Forrás: Fortepan 87449

Ismét városnézőbe invitált az Anno Budapest. 2025. július 20-án: Párizsba, a Fények Városába kalauzolt el Panxnotded Miklós (Nicolas Le Punk N’est Pas Mort).
Semmi nem készíti fel az embert arra a pillanatra, amikor először meglátja az Eiffel-tornyot. Lehet, hogy ezerszer látta képeken, filmekben, de amikor ott áll előtte, egyszerűen leesik az álla. És ez csak a kezdet egy olyan városban, ahol minden séta egy kis kaland.
Például a Szajna-parton reggel, ahonnan csodálhatja a Notre-Dame-ot is – igen, még a tűzvész után is. Aztán, ahogy egyre többen jelennek meg a part mentén, maga is részese lesz ennek a párizsi reggeli rituálénak. Mindenki a Mona Lisáért megy a Louvre-ba, pedig van ott számos más csoda, a piramis, és hihetetlen élmények.
Az igazi titok azonban máshol rejlik: leülni egy kis kávézó teraszára, rendelni egy café au lait-t egy vajas croissant-nal, és csak figyelni, nézni, ahogy az emberek rohannak munkába, iskolába, vagy épp szintén turistáskodnak – részesedni a város ritmusából. Ez az igazi Párizs a pékségekkel, a Montmartre utcáival, az emberekkel, a sarki bisztrókkal, ahol éjszaka sétálva egy rezesbanda koncertjébe csöppen az ember.
Vagy felmenni a Sacré-Cœur-höz, elvegyülni az utcai művészek közt, akik még mindig ott rajzolgatnak, festenek, és valahogy úgy érzi az ember, mintha visszarepült volna az időben. Picasso és Renoir szelleme még mindig ott lebeg a levegőben. A Champs-Élysées persze túlságosan felkapott és drága, de azért legalább egyszer végig kell rajta sétálni a Diadalív árnyékában. Főleg este, amikor kigyulladnak a fények, és úgy érzi magát az ember, mintha egy filmben lenne.
Párizs olyan város, ahol egyszerűen nem tud senki unatkozni. Minden kis utcácska, minden rejtett udvar, minden sarkon álló ház egy-egy történetet rejt. A látogató is részese lesz ennek a végtelen szépségnek – csak hagyni kell, hogy magával ragadja. Mert Párizs nem csak egy város. Ez egy életérzés, amit egyszer átélve soha nem felejt el az ember.