Patent

Régi fotográfiáim – és ami mögöttük van – ezzel a címmel jelent meg album Torjay Valter fényképgyűjteményéből.

A szombathelyi művészettörténész, festőművész gyűjtőszenvedélye és régi korok iránti érdeklődése közismert: az embernek már-már az az érzése, hogy otthonosabbnak érzi a letűnt világot, mint a jelent, amelyben él és dolgozik. Frissen megjelent kötetében több mint 30 éve folyamatosan gyarapodó fényképgyűjteményéből válogatott – családi fotók ugyanúgy szerepelnek benne, mint aukción vásárolt, sok esetben ismeretleneket ábrázoló képek. Ami összeköti őket, hogy 1858 és 1914 között készültek, és néhány kivételtől eltekintve egykor élt embereket örökítettek meg.

Torjay Valter a családi fotóhagyatékról, a gyűjtés nem mindennapi szempontjairól, a címlapon szereplő fiatal lány tragikus sorsáról, néhány igazi ritkaságról és még számos érdekességről mesél, miközben gondolatban fellapozzuk különleges albumát.

A patológus - némi képzavarral élve - a modern tömegkultúrákban bűnügyi szakértőként jelenik meg, aki folyton boncol, és az áldozatok szerveinek vizsgálatából állapítja meg a halál időpontját, a gyilkosság módját és az elhunyt betegségeit. A tévhitekkel ellentétben azonban, korántsem csak a holtak vallatója. Sokat tesznek egészségünkért mégsem tudunk eleget róluk.

Dr. Szép Enikő nem készült tudatosan a patológusi pályára, csupán beleszeretett szakmájába. Az egyetemi évek alatt megismerkedett a kórbonctan és szövettan szépségeivel, izgalmaival és az örökre rabul ejtette. Számára nem opció az öncélú létezés, csak úgy kerek számára a világ, ha tehet másokért, családjáért. Bár ritkábban kerül közvetlen kapcsolatba betegekkel, mégis ő adja kezükbe a gyógyulás kulcsát jelentő diagnózist. Orvosként minden alkalmat megragad, hogy felhívja a figyelmet az általa oly sokszor megállapított betegségek megelőzésére, elkerülésére. Ha ideje engedi, szívesen tanulmányozza magyar költő-géniuszaink belgyógyászati sorstörténetét. Nem kíváncsiság, sokkal inkább szakmai küldetése vezérli. Véleménye szerint, rengeteg erőt meríthetünk az ő megküzdéseikből. Főleg, hogy mi már olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy betegségeik nagy része ma már gyógyítható, kezelhető. A beszélgetésben részletesen ismerteti Arany János, Babits Mihály, Weöres Sándor és Nagy László belgyógyászati sorstörténetét, párhuzamot teremtve a jelennel. Személyüket hatalmas tisztelet övezi. Beszélgetésünk célja, hogy ne csak tiszteljük, de igazán szeressük is őket.

A műsorban hivatkozott dokumentumok:
Czeizel Endre: Aki költő akar lenni, pokolra kell annak menni? : magyar költő-géniuszok testi és lelki betegségei. Budapest, 2001.
Czeizel Endre: A magyar költő-géniuszok sorsa. Budapest, 2012.
Babits Mihály összegyűjtött versei. Budapest, 2019.
Arany János összes költeményei. Budapest, 2006.
SotePedia.hu - A Semmelweis Egyetem közösségi tudástára

Egykor élt elődeink, múltunk jeles alakjai között sokan vannak, akikről nem maradt fenn hiteles ábrázolás. Nem tudjuk például, igaza van-e a krónikáknak, amelyek rendkívül előnytelen külsejűnek írták le Könyves Kálmánt, de nem ismerjük Dózsa György vagy éppen Bolyai János arcát sem. Pedig a tudomány segítségével ma már megelevenedhetnek őseink arcvonásai – bármely viszonylag ép koponyára visszavarázsolható az eredeti arc.

