A beszélgetés a jáki templom építészeti megújulására, és az elmúlt években végzett építéstörténeti kutatásokra fókuszál. A 2018-ben elkezdődött teljes körű felújítás ugyanis páratlan, talán soha vissza nem térő lehetőséget nyújtott arra, hogy a különböző szakemberek (építészek, művészettörténészek és restaurátorok) aprólékosan átvizsgálják az épületet, így a lehető legtöbb információhoz jussanak a 800 éves templom történetéről.

A mohácsi csata 500. évfordulójához közeledve minden korábbinál intenzívebbé váltak a kutatások a keresztény sereg és az oszmánok összecsapásával kapcsolatban. Az elmúlt években új eredmények is születtek, amelyek részben átírják eddigi ismereteinket. Ezekről beszél a műsorban dr. Varga Szabolcs történész.

S hogy mi minden kerül szóba? Íme:

Varga Szabolcs végül arról is elmondja a véleményét, hogy vajon végződhetett volna-e másképp a mohácsi ütközet.

Az ember akkor lesz ember, ha átvilágítja mélységig önmagát, s a benső világosságból környezetére sugarat bocsát." (Weöres Sándor: Protohomo)Meggyőződésem, hogy az életünk során összegyűjthető legnagyobb értékeink a kapcsolataink.

A vágy, hogy közösséghez, valakihez, valakikhez tartozzunk, hogy mások elfogadjanak és szeressenek, génjeinkben kódot ösztönös késztetés. Olyan alapvető szükséglet, amelyet tárgyakkal, anyagiakkal, szórakozással, pótszerekkel nem elégíthetünk ki. Egyedül önmagunk és az emberi kapcsolataink megismerésével, értékelésével és fejlesztésével élhetünk teljes életet.
A teljes élet – a tévhittel ellentétben – nem jelent egyben problémamentes életet, folytonos elégedettséget és állandó örömérzést.

Jelenti viszont azt, hogy tudjuk kik vagyunk, mik az értékeink, céljaink, és kik azok, akikre életünk során számíthatunk. Hiszem, hogy ez a tudás nyújt igazi biztonságot a mindennapokban.

Családi kapcsolataink pszichológiájáról beszélgettem dr. Pachner Orsolya pszichológus, egyetemi adjunktussal.

Kiss Ernő Csaba csaknem 45 éve áll a műtárgyak szolgálatában, a Savaria Múzeum restaurátoraként. 1979-ben a szombathelyi Romkert ásatásán kezdett dolgozni. Ez annyira meghatározó élmény volt számára, hogy hamarosan elhatározta: fémrestaurátori képesítést szerez, és a műtárgyak megmentésének szenteli az idejét. Azóta számtalan művészi szintű.rekonstrukció és műtárgymásolat került ki a keze alól. A régi tárgyak helyreállítása, bemutathatóvá tétele mellett szinte folyamatosan rajzolt is: történészek, régészek megbízásából tudományos kiadványokhoz készített rendkívül precíz, pontos illusztrációkat az előkerült leletekről vagy restaurált tárgyakról. Erről az izgalmas és sokrétű munkáról beszél a Patentben.

A hadtörténeti kutatások fókuszában értelemszerűen a hadi események állnak, de ma már egyre többen foglalkoznak a hadsereg és a társadalom viszonyával. Egy erős hadsereg ugyanis nem létezhet társadalmi támogatás nélkül. De vajon hogy kell elképzelnünk ezt a kapcsolatot, ha nem nemzeti, hanem nemzetek feletti haderőről van szó? Ilyen volt a dualizmus korának hadserege, amelynek egységei békeidőben magyarországi településeken is állomásoztak hosszabb-rövidebb ideig.

Társasági élet, bálok, ünnepek, sportesemények - és párbajok. Egy állandó helyőrség tisztikara szerves részévé vált a település társadalmának, ahol állomásozott. A tisztek rendszeres résztvevői voltak az estélyeknek és táncmulatságoknak, a dinasztikus és az egyházi ünnepek fényét a "díszszázad" emelte, esetenként jótékonysági rendezvényeket szerveztek, de Szombathelyen még a kerékpársport meghonosodása is nekik köszönhető. Akadtak persze párbajba torkolló magántermészetű konfliktusok, de ahogy a helyi Vasvármegye írta: "Szombathely szereti a helyőrségét és a helyőrség szereti Szombathelyt.” A beszélgetésben szó esik arról, mit jelentett a közös hadsereg a dualizmusban, és miért tekinthető ez a haderő demokratikusnak. Hogyan bánt a hadsereg a felekezetekkel és a nemzetiségekkel? Mit jelentett az általános hadkötelezettség, a beszállásolás, vagy a tiszti karbojt becsülete? És mekkora volt a gyalogezred és a lovasezred katonáinak presztizse?

Akárcsak az írókázáshoz meggyújtott gyertya, mai vendégem is ezer fokon ég, amikor csak teheti, alkot, tanít no és persze kutat.

