A 2003-as iraki és a mostani iráni háború párhuzamos történeteit meséltük el visszatérő USA-szakértőnk, Romsics Gergely történész segítségével, aki a nemzetközi kapcsolatok teoretikusaként mindig elő tud rántani a zsebéből egy-egy játékelméleti példát, amellyel megvilágítja, hogy a "hegemonikus átmenetek" időszakaiban miért szinte elkerülhetetlenek a hasonló konfliktusok, vagy éppen azt, hogy a "fogolydilemma" önmagában miként magyarázza a saját hasznát mindig maximalizálni akaró Trump szövetségi politikáját (helyesebben annak hiányát).
De persze nem csak a nemzetközi rendszer struktúráját elemeztük, hogy abból vonjunk le következtetéseket, mivel nehéz elmenni amellett, hogy ifjabb Bush adminisztrációja lényegében az energialobbi és a keresztény fundamentalisták koalíciója volt, amely alig várta, hogy végre leszámolhasson a latorállom Irakkal - hiszen az 1991-es első öbölháború idején megálltak az amerikai csapatok és nem döntötték meg Szaddám Huszein uralmát. A 9/11-es terrortámadás utáni lángoló, patrióta közhangulat azonban lehetőséget adott a közel-keleti intervencióra - egy afganisztáni kerülőúttal, noha a történelem egyik tanulsága Nagy Sándor óta, hogy kerüld el Afganisztánt.
Szinte kínálja magát a vulgárfreudizáló válasz, hogy miért sikerült belerángatni a háborús kalandba az apakomplexusos tékozló fiút, ifjabb George Busht, aki végre megmutathatta a világnak, hogy ő sem akárki! Ennek kapcsán Oliver Stone "W." (2008) és Adam McKay (2018) "Az alelnök" című filmjeit is elemeztük, de azt is megtudhatjátok, hogy Michael Moore "Fahrenheit 9/11" című, magát dokumentumfilmnek álcázó Bush-ellenes propagandamozija miért olyan, mint egy csokipuding.
A beszélgetés résztvevői:
Balázsy István
Csunderlik Péter
Laska Pál
Romsics Gergely
A Régen minden jobb volt a Tilos Rádió történelmi-popkulturális műsora:
https://www.facebook.com/regen.minden.jobb.volt/