A közelmúltban Vas megyében is voltak olyan régészeti kutatások, ahol ismert személyek maradványai kerültek elő, és akikről a kutatók szeretnének arcrekonstrukciót is készíttetni, vagy már készült is ilyen. A műsorban ezekről , valamint az arcrekonstrukciókat megelőző antropológiai vizsgálatokról beszélgetünk dr. Tóth Gábor antropológussal.Persze egy régészeti feltáráson előkerült koponyából nemcsak az arcvonásokra lehet következtetni. Ahogy a fej, úgy a test többi csontja is ezernyi információt hordoz az elhunytakról: életkoruk, testmagasságuk, életmódjuk, táplálkozásuk, betegségeik is kideríthetők a csontok segítségével. A beszélgetésben szó esik arról,
- mit és hogyan vizsgál az antropológus,
- milyen jelekből lehet következtetni a csontok segítségével az elhunyt nemére és életkorára,
- hogyan lehet megbecsülni a testmagasságot és mi ennek a jelentősége,
- milyen betegségek deríthetők ki a csontokból?

Dr. Tóth Gábor arról is beszél, tényleg olyan sok leprás volt-e a középkorban, amennyiről a krónikák szólnak, volt-e káros hatása a koponyatorzításoknak és melyek az arcrekonstrukció-készítés nehézségei.
Végül a szombathelyi Szent Márton-templomot újjáépítő Batthyány Erzsébet (1619-1674), a jáki monostort építtető Jáki Nagy Márton (13. sz. eleje) és Wesselényi Ferenc nádor felesége, Széchy Mária (1610-1679) arcvonásairól is hallhatunk.

Simon Ádám, a H+ Média és Kulturális Egyesület elnökének szívügye a közösségek szervezése, építése. Számos egyesülettel, civil szervezettel van kapcsolatban. Szervez, tervez és az élet részeként, olykor hibázik is. De azt mondja nem bánja, mert ebből lehet igazán tanulni. Első éves könyvtáros hallgatóként ismertem meg, akkor a helyismeret új eszközökkel történő menedzselésén dolgozott. Szép eredményekkel. Azóta már több területen is kipróbálta magát, lelkesedése töretlen. Pályájának íve van. Nemrégiben Vas vármegyei Prima Ifjúsági-díjra jelölték, ennek kapcsán kérdeztük.

2021-ben új kulturális intézmény jött létre Szombathelyen: a Schrammel-gyűjtemény. Schrammel Imre Kossuth-díjas keramikusművész, a Nemzet Művésze ugyanis úgy határozott, hogy szülővárosának ajándékozza életművének jelentős darabjait. A gyűjtemény méltó elhelyezése érdekében a város felújította egyik patinás épületét, az ún. Éva-malmot, amelyben modern kiállítóteret alakítottak ki – itt tekinthetők meg Schrammel Imre alkotásai.

Kiderül például:

A beszélgetésben szó esik arról is, hogy az egykori siklósi kerámiaszimpóziumok helyszínén fellelhető dokumentumok – iratok, fotók, hanganyagok – nemrég a Savaria Múzeumba kerültek, ahol digitalizálják és feldolgozzák ezeket. A közelmúltban sikerült megmenteni a hegyeshalmi határátkelő lebontásra ítélt épületét 1982-től díszítő nagyméretű reliefeket, és hamarosan elkezdődhet a Schrammel-naplók digitalizálása is.

Lakner-Bognár András, a Szombathelyi Egyházmegye zeneigazgatójával, karnagyával, orgonaművésszel nemrégiben a Székesegyházban lezajlott lemezfelvétele kapcsán beszélgettünk. Szolgálatról, hivatásról, a körülmények diktálta változásokhoz való alkalmazkodásról, a boldogság titkáról és arról, miként lehet a gyermekeket az orgonamuzsikával megfertőzni. Mert csak annak a zenének van értelme, ami felemel, ami boldoggá tesz.

