Ugyan több mint egy év kellett hozzá, de Enea Bastianini ismét dobogóra állhatott egy MotoGP futamot követően, ráadásul rögtön a pódium legfelső fokára léphetett fel. A Bestia visszatalált önmaga legjobb verziójához, tette mindezt úgy, hogy nem csak külső, hanem a belső nyomással is meg kellett bírkóznia. A legjobb hétvégét azonban nem ő és nem is a két vb-esélyes hozta össze, hanem az az Alex Marquez, aki nyerte a sprintet, a nagydíjon pedig második lett. És ha már világbajnoki esélyesek, szombaton Martin, vasárnap pedig Bagnaia volt erősebb, így Pecco növelni tudta előnyét, igaz csak minimálisan, de a guminyomásos “jokerét” már most elvesztette, így a következő szabálytalanságnál, már neki is jön a büntetés. Fabio Quartararo ismét megmutatta versenyzői nagyságát, a legjobb nem Ducatisként, ötödikként ért célba, ami Brad Bindernek például nem sikerült. Az Apriliások teljesen súlytalanok voltak, a Hondások sem váltották meg a világot és nagyon úgy tűnik, hogy végre lezárul a "ki veheti át MM helyét" saga.

Két bukdácsolós hétvége után, Jorge Martin visszatért legjobb formájához, és begyűjtötte a maximális 37 pontot. A spanyol sem az időmérőn, sem a sprinten, sem pedig a nagydíjon nem talált legyőzőre, bár tegyük hozzá, hogy utóbbin azért kicsit rezgett a léc Bindernek és Bagnaianak köszöhetően. A trió óriásit csatázott az egész futamon és nem túlzás kijelenteni, hogy az idei év legjobb 26 körét produkálták, ráadásul összehozták minden idők negyedik legszorosabb top3-át is. Szokatlan módon mindegyikük boldogan nyilatkozott a leintés után, Bagnaiat nem igazán érdekelte, hogy csökkent az előnye a pontversenyben, Binder pedig hamar túltette magát azon, hogy idén már harmadjára büntetik utolsó körös pályaelhagyás miatt. A trió mögött, Bezzecchi egy csendes negyedik helyet hozott, Aleix Espargaro ötöddikként ért célba, de ő is történelmet írt, negatív előjellel. Az első olyan versenyző lett, akit a guminyomás megsértése miatt büntettek, 3mpt kapott, így csak nyolcadik lett végül. 2019 után Quartararo és MM újra csatázhattak Thaiföldön, ezúttal azonban csak a hatodik helyért, Alex Marquez dobogót dobott el, az Aprilia pedig továbbra is megfőzi a pilótáit.

Az NHL-szezonok első hetei a túlreagálásról, a pánikról, a hurráhangulatról és a fenntarthatóság kérdéséről szoktak szólni. Isti, Szabi és Barna szép számmal hoztak aktuális jelenségeket, valamint megalkottak egy új szegmenst is, amiben megénekelhetik az elmúlt időszak pozitív szereplőit, a negatívokon pedig egy kicsit köszörülhetik a nyelvüket.

120 nagydíj, közel 7 szezon és egy őrült hajrá. Ezek kellettek Johann Zarco első királykategóriás győzelméhez. A francia óriásit hajrázott az utolsó körben, és persze Martin ostoba gumiválasztásának is köszönhetően, de csak meglett a hőnáhított siker, teljesen megérdemelten. Ennek a győzelemnek mindenki örült, a leintés után az összes versenyző őszintén ment pacsizni Zarcoval, csak a saját csapata nézett ki úgy mint akik citromba haraptak.. A pramacosok azt hitték, Martin simán behúzza a futamot, de a gumiválasztás kibabrált velük. Bagnaia viszont nem hibázott, jól választott, annyit spórolt az abronccsal amennyit csak tudott, aztán a végén ő is mindent beleadott. Csakúgy mint Fabio DiGiannantonio, aki úgy hoz hétről-hétre egyre jobb teljesítményeket, hogy nincs szerződése 2024-re. A KTM becsületét ismét Binder mentette, az Apriliák csalódást okoztak, a japánok láthatatlanok voltak, a MotoGP sprintek történetében pedig először fordult elő, hogy töröltek egy rövidversenyt.

A hullámzások hétvégéjét hozta a MotoGP Indonéz nagydíja. Nem csak a Lombok körüli óceán, hanem a két világbajnoki esélyes is komoly fel-le mozgást végzett a három nap folyamán. Az első két napban Martin volt a mennyben, Bagnaia a pokolban, vasárnapra viszont ez megfordult és óriási meglepetésre az olasz nagyobb előnnyel távozik Indonéziából mint amekkorával megérkezett. Martin a nullázást várható hibaként írta le, Bagnaia pedig úgy ünnepelt mint aki már most megnyerte a vb címet, ami elég korainak tűnik.Vinales remek teljesítményt pakolt le az asztalra, Quartararo szintén elégedett lehet, a két VR46-os versenyző kulcscsonttörései ellenére is nagyszerű volt, Marc Marquez pedig hozott egy erős nullázást azon a hétvégén amikor kiderült, hogy jövőre tényleg Ducatin láthatjuk.

