120 nagydíj, közel 7 szezon és egy őrült hajrá. Ezek kellettek Johann Zarco első királykategóriás győzelméhez. A francia óriásit hajrázott az utolsó körben, és persze Martin ostoba gumiválasztásának is köszönhetően, de csak meglett a hőnáhított siker, teljesen megérdemelten. Ennek a győzelemnek mindenki örült, a leintés után az összes versenyző őszintén ment pacsizni Zarcoval, csak a saját csapata nézett ki úgy mint akik citromba haraptak.. A pramacosok azt hitték, Martin simán behúzza a futamot, de a gumiválasztás kibabrált velük. Bagnaia viszont nem hibázott, jól választott, annyit spórolt az abronccsal amennyit csak tudott, aztán a végén ő is mindent beleadott. Csakúgy mint Fabio DiGiannantonio, aki úgy hoz hétről-hétre egyre jobb teljesítményeket, hogy nincs szerződése 2024-re. A KTM becsületét ismét Binder mentette, az Apriliák csalódást okoztak, a japánok láthatatlanok voltak, a MotoGP sprintek történetében pedig először fordult elő, hogy töröltek egy rövidversenyt.