Gajdos Zsuzsanna hímestojás készítő népi iparművész lassan tíz éve él Magyarországon, de szíve gyakran hazahúzza Kárpátaljára. A Zsuzsi Hímesei blog szerzője feladatának érzi a kárpátaljai húsvéti népszokások feltárását, gondos dokumentálását, széles körben történő megismertetését.
2018-ban csatlakozott a Tojáskészítők Egyesületéhez, elnökségi tagként szívügyének tekinti a tojásdíszítés hagyományának élővé tételét.

90 évvel ezelőtt, 1934-ben jelent meg Weöres Sándor költő első kötete, Hideg van címmel. A kerek évforduló kapcsán idézzük fel a jelentős mű keletkezési körülményeit, fogadtatását és természetesen vasi vonatkozásait.

Lőcsei Péter irodalomtörténész a kilencvenes évektől töretlen lelkesedéssel kutatja és publikálja országos és határon túli lapokban Weöres Sándor életét és munkásságát. Éppen tíz évvel ezelőtt jelent meg harmadik önálló kötete, Weöres-mozaik címmel.

A kétrészes irodalomtörténeti sorozatunk első etapjában az országosan is jelentős irodalomtörténeti kutatások eredményeiről, azok produktumairól és a Weröres-filológia feltártságának nehézségeiről beszélgettünk. A költő életében különösen nagy jelentőséggel bírnak a kötet megjelenését megelőző évek, ezért gyermek és ifjúkorának fontos eseményei, találkozásai is bemutatásra kerülnek.

A második rész tartalmából:

Beszélgettünk a csodagyerekről, a mesterek hatásáról, nemzedéki problémákról, arról Weöres hogy fogadta a kritikát, a nehéz időkről, egy zseni verseiről no és persze az irodalomtörténész terveiről. Amikor kellett elhangoztak versek, levelekből pontosan idézett gondolatok. Közben azt is megértettem, hogy Weöresnek nem kell évforduló, róla hallani mindig aktuális, értéke van.

A magyar huszárok története annyira összefonódott az 1848-49-es szabadságharc emlékével, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni: a huszárság históriája rövid epizód a magyar hadtörténetben.

Pedig a huszárság - az egyetlen magyar eredetű katonai csapatnem - már a 14–15. század fordulóján, a törökök elleni harcok során megszületett a Magyar Királyság déli végein. A huszárok a 16. századtól megjelentek a nyugat-európai hadszíntereken is, a 18. században pedig már egyetlen európai haderő sem létezhetett nélkülük. Bármilyen kiváló harcosok is voltak azonban, a nagy létszámú hadseregek kialakulásával és a haditechnika fejlődésével jelentőségük egyre csökkent. A két világháborúban még futotta erejükből néhány önfeláldozó lovasrohamra, de történetük mára véget ért.

Hogy miért játszhatott a huszárság évszázadokig fontos szerepet Európa háborúiban, erre a kérdésre keressük a választ a beszélgetésben, amelyben a

huszárok harcmodoráról, felszereléséről, mentalitásáról is szó esik. És természetesen néhány kiemelkedő huszártisztről is megemlékezünk.

Takács Zoltán Bálint szerint Petőfi Sándor János vitézének is meghatározó szerepe van/volt a huszárokról bennünk élő kép kialakulásában. Arról is elmondja a véleményét, miért őrizte meg őket kifejezetten pozitívan a történelmi emlékezet. Beszél az első huszárokról, viseletük és fegyverzetük változásáról, Hadik András szinte hihetelen "huszárcseléről" és a Franciaországban máig élő huszárhagyományokról is.

90 évvel ezelőtt, 1934-ben jelent meg Weöres Sándor költő első kötete, Hideg van címmel. A kerek évforduló kapcsán idézzük fel a jelentős mű keletkezési körülményeit, fogadtatását és természetesen vasi vonatkozásait.

Lőcsei Péter irodalomtörténész a kilencvenes évektől töretlen lelkesedéssel kutatja és publikálja országos és határon túli lapokban Weöres Sándor életét és munkásságát. Éppen tíz évvel ezelőtt jelent meg harmadik önálló kötete, Weöres-mozaik címmel. A kétrészes irodalomtörténeti sorozatunk első etapjában az országosan is jelentős irodalomtörténeti kutatások eredményeiről, azok produktumairól és a Weröres-filológia feltártságának nehézségeiről beszélgettünk. A költő életében különösen nagy jelentőséggel bírnak a kötet megjelenését megelőző évek, ezért gyermek és ifjúkorának fontos eseményei, találkozásai is bemutatásra kerülnek.

Vajon miért mumus a matematika? Miért érzik úgy sokan, hogy bőven elegendő a négy alapműveletet, esetleg a százalék- vagy területszámítást megtanulni, a többi tétel, függvény, egyenlet stb. teljesen felesleges, hiszen ezekre az életben soha nem lesz szükség.