bádogdobozba.
De mindent egybevetve a konzervdoboz az egyik legőszintébb találmány: nem szépíti magát, nem ígér sokat, csak eláll, amíg szükség van rá. Ez elég.

Anno Budapest is made with Jetpack Podcast. Full show notes and every episode at https://annobudapest.wordpress.com/

Forrás: Fortepan 216094

Örök élet bádogdobozban – az Anno Budapest 2026. április 19-i adásának témája a konzervek.
Ha valaki megkérdezi, mi mentette meg a modern civilizációt, a legtöbben az antibiotikumot, a villanyt vagy az internetet mondják. Kevesen gondolnak a konzervdobozra – pedig ez az igénytelen, sokszor horpadt, néha gyanús tartalmú fémhenger legalább annyit tett az emberiségért, mint bármelyik másik találmány. Az ötletet Napóleon hadseregének élelmiszer-ellátási válsága hívta életre a 19. század elején – a császár ugyanis rájött, hogy katonái hamarabb éheznek meg, mint ahogy elveszítik a csatát.
A lényeg brutálisan egyszerű: amit a természet rothadásra ítélt, azt az ipar megmenti a jövő számára. Egzotikus halak, húskészítmények, zöldségek váltak elérhetővé olyanoknak is, akiknek nincs hűtőjük, kiskertjük vagy közeli piacuk – télen is, vidéken is, minden hónap végén is, amikor az ember a kamrában kotorász, és már csak egyetlen magányos doboz várja a polcon.
A löncshúst a népi humor előszeretettel illeti „gyíkhús” becenévvel, utalva arra, hogy összetételének értelmezéséhez mindig is némi képzelőerő kellett. Olcsó, laktató, azonnal fogyasztható – a kemény munkásnemzedékek, a kollégisták és a sorkatonák tápláléka. Hogy pontosan milyen állat mely részéből készül, azt jobb volt nem firtatni.
A májkrém külön fejezet a konzervek történetében: az a sárgásbarna, homogén massza, amely kenyéren szétkenve a legegyszerűbb reggeli csodájává válik, évtizedek óta töretlenül tartja magát. A füstölt sprotni egész más tészta. Ez a kis olajban úszó hal már messziről bejelenti magát – kinyitod a dobozt, és az illat, nevezzük finoman „karakteresnek”, azonnal átveszi az uralmat a konyha légterében.
A konzerveknek persze vannak gyengéi is. A tartósítószerek, a magas sótartalom, a kérdéses összetevők – mind jogos aggodalmak. A lényeg a natrium-benzoát íze és a mágikus hozzávaló: a pácsó. Meg a konzervnyitó, ami nélkül könnyen beletörik a bicska a bádogdobozba.
De mindent egybevetve a konzervdoboz az egyik legőszintébb találmány: nem szépíti magát, nem ígér sokat, csak eláll, amíg szükség van rá. Ez elég.

Anno Budapest is made with Jetpack Podcast. Full show notes and every episode at https://annobudapest.wordpress.com/