A Holnapután aktuális adásában a szennyvízről beszélgetünk. Bár a téma igen fontos, a víz útját általában csak addig ismerjük, amíg az megérkezik a csapból vagy a zuhanyrózsából. A lefolyó utáni történések megismerésében Barabás Győző, a Fővárosi Csatornázási Művek környezetgazdálkodási igazgatója illetve a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep korábbi vezetője segít nekünk.

Az adásban kiderül, hogy a lakosságnak komoly felelőssége van abban, hogy a csatornahálózat megfelelően működjön. Sajnos sokan olyan tárgyakat is a csatornába helyeznek, melyek nem oda valók: a tisztítást végző búvárok gyakran veszélyes hulladékot, sőt néha akár aszfalttömböket halásznak ki a hálózatból. A legrettegettebb ellenség az úgynevezett zsírszörny, mely például a szintén nem a csatornába való nedves törlőkendőkből áll össze és óriási dugulásokat képes okozni.

Nem köztudott, de a csatornahálózatba nem csak a lefolyón távozó, de a csapadékvíz is bekerül. Bár ezzel lehet tervezni, de sajnos az időjárási sajátosságok változása, a monszunszerű esőzések néha erősen megterhelik a hálózatot. Ahogy azt Barabás Győző mondja, ez jelentős problémát jelent, azonban már dolgoznak a megoldáson. Néhány éven belül Budapest lehet az első európai város, ahol a vízgyűjtő területen lehulló csapadék is tisztításra kerülhet.

Az innovációt tekintve egyébként is élen jár a Fővárosi Csatornázási Művek: ahogy vendégünk mondja, „minden ami új, korszerű és gazdaságos azt megszoktuk csinálni”. A szennyvízre nyersanyagként tekintenek, kezelése során például nagy mennyiségű játszótéri minőségű homokot, vagy épp a szennyvíztisztító telepek áramszükségletének nagy részét fedező biogázt állítanak elő. Szintén kuriózum ma még a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepen létrehozott gyökérzónás rendszer is, ahol egy üvegházban trópusi növények gyökérzete tisztítja természetes módon a szennyvizet.