Világzenedénk eddig számos olyan szerzőt és előadót lajstromozott, akik zenei alá-, vagy föléfestéseikkel már hozzájárultak a hazai filmkultúra soundtrack-archívumához. Elég Víg Mihályra, a Tarr Béla-filmek „házi zeneszerzőjére” gondolni, vagy Szemző Tiborra, aki Super 8-as filmfelvételeit saját hangképeivel montázsolja össze. Nem is beszélve Krulik Zoltánról, Zolnay Pál Utcazenészek című rövidfilmjének Makámos kulcsfigurájáról, Hortobágyi Lászlóról, Jelenczki István dokumentumfilmjeinek közreműködőjéről, Paizs Miklósról, egy kései Jancsó-film sámánjáról, valamint Moondogról, akinek egyik kompozíciója – ki gondolta volna – még a Cohen-fivérek Nagy Lebowskijában is szerepel; esetleg Győrffy Ákosról és Cserepes Károlyról, akik Végh Attila készülő Alföld-természetfilmjéhez kölcsönözték háttér-atmoszféráikat. De itt van még Tom Waits is, a Jim Jarmusch-betétdalok fel-lelőse, illetve legutóbbi vendégünk, a gitáros Bujdosó János, aki Igor Buharov kísérleti forgatásaihoz pengetett eleget… Mostani műsorszórásunk tehát nem máshova, mint a vászon mögé vezet! Miközben a képzeletünkben vetített képek Maya-fátylának fel sem kell lebbennie, hiszen a következő, kivételes áttűnésekben és áthallásokban gazdag soundtrackek nem egyfajta hangzó hátteret szolgáltatnak a forgatott, fényérzékeny anyaghoz – maguk is az univerzális filmnyelv alkímiájának szükségszerű összetevői, hovatovább éppen a szemeink előtt pergő jelenések láthatatlan előhívói lesznek.