Mozart szemében, az orgona a hangszerek királynője volt. Nem véletlen. A szombathelyi Salós Boldogasszony Székesegyházban található orgona, a szimfonikus zenekar teljes hangzását képes megszólaltatni. Jóval nagyobb a hangterjedelme egy zongoránál. A világ legnagyobb hangszere úgy kerül felépítésre, hogy hangzásban teljes összhangban legyen templomával. Ahány templom, annyiféle forma, hangzásvilág. Az Istennek szóló, igéjéből töltődő muzsika előállítója, azonban szolgálat során szinte rejtve marad. Miközben Lakner-Bognár András orgonaművész, kézzel és lábbal azon dolgozik, hogy olyan muzsikát programozzon - mert igen ez már programozás szintű gondolkodást igényel - amely szakrális térben a kultúra oltárán feláldozható nap, mint nap.

Személyes kisugárzása, „pedagógai varázsereje” inspirálóan hat diákjaira. Innovatív módszereivel képes őket aktivizálni és gondolkodásra serkenteni. A szombathelyi Szabó Bence Farkas egyebek mellett ezért kapta meg immáron másodszor a Fiatal természettudományos tanár (FITT) alkotói díjat a Richter Gedeon Nyrt. Centenáriumi Alapítványától. Az ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium kémia-biológia szakos tanára a vendégünk.

Szabó Bence Farkas akár kutató is lehetett volna, mégis a pedagógusi pályát választotta. A műsorban nemcsak indíttatásáról beszél, hanem arról is
- megfordult-e a fejében, hogy elhagyja a katedrát,
- hogy éri el, hogy a gyerekek minél többet gondolkodjanak és maguk fedezzék fel az összefüggéseket,
- mire való a kísérlet, mit jelent a fordított tanterem és a társtanítás.

A sikeres pedagógus arról is elmondja véleményét, vajon miért nem akarnak a fiatalok tanárok lenni, és miért választják extrém kevesen a természettudományos szakokat.
A beszélgetés végén pedig kiderül, hogyan segítheti az absztrakt gondolkodást az anyával való sütés-főzés vagy a barkácsolás apával, és miért fontos a mese!

„Szavak közt telik az életem. Szavak, amelyeket én írtam, és amelyeket mások. Szeretem, hogy magyar vagyok. A magyarban leginkább a magyar nyelvet bírom, így aztán az írókat. Komolyan beszélek: nekem mindennapi öröm, hogy azon a nyelven írhatok, amelyen Arany János, Pázmány vagy Csokonai Vitéz Mihály.” (Esterházy Péter)

Megoldás lehet-e az emberiség élelmezési problémáira a rovarfogyasztás? És mi az oka, hogy mi, a nyugati kultúrában egyelőre nagyon is idegenkedünk tőle? A rovarokról, mint a jövő lehetséges táplálékforrásáról prof. dr. Vig Károly entomológussal beszélgetünk.

A műsorban szó esik arról, hogy

Beszélgetünk a rovartenyésztésről, a rovartáplálékok vonzóvá tételéről, de legfőképpen annak okait kutatjuk, mi okozza sokak viszolygását a rovarevéstől.

A Patent vendége volt Szauer Ágoston író, költő, tanár, csillagász. Közelgő 60. születésnapja alkalmából beszélgettünk megvívott belső háborukról, elfelejtett költőkről, nevető irodalomóráról.

Könnyen, gyorsan fogyasztható, ugyanakkor mély jelentéstartalommal rendelkező irodalmi alkotásokkal igyekszik a rábízott generáció irodalom iránti érdeklődését felkelteni. Egyetlen sor is elég. Tapasztalatai szerint gyakran tévedünk a Z-generációval kapcsolatban. Megmaradtak ők érzékeny lelkű kamaszoknak, arra kell ügyelnünk, hogy itt tartsuk őket a valóságban, a mi világunkban. Nem sopánkodni, felháborodni kell. Ha ez az ő ismert közegük, ebben lubickolnak, használjuk ki maximálisan! Bár évek óta Szombathelyen él családjával, pápai származásúként büszke arra, hogy Petőfi Sándor aktívan közrejátszott a város életében. Isten éltesse Guszti bácsit!