Patent

Talán sokak számára meglepő lehet, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak egészen a közelmúltig nem volt hivatalos nyelve. Csak 2025 márciusában írta alá Donald Trump azt a rendeletet, amely hivatalos nyelvvé nyilvánította az angolt. Az USA persze nem egynyelvű ország – a legújabb statisztikák szerint a lakosság több mint 20 százalékának nem az angol az anyanyelve. Hogy milyen viszonyban van az angol más nyelvekkel a multikulturális országban és hogyan oktatják az angolt a más nyelvet beszélőknek, arról szerzett tapasztalatokat a műsor vedége, akinek nemrég lehetősége volt résztvenni egy szakmai programban az Amerikai Egyesült Államokban.
Vendégünk: Molnár Mária angol-földrajz szakos tanár, a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnázium pedagógusa

A Patent vendége Kozma-Vízkeleti Dániel klinikai szakpszichológus, kiképző család-pszichoterapeuta.
Tőle rengeteget, róla azonban keveset hallunk. Ez részben érthető is, hisz a hivatásából eredendően az emberekre való fókuszálás. Az azonban vitathatatlan, hogy szakmai elhivatottságának, a népszerűsítésben végzett fáradhatatlan munkájának köszönhetően az erőforrás-központú és a rendszerszemléletű családterápia egyre népszerűbb hazánkban, így hát feladatomnak éreztem egy rövid portréjellegű interjút elkészíteni vele.

Szakmai életútja röviden:
2004-ben végzett a Debreceni Egyetem pszichológia-történelem szakán.
2005-ben „Családterapeuta” vizsgát tett a Magyar Családterápiás Egyesületnél.
Korábban relaxáció, hipnózis és pszichodráma módszereket tanult, ám végül a családterápia mellett köteleződött el.
2008-ban szerezte meg a „Klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus” szakvizsgával járó címet a Debreceni Orvos- és Egészségtudományi Egyetemen.
2012 decemberében elnyerte a kiképző család-pszichoterapeuta címet.
Munkatapasztalata rendkívül gazdag.
Egészségügyben, humánerőforrás-fejlesztésben szerezett tapasztalatokat pszichológusként.
Magánrendelésein párokkal és családokkal dolgozik, kiképző pszichoterapeutaként ennek elméletét és módszertanát oktatja.
Emellett önismereti és szupervíziós csoportokat is vezet.
Több éves oktatói tapasztalattal rendelkezik. Bekapcsolódott a Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségtudományi Centrum Magatartástudományi Intézet, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézet, valamint az Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszéken folyó munkába.
Fontos számára, hogy akikkel találkozik, utána jobban, vagy többnek érezzék magukat, érzelmileg gyarapodjanak, gazdagodjanak az együttgondolkodás által.

Háromszor kérték fel miniszterelnöknek, de egyszer sem vállalta. IV. Károly, az utolsó Habsburg uralkodó vele beszélte meg lemondásának körülményeit – és ő volt, aki miniszterként először engedélyezte a nők egyetemre való felvételét. Mindez csak 3 tény báró Wlassics Gyula (1852--1937) tevékenységéből, amelyek azonban jól jelzik, hogy jelentős történelmi személyiségről van szó. Jogtudósként és politikusként is fontos szerepet játszott a polgári kori Magyarország történetében, mégis kevesen ismerik a nevét.
Ezen talán változtathat, hogy a közelmúltban egy igen alapos monográfia jelent meg pályafutásáról. (Paksy Zoltán: A jogtudós politikus – Wlassics Gyula báró politikai pályája; Országház Könyvkiadó, 2025)
A műsor vendége a szerző, dr. Paksy Zoltán levéltáros (MNL Zala Vármegyei Levéltára)

Az 500 évvel ezelőtti mohácsi csata történelmünk legdrámaibb fejezetei közé tartozik. Az Oszmán Birodalom haderejétől elszenvedett megsemmisítő vereség után az apát, fiút, testvért, férjet elvesztett családok és az ország megtizedelődött politikai elitje előtt is ott feszült a kérdés: hogyan tovább? A műsorban arra keressük a választ, hogyan sikerült túlélni ezt a szinte felfoghatatlan mértékű tragédiát, és hogyan élt tovább a vesztes csata emléke a későbbi generációkban, a későbbi évszázadokban. Vendégünk: dr. Varga Szabolcs történész, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa.

Szenzációs, Magyarországon egyedülálló lelet került elő a jáki templomban végzett ásatáson, 2021 elején: egy nagyjából 500 éves miseruhát találtak a régészek a főhajóban, feltehetően az egyik jáki apát sírjában. Még a kutatókat is megdöbbentette, hogy ez a régi textil milyen épségben megmaradt a földben. Azóta ezt az unikális papi viseletet sikerült restaurálni – s bár azt talán túlzás lenne állítani, hogy egykori szépségében pompázik, hiszen az eredeti színét sajnos nem nyerte vissza, de így is csodálattal tölti el szemlélőjét, hát még azokat, akik mára már nagyon sok mindent kiderítettek a miseruha készítéstechnikájáról és egyéb jellemzőiről, illetve a korszak liturgikus szokásairól.Minderről Semsey Réka művészettörténésszel és Nagy Rebeka textilrestaurátorral beszélget Tanai Ibolya beszélget.

