Mit csinál egy permakultúrás tervező, ha történetesen nem kertes házban, vagy épp egy tanyán él? Hát dzsungelt varázsol a gangra! Lőrinczi István egy belső-ferencvárosi társasház folyosóján bizonyította be, hogy a természettel való együttműködés gyakorlatilag bárhol megvalósulhat. A Perma Gang projekt alapítójával a permakultúráról, a természet mintázatainak követéséről, és a bárhol megvalósítható változásokról beszélgettünk.

Képzeljük el, hogy nincs kertünk, nincs talajunk, csak egy negyedik emeleti körfolyosó és a vágy, hogy a természetet közelebb hozzuk a családunkhoz. Sokan talán csak legyintenének, de István beleállt a dologba: ma közel 80-féle növény és két dézsató színesíti a gangot, rendszeres vendégek a beporzó rovarok, az álkaszáspókok és a lepkék; a szúnyogok miatt pedig a denevérek is megjelentek. 

Mindez azonban nem maradt meg a saját folyosójuk határain belül: a szomszédok elkezdtek zöldíteni, a projektnek híre ment, megbízások érkeztek óvodáktól, iskoláktól, közösségi kertektől, a gangon végzett kísérletből pedig lassan közösségek szökkentek szárba. A projekt(ek) megvalósításához vendégem a permakultúra tervezési rendszerét hívta segítségül. 

A permakultúra fogalmával egyre többször találkozhatunk, egyre gyakrabban merül fel a fenntarthatóságról szóló diskurzusokban. Azonban sokan tévesen azonosítják egy kertészeti módszertannal: valójában egy tervezési rendszerről van szó, amely nemcsak a kertben, hanem az élet minden területén alkalmazható. Ezt mutatja három legfőbb etikai alapelve is: a bioszféra védelme, az emberek védelme és a méltányos megosztás. A tervezési rendszer alapját pedig a megfigyelés adja: megérteni és lemásolni a természet működését az emberek szükségleteihez igazítva.

A talán az elmúlt napok esőzései folytán kissé mérséklődő aszályhelyzet kapcsán arról is beszéltünk, hogy a permakultúra erre a kihívásra is tud érvényes válaszokat adni. A kulcs ebben az esetben nem az, hogy több vizet juttatunk a rendszerbe (tehát többet locsolunk), hanem az, hogy radikálisan csökkentjük a vízigényt. Ehhez pedig megint a természettől vesszük a példákat: talajtakarás, szárazságtűrő fajok telepítése, sűrű beültetés stb. Az adásban elhangzó elvek alkalmazásával „tíz liter helyett háromra van szükség ugyanakkora területen”.

Az adásban szót ejtünk még:

• a komposztálásról és a lehetséges formáiról,
• a szemléletformálás fontosságáról minden életkorban,
• a permakultúra-tervezői tanfolyamokról, ahol megtanulhatunk figyelni, és azt is, hogy mit érdemes megfigyelni,
• a közösségi kertekről és azok fontosságáról,
• a saját termelésű élelmiszerek szerepéről,
• valamint arról is, hogy miként érdemes belevágni bárhol és bármikor saját kertünk kialakításába.

„...a méhek tökéletesen szimbolizálják azt, hogy ha a kis, jelentéktelen, sárga szőrös fenekű méhecskék összefognak egy szorgos rajba, akkor felsokszorozódik a hatásuk. Ha sokan felkapjuk a fejünket, és egy szorgos rajba verődünk, akkor egy zöldebb jövő felé tudjuk venni az utat” – vallja Hegedűs Kristóf.

Az adásban a beeco nevű fenntarthatósági témájú applikáció társalapítójával beszélgetünk. Az adás apropóját az adja, hogy épp a napokban indult el a beeco új funkciója, mely az ökológiai lábnyomunk kiszámítását teszi lehetővé.

Ennek megfelelően beszélünk erről a mutatóról, és arról is, miben különbözik a karbonlábnyomtól. Ezek mellett pedig szót ejtünk majd, egy még alig ismert fogalomról. Ez az ökológiai kéznyom, mely lehetővé teszi, hogy ne a negatív, hanem a világra gyakorolt pozitív hatásunk kerülhessen a középpontba.

Itt beszéltünk korábban Hegedűs Kristóffal, ide kattintva pedig a beeco online felületét érhetitek el.