11 szezon, 6 világbajnoki cím, 59 győzelem, 101 dobogós helyezés és 64 pole pozíció után Marc Marquez úgy döntött, itt az ideje leszállni a Hondáról és új kihívást keresni egy olyat ahol ismét világbajnoki címért harcolhat még akkor is ha nem a legfrissebb fejlesztésű Ducatit használja majd. Nehéz szavakba önteni azt, hogy mennyire átformálhatja Marquez döntése a 2024-es erőviszonyokat az viszont biztos, hogy a MotoGP érában nem láthattunk hasonló váltást. Mikor Rossi Ducatira váltott, az olaszok nem itt tartottak és Lorenzo váltásánál sem ők gyártották a legjobb motort. Ha hasonlatot akarunk keresni ez olyan lesz mintha Lewis Hamiltont a Red Bullban, Kylian Mbappét a Manchester Cityben, vagy Jonathan Reat Ducatin látnánk, a különbség az, hogy MM váltása nem a képzelet szüleménye, hanem csak idő kérdése, hogy mikor jelentik be. A mai adásban természetesen körbejárjuk ennek az átigazolásnak minden aspektusát, és azt is, hogy hogyan befolyásolhatja akár az idei vb harcot is. De szót ejtünk még az Acosta-GASGAS házasságról, a Bagnaia-Martin csata újabb fejezetéről, és Bezzecchi sérüléséről is

Pillanatokon belül kezdődik a szezon, Barna, Isti és Szabi pedig ezúttal a Nyugati konferenciát vették végig – még a winnipegi hírek előtt. Hangminőségben nem, rantekben viszont annál erősebb rész lett, ami a keleti terepszemle mintájára épül fel.

3 pont. Mindössze ennyi Francesco Bagnaia előnye a világbajnoki pontversenyben Jorge Martinnal szemben 6 hétvégével a szezon vége előtt, így kijelenthetjük, újra nyitott a harc a bajnoki címért. Martin nagyszerű hétvégén van túl, de Bagnaia sem panaszkodhat, ha így folytatják, akkor az utóbbi néhány év legélesebb versenyfutását láthatjuk majd az aranyért. Marc Marquez idei első nagydíjdobogóját szerezte, ahogy ő fogalmazott ez egy romantikus eredmény a Honda számára, a kérdés viszont továbbra is az, hogy ez egy romantikus búcsú, vagy egymásra találás kezdete lesz közte és a japánok közt? A KTM új alkatrésszel próbálkozott a hétvégén, ami pénteken és szombaton működött, vasárnap viszont a japán időjárás kibabrált velük. De nem csak nekik tettek keresztbe a körülmények, több versenyzőt a szabálytalan motorcseréjük miatt büntettek, Zarcót pedig szabálytalan motor tolása miatt nem engedték újrarajtolni. Ezt leszámítva viszont a versenyirányítás meglepően jó döntéseket hozott. Miguel Oliveira persze ezzel nem értett egyet, ő azért állt ki a boxba, mert nem ítélte biztonságosnak a helyzetet. Augusto Fernandez hiába lett hetedik, nagyon úgy tűnik elbukja az ülését, Di Giannantonio a Honda felé kacsingat, Quartararo pedig lehet az Aprilián köt ki.

Ráfordultunk az októberre, azaz nyakunkon a szezonrajt! Barna, Isti és Szabi neki is láttak a felvezetésnek, először a Keleti konferencia csapatait vették sorra, amelyeket öt csoportba osztottak:

-must see

-szekunder szégyen

-nagyot léphet előre

-visszaeshet

-limonádé.

Sőt, az adás végére az egyik csapat önálló kategóriába került.

A vártnál talán több meglepetést tartogatott a MotoGP indiai nagydíja. Hála istennek nem a kígyómarásoktól, a vadállatoktól, vagy a biztonsági problémáktól volt hangos a paddock, hanem a váratlan erősorrendtől. Na persze a legjobb ismét a Bagnaia, Martin, Bezzecchi trió volt, és ha az olaszok nem keverednek bele a kalamajkába, akkor talán sokkal nagyobb fordulatokat is láthattunk volna. A Top3 mögött azért elég szokatlan élmény volt Repsol Hondákat és gyári Yamahát látni Fabio Quartararóval a nyeregben, de a Buddh Internationial Circuiten ilyen élményben is lehetett részünk. A KTM-ek Binder kivételével ismét láthatatlanok voltak, az Apriliát továbbra is üldözi az ázsiai átok, a világbajnoki címért pedig megindulhat a csata, ha Bagnaia nem tud kikerülni ebből a negatív spirálból.