A beszélgetés a jáki templom építészeti megújulására, és az elmúlt években végzett építéstörténeti kutatásokra fókuszál. A 2018-ben elkezdődött teljes körű felújítás ugyanis páratlan, talán soha vissza nem térő lehetőséget nyújtott arra, hogy a különböző szakemberek (építészek, művészettörténészek és restaurátorok) aprólékosan átvizsgálják az épületet, így a lehető legtöbb információhoz jussanak a 800 éves templom történetéről.

A mohácsi csata 500. évfordulójához közeledve minden korábbinál intenzívebbé váltak a kutatások a keresztény sereg és az oszmánok összecsapásával kapcsolatban. Az elmúlt években új eredmények is születtek, amelyek részben átírják eddigi ismereteinket. Ezekről beszél a műsorban dr. Varga Szabolcs történész.

S hogy mi minden kerül szóba? Íme:

Varga Szabolcs végül arról is elmondja a véleményét, hogy vajon végződhetett volna-e másképp a mohácsi ütközet.

Az ember akkor lesz ember, ha átvilágítja mélységig önmagát, s a benső világosságból környezetére sugarat bocsát." (Weöres Sándor: Protohomo)Meggyőződésem, hogy az életünk során összegyűjthető legnagyobb értékeink a kapcsolataink.

A vágy, hogy közösséghez, valakihez, valakikhez tartozzunk, hogy mások elfogadjanak és szeressenek, génjeinkben kódot ösztönös késztetés. Olyan alapvető szükséglet, amelyet tárgyakkal, anyagiakkal, szórakozással, pótszerekkel nem elégíthetünk ki. Egyedül önmagunk és az emberi kapcsolataink megismerésével, értékelésével és fejlesztésével élhetünk teljes életet.
A teljes élet – a tévhittel ellentétben – nem jelent egyben problémamentes életet, folytonos elégedettséget és állandó örömérzést.

Jelenti viszont azt, hogy tudjuk kik vagyunk, mik az értékeink, céljaink, és kik azok, akikre életünk során számíthatunk. Hiszem, hogy ez a tudás nyújt igazi biztonságot a mindennapokban.

Családi kapcsolataink pszichológiájáról beszélgettem dr. Pachner Orsolya pszichológus, egyetemi adjunktussal.

Kiss Ernő Csaba csaknem 45 éve áll a műtárgyak szolgálatában, a Savaria Múzeum restaurátoraként. 1979-ben a szombathelyi Romkert ásatásán kezdett dolgozni. Ez annyira meghatározó élmény volt számára, hogy hamarosan elhatározta: fémrestaurátori képesítést szerez, és a műtárgyak megmentésének szenteli az idejét. Azóta számtalan művészi szintű.rekonstrukció és műtárgymásolat került ki a keze alól. A régi tárgyak helyreállítása, bemutathatóvá tétele mellett szinte folyamatosan rajzolt is: történészek, régészek megbízásából tudományos kiadványokhoz készített rendkívül precíz, pontos illusztrációkat az előkerült leletekről vagy restaurált tárgyakról. Erről az izgalmas és sokrétű munkáról beszél a Patentben.

A hadtörténeti kutatások fókuszában értelemszerűen a hadi események állnak, de ma már egyre többen foglalkoznak a hadsereg és a társadalom viszonyával. Egy erős hadsereg ugyanis nem létezhet társadalmi támogatás nélkül. De vajon hogy kell elképzelnünk ezt a kapcsolatot, ha nem nemzeti, hanem nemzetek feletti haderőről van szó? Ilyen volt a dualizmus korának hadserege, amelynek egységei békeidőben magyarországi településeken is állomásoztak hosszabb-rövidebb ideig.

Társasági élet, bálok, ünnepek, sportesemények - és párbajok. Egy állandó helyőrség tisztikara szerves részévé vált a település társadalmának, ahol állomásozott. A tisztek rendszeres résztvevői voltak az estélyeknek és táncmulatságoknak, a dinasztikus és az egyházi ünnepek fényét a "díszszázad" emelte, esetenként jótékonysági rendezvényeket szerveztek, de Szombathelyen még a kerékpársport meghonosodása is nekik köszönhető. Akadtak persze párbajba torkolló magántermészetű konfliktusok, de ahogy a helyi Vasvármegye írta: "Szombathely szereti a helyőrségét és a helyőrség szereti Szombathelyt.” A beszélgetésben szó esik arról, mit jelentett a közös hadsereg a dualizmusban, és miért tekinthető ez a haderő demokratikusnak. Hogyan bánt a hadsereg a felekezetekkel és a nemzetiségekkel? Mit jelentett az általános hadkötelezettség, a beszállásolás, vagy a tiszti karbojt becsülete? És mekkora volt a gyalogezred és a lovasezred katonáinak presztizse?