Gondoltad volna, hogy több száz éves módszerek újraélesztése – például kőhordalékfogók és rönkgátak építése – elegendő lehet egy kistelepülés megvédéséhez az évente ismétlődő villámárvizektől? És hogy ugyanez a szemlélet, amellyel a vizet visszatartják az aszályos nyarakra, a kalocsai kertvárosi régi agyaggödreiből virágzó vizes élőhelyet és játszóteret varázsol?

Podcastunk aktuális adásában dr. Szatzker Petra és Csizmadia Petra, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium önkormányzati projektkoordinációs főosztályának munkatársai mesélnek arról, hogyan született a LIFE-pályázatok segítségével, egy mára több mint tíz évet átívelő projektfolyam, amelynek legújabb fejezete már országhatárokon is át nyúlik. 

Az adásban a következő témákat járjuk körül:

• LIFE Micacc és LIFE Logos4Waters projekt kapcsán kiderül, hogy miért kulcsszereplők az önkormányzatok a klímaalkalmazkodásban,
• hogyan jutunk el a települési szintű megoldásokból a vízgyűjtő-szintű együttműködésekig,
• milyenek a természetalapú vízgazdálkodási megoldások a gyakorlatban: rönkgátak, kőhordalékfogók, oldaltározók és vizes élőhelyek
• és, hogy ezek miért olcsóbbak, esztétikusabbak és fenntarthatóbbak a betonnál,
• konkrét példákat is említünk mindhárom tárgyalt projekt kapcsán,
• megnézzük, mi kell egy sikeres LIFE-pályázathoz,
• és megtudjuk azt is, hogy mit érdemes tudni a legújabb, LIFE COOL ZONE projektről.

Hivatkozások és hasznos linkek az adáshoz:

• A LIFE Logos4Waters projekt honlapja: lifelogos4waters.bm.hu
• A LIFE Micacc projekt honlapja: LIFE-MICCAC projekt
• Ha a LIFE-pályázatok, és a kapacitásépítő programok érdekelnek: www.lifepalyazatok.eu

Borítókép: LIFE Logos4Waters

„...a méhek tökéletesen szimbolizálják azt, hogy ha a kis, jelentéktelen, sárga szőrös fenekű méhecskék összefognak egy szorgos rajba, akkor felsokszorozódik a hatásuk. Ha sokan felkapjuk a fejünket, és egy szorgos rajba verődünk, akkor egy zöldebb jövő felé tudjuk venni az utat” – vallja Hegedűs Kristóf, a beeco társalapítója. 

Mi lenne, ha a kezünkben lévő okostelefon funkciója nem merülne ki abban, hogy beszippantja a figyelmünket? Vagy éppen abban, hogy fondorlatos – vagy néha csak nagyon bután az arcunkba tolt – marketingmegoldásokkal pörgesse tovább a fogyasztás kerekét? Az okostelefon lehetne akár egy iránytű is, amely a fenntarthatóbb világ felé vezető utat mutatja. Éppen ezzel a céllal jött létre a beeco, egy magyar fejlesztésű applikáció, amely épp a napokban bővült új funkciókkal. A Holnapután aktuális adásában Hegedűs Kristóffal, az app mögött álló startup társalapítójával beszélgetünk. 

Gyakran előfordul, hogy pusztán információhiány miatt hozunk kevésbé fenntartható döntéseket. Nem kell nagy dolgokra gondolni: megéhezel a városban, és bemész az első gyorsétterembe. Tudod, hogy ezzel magadnak és a környezetnek sem teszel jót, de nem ismered a környéket, és fogalmad sincs róla, hogy két sarokra onnan vár egy vegán gyorsbüfé. 

De hogyan kerültél egyáltalán ebbe a helyzetbe? Miért nem hoztál otthonról főtt ételt? Azért, mert előző nap nem tudtál főzni: mire odaértél a piacra, már elpakoltak az árusok. Azért késtél el, mert új dzsekit kellett venned, pedig a réginek mindössze annyi baja volt, hogy elszakadt az oldala.

Iránytűvel könnyebb lett volna

A fenti történet, bár ezúttal fiktív, teljesen áltlános: ha beszippant az örvény, nehéz visszajutni a felszínre – kivéve akkor, ha ismerjük a megfelelő módszert! A fenntarthatóbb hétköznapok esetében ilyen segítség lehet a beeco használata. Ha ott lett volna a telefonodon, rögtön látod, hogy a lakásodtól 300 méterre működik egy ruhajavító műhely. 

