Forrás: Fortepan 111987

Az Anno Budapest március 23-i adásában az iskolai takarékosságra nevelést vettük elő témaként. A takarékosságra nevelés jelentősége kettős: egyéni szinten pénzügyi stabilitást biztosít, társadalmi szinten pedig gazdasági egyensúlyt teremt. A korai életszakaszban kialakított takarékossági szokások jellemzően az egész életen át elkísérik az embert – lehetőséget teremtve arra, hogy váratlan helyzetekben se kerüljön padlóra pénzügyileg.
A szocialista Magyarországon sajátos formát öltött ez a folyamat. Az iskolai takarékbélyeg-rendszer és az OTP betétgyűjtési akciói látszólag a tudatos megtakarítást propagálták – tudatosan mellőzve a befektetési szemlélet és a vállalkozói gondolkodás oktatását -, miközben valójában az államnak biztosítottak kamatmentes hitelt.
A rendszer kettős beszédet folytatott: a hivatalos propaganda a puritán életmódot dicsőítette és akár a hulladékgyűjtéssel is a nemzetgazdaságot igyekezett erősíteni, miközben a magyar családok többsége nagyon is materiális célokért – hűtőért, Trabantért, hétvégi telekért – gürcölt, vagyis pont azokért a fogyasztási javakért, amelyeket a rendszer korábban a „burzsoá életmód csökevényeiként” bélyegzett meg.
A szocializmus pénzügyi nevelése végső soron nem az egyéni boldogulást, hanem az állam érdekeit szolgálta – ami a rendszerváltás után sokak számára keserű felismerésként jelentkezett, különösen amikor az infláció pont a legszorgalmasabb megtakarítók pénzét értékelte le.