Ott gyorsan és olcsón megvarrták volna a kedvenc dzsekidet, te pedig közben kényelmesen bevásárolhattál volna a piacon a kedvenc zöldségeseidnél. Persze még akkor is lehet, hogy nem lett volna kedved főzni. Viszont amikor másnap megéheztél, elég lett volna újra rápillantanod a beeco-ra, és máris megtaláltad volna, azt a bizonyos vega büfét.

Mindennapi kihívások, fenntartható megoldások

A hétköznapokban folyamatosan olyan döntési helyzetekbe kerülünk, amikor – jellemzően az információhiány miatt – a legegyszerűbb, legkényelmesebb döntést hozzuk meg. Ez viszont gyakorta a legkevésbé fenntartható megoldás. Nagy meglepetést tud okozni, amikor rájövünk, hogy egy minden szempontból jobb döntéshez mindössze egy picike információmorzsára lett volna szükségünk. Ahogy az adásból kiderül, többek között épp ebben tud segíteni a beeco: legyen szó lábnyomkalkulátorról, zöld eseményekről, a közeli vegabárról vagy épp közösségi faöntözésről. 

Amikor egy elsőéves egyetemista nyakig sárosan, 1500 csemetével és egy ásóval a kezében megkérdezi, hogy „mi a túrót kell nekünk itt csinálni?”, valami fontos dolog zajlik. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem – a MOME – az elmúlt években komolyan nekiállt annak, hogy a fenntarthatóság a mindennapok egyik fókuszpontjává váljon az intézmény és hallgatók számára. Ennek kerete a MOME Zero program, amely 2030-ra a teljes karbonsemlegességet tűzte ki célul, de valójában ennél jóval többről szól. Vendégem Barcza Dániel egyetemi tanár, a MOME Fenntarthatósági Irodájának vezetője.

Vendégemmel arról beszélgetünk, hogy miért ültet erdőt egy dizájnegyetem, hogyan fér meg 300 ezer méh egy campus parkjában, és a cselekvés miként oldhatja a Z-generáció klímaszorongását. Szó esik arról is, hogy egy termék ökológiai lábnyomának nagyjából 80 százaléka a tervezési szakaszban hozott döntések mentén dől el, melynek fényében kulcsfontosságú, hogy a dizájnerek hogyan állnak a fenntarthatóság kérdésköréhez.

Ám mindehez nem elegendő az, ha csak elméletben esik szó a fenntarthatóságról. Ahogy vendégem elmondja, ha maga az intézmény nem fenntartható, a hitelesség is elvész. Épp ezért kulcsfontosságú a MOME Zero program. A végső cél pedig az, hogy a program elemein, és persze a tananyagban is szerepet kapó fenntarthatóság fókuszú kurzusokon keresztül a hallgatók olyan szemléletmódot sajátíthatnak el, mely a későbbi munkájukban is visszaköszön. 

Az adásban szó esik:

• a hallgatók körében tapasztalható klímaszorongásról és az ökológiai gyászról – és arról, hogyan tudja feloldani ezeket az aktív cselekvés,
• arról, hogyan épül be a fenntarthatóság az oktatásba, és miért kezdik a hallgatók erdőtelepítéssel az első évet,
• a MOME Zero program elemeiről, úgy mint erdőtelepítés, méhészet, közösségi kert, komposztáló, kreatív hulladékbank,
• és a fenntartható fókusszal dolgozó tervezők rendelkezésére álló eszközökről valamint arról, hogy egy tervező hogyan válhat a megoldás részévé.

Az egyre fokozódó klímaválság, illetve az erőforrások kimerülése egyre inkább a középpontba helyezi a zöld átmenet kérdését. Ezzel foglalkozik az Európai Unió LIFE programjának egyik modulja is, a Clean Energy Transition (tiszta energiára való átállás) alprogram. Podcastunk aktuális adásában kettő plusz egy ilyen projektet nézünk vendégeimmel. 

Molnár Boglárka a Budapesti Műszaki Egyetem Villamos Energetika Tanszékének doktorandusza valamint Dr. Kaderják Péter, az egyetem kötelékében működő Zéró Karbon Központ vezetője nyújtanak betekintést egy ilyen nagy volumenű projekt mögött álló munkába. Bár az adásban tárgyalt három projekt közül kettő – egyelőre – nem valósult meg, sok tanulsággal szolgálhatnak új pályázók számára. 

Az adásban a következő témákat járjuk körül:

• BME SET projekt: A cél a BME kampuszának „okosenergia-szigetté”, vagyis energiaközösséggé formálása. A tervek között szerepelt a passzív fogyasztókból aktív termelő-fogyasztókká (prosumerekké) válás, valamint az épületek digitális ikermodelljének megalkotása.
• E-hope projekt: A magyar kórházak energiahatékonyságának javítása központilag kidolgozott protokollokkal, például okos fűtésszabályozással és energiavisszanyerő liftekkel.
• Miért nem nyertek, és mi a siker titka? A bukás fő oka a nagyszabású külső pénzügyi partnerek korai bevonásának hiánya, illetve az elvártnál kisebb éghajlatvédelmi hatás volt. Egy sikeres példa erre a Mátrai Erőmű átfogó dekarbonizációs projektje.

⠀Hivatkozások és hasznos linkek az adáshoz:

• A BME Zero Karbon Központ oldala: zkk.bme.hu
• A Mátrai Erőmű dekarbonizációját célzó, jelenleg is zajló LIFE program oldala: igazsagosatmenet.eu
• Ha a LIFE pályázatok, a kapacitásépítő programok vagy az április 28-30. közötti EU LIFE információs napok érdekelnek: www.lifepalyazatok.eu

Dr. Molnár Zsolt, biológus, etnoökológus, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Hagyományos Ökológiai Tudás Kutatócsoportjának vezetőjével beszélgettünk egy mára kevéssé ismert világról. 

Létezik ugyanis egy csoport, akikről ritkán esik szó, mégis ők az „alkalmazkodás mesterei”: a pásztorok. Emberek, akik képesek a fűből húst csinálni, és akiknek a tudása több mint 7000 éve halmozódik. Vendégemmel végigjárjuk, hogy miért nem csupán romantikus hagyományőrzés a pásztorkodás, hogyan használják a mongol lovasok a GPS-t, és miért lehet ez az ősi, figyelemintenzív szemléletmód a válaszunk a klímaváltozás adta kihívásokra.

Az adáshoz kapcsolódó kísérőcikket itt olvashatod.

Vendégem Réthy Katalin a Magház Egyesület vezetője, agroökológus.

„A gyógyítás nem egyirányú. Amikor gondoskodunk a kertről, a kert viszonzásképp gondoskodik rólunk.”

A modern világ embere egyre inkább elszakad a természettől, miközben az egymásra halmozódó ökológiai, társadalmi és gazdasági válságok, azaz a polikrízis világa, egyre több terhet pakol a mentális egészségünkre. A Holnapután aktuális adásában Réthy Katalin agroökológus, a Magház Egyesület vezetője mesél arról, hogyan nyújthatnak erre a helyzetre választ a természetalapú megoldások. Egy ilyen eszköz, egy gyógyító kert létrehozásában ő maga is részt vesz.

Több mint egy egyszerű kórházpark 

A gyógyító kertek speciális zöldterületek. Egészségügyi vagy szociális intézmények esetében segíthetik az ott ápolt betegek jóllétét, és támogathatják felépülésüket. Katalin és társai az ország második legnagyobb pszichiátriai intézményében, a pomázi Boldog Gellért Szakkórházban dolgoznak egy ilyen kert megszületésén, egy Európai Uniós projekt keretében.

Itt már a tervezéstől kezdve minden résztvevőt bevontak, így a dolgozók, a betegek és a kutatók együtt, partnerként vettek részt a folyamatban, sőt abban megjelentek a nem-emberi élőlénytársak szempontjai is. A cél nem egy hagyományos, költséghatékonyan fenntartható, „szépen gondozott” park létrehozása volt, hanem egy kölcsönös gyógyító folyamat lehetőségének megteremtése.

Kölcsönös gondoskodás

A gyógyító kertben így hiába is keresnénk a formára nyírt sövényeket. Helyettük olyan élőhelyek születnek, melyek mindenki számára hívógatóak, diverzek, és segítik a természethez való kapcsolódást. Ilyen például az évszakok változásának, vagy épp a kertben élő állatoknak a megfigyelése. A magaságyások gondozásán keresztül pedig az alkotás örömének és a kertészkedés nyugtató hatásának megélése.

Gondoltad volna, hogy a hazai gyepek hatalmas mennyiségű szén-dioxidot képesek megkötni, így a klímavédelemben legalább olyan fontosak lehetnek, mint az erdők? Vagy azt, hogy a korábban kártevőként számon tartott – ma már szigorúan védett – ürge valójában egy ökológiai kulcsfaj, melynek jelenléte nélkülözhetetlen egész életközösségek számára? 

Podcastunk vendégei, Bocz Renáta, a Grassland-HU LIFE projektmenedzsere, és Dr. Váczi Olivér, a CitellusLIFE projektvezetője – mindketten az Agrárminisztérium háttérintézményeként működő Herman Ottó Intézet munkatársai. Mindkét program célja, hogy rejtett természeti értékeinkkel mindinkább tisztában legyünk, és hosszú távon is biztosítsuk a pannon gyepek és fajaik fennmaradását. Teszik mindezt az Európai Unió LIFE programjának keretében.

Az adásban a következő témákat járjuk körül:

• a pannon gyepek szerepe a klímaváltozás elleni harcban: kiderül, miért nem mindig az erdősítés a legjobb megoldás a szénmegkötés és az aszályosodás elleni védekezés szempontjából,
• az ürge, mint zászlóshajó faj: miért kiemelten fontos ez a fokozottan védett rágcsáló más ritka fajok, például a parlagi sas és az év emlőse, a molnárgörény túléléséhez,
• a mezőgazdaság és a természetvédelem közös érdekei: szót ejtünk a programokban részt vevő önkéntes modellgazdaságokról, amelyek bizonyítják, hogy a természetkímélő gyepkezelés (legeltetés, kaszálás) működhet profitábilisan,
• citizen science: hogyan segíthet bárki az ürgék felmérésében a Vadonleső alkalmazás és az áprilisi Országos Ürgelajstrom segítségével,
• és végül említünk majd néhány hasznos tanácsot és tapasztalatot azoknak, akik ökológiai vagy természetvédelmi céllal sikeres LIFE pályázatot szeretnének írni.

Hivatkozások és hasznos linkek az adáshoz:

• A Grassland-HU LIFE projekt részleteit, eseményeit és eredményeit itt éred el: grasslandlifeip.hu
• Az ürgék védelmére indult CitellusLIFEprojekt hamarosan élesedő oldala: hermanottointezet.hu/citellus-life-projekt
• Ha a LIFE pályázatok, a kapacitásépítő programok vagy az április 28-30. közötti EU LIFE információs napok érdekelnek: www.lifepalyazatok.eu

A borítókép Dr. Váczi Olivér fotója.

Dr. Halbritter András biológus, az Iskolakertekért Alapítvány alapítója és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense volt a vendégünk legújabb adásunkban, ahol áttekintettük az iskolakertek szerepét, és a természetben zajló munka fontosságát, és azt, hogy miként lehet elindítani egy ilyen kertet. 

Az adás tartalmából:

• Bár Magyarországon már 1780-ban is léteztek iskolakertek, a modern mozgalom a 2010-es években indult újra. Ma már az óvodák és iskolák mintegy 10%-ában kertészkednek a gyerekek.
• A mai iskolakertek fő célja a fenntarthatóságra nevelés és az egészséges táplálkozás népszerűsítése – a gyerekek sokkal szívesebben megeszik azt a zöldséget, amit ők maguk termeltek meg.
• A felgyorsult digitális világban az iskolakertek segítik az agy regenerálódását, javítják a koncentrációt, csökkentik az agressziót és a figyelemzavar kockázatát. Emellett a talajjal való fizikai érintkezés erősíti az immunrendszert és véd az allergiás megbetegedések ellen.
• Beépítés az oktatásba: Az iskolakertek kiválóan integrálhatók a matematika, a környezetismeret és a biológia órákba, sőt, a technika és tervezés tantárgyon belül külön kertészeti modul is választható.
• A kertépítést érdemes kicsiben, lépésről lépésre kezdeni (akár emelt ágyásokkal). Az induláshoz és a kihívások (pl. a nyári szünet alatti fenntartás) megoldásához az Iskolakertekért Alapítvány országos hálózattal, tanácsadással, mentorálással és eszközpályázatokkal is segítséget nyújt.