Warren Beatty második rendezése kerül ma terítékre a Vakfolt podcastban. Előző héten is színészből rendezővé vált hollywoodi sztárral foglalkoztunk, most megnézzük, milyen, amikor a híresség nem egy családi drámára használja a befolyását, hanem egy romantikus filmeposzra. Beatty rendezése az 1910-es évek végére repíti a nézőit, és az Oroszországban lezajló októberi szocialista forradalmat mutatja be egy amerikai újságíró történetén keresztül. Warren Beatty saját maga játssza a főszerepet, John Reedet, aki a Tíz nap, amely megrengette a világot című könyvet írta az eseményekről. Diane Keaton játssza a feleségét, Jack Nicholson játssza Eugene O’Nell későbbi Nobel-díjas írót, és olyan nevekkel találkozhatunk még a stáblistán, mint Vittorio Storaro operatőr vagy Stephen Sondheim zeneszerző.

Warren Beatty szívét-lelkét beleadta ebbe a filmbe, évekig viaskodott a forgatókönyvvel, és a forgatáson is megszállottan rendezett. A film végül három Oscar-díjat nyert, csupán eggyel elmaradva Robert Redford első rendezésétől, az Ordinary People-től. Az adásban a főbb szereplők alakítását tárgyaljuk meg, megragadva az alkalmat, hogy ismét szót ejthetünk Jack Nicholsonról, és immár harmadszor foglalkozhatunk Warren Beattyvel, továbbá másodszor Diane Keatonnel. Hogyan oldja meg a film az ilyenkor elengedhetetlen expozíciódömpinget? Mitől friss egy századeleji – hovatovább kosztümös? – történet? Hogyan egyensúlyoz a rendezés a neves orosz forradalmárok és a szerelmespár fontossága közt? Mi teszi sokrétűvé Beatty és Keaton karaktereinek a kapcsolatát? A film több mint háromórás játékidejét nemcsak a kettejük szerelmi története tölti meg, hanem a forradalmi, világháborús eposz is, amelyben a rendező minden eszközt bevet, hogy lenyűgözze a nézőit: megfér egymás mellett a két hangvétel? Sikerül a szinte kezdő rendezőnek biztos kézzel vezetnie az akciójeleneteket? Árt a filmnek a “sok” rendezés?

Az adás végén természetesen mind a három visszatérő kategóriánkat hallhatjátok: András megtippeli, milyen filmekkel versenyzett a Vörösök az Oscar-gálán, milyen filmek előzték meg az amerikai mozipénztáraknál, végül együtt megálmodunk két remake-et is, őrült zsánerugrással és bizarr szereposztásokkal.

Linkek

* A Vakfolt podcast Facebook oldala

* A Vakfolt podcast a Twitteren

* Vakfolt címke a Letterboxdon

* A Vakfolt az Apple podcasts oldalán

* András a Twitteren: @gaines_

* Péter a Twitteren: @freevo

* Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Ismét itt a díjszezon vége, amelyet a vasárnap éjjel kiosztott Oscar-díjakkal koronáznak meg Hollywoodban. Mi is beszállunk az ünneplősdibe, idén másodjára szervezzük meg a Vakfolt díjátadót visszatérő vendégünkkel, Cyclóval. Végignézzük, az Akadémia kiket jelölt a különböző kategóriákban, megtippeljük, kik fogják megnyeri az Oscar-szobrokat, és saját kedvenceinkből önálló jelöltlistákat is állítunk. Az adás első felét erre találjátok, itt pedig a folytatás következik, a lentebb olvasható kategóriákkal.

* Idegen nyelvű film

* Vágás

* Fényképezés

* Adaptált forgatókönyv

* Eredeti forgatókönyv

* Rendezés

* Férfi főszereplő

* Női főszereplő

* Legjobb film

Ha ez nem lenne elég, a Vakfolt díjátadót kibővítettük számos olyan kategóriával, amelyek nem kapnak megfelelő reprezentációt az Oscar-gálán, de a mi szívünkhöz közel állnak:

* Állati alakítások

* Idegen lények

* Legjobb alakítások rossz filmekből

* Legjobb jelenetek rossz filmekből

* Ensemble, azaz szereposztás

* “Az év nyertese”, vagyis olyan színész, aki a tavalyi évben számos szerepben is bizonyított

Az adást a Facebookon élőben is követhettétek, a vágatlan változatot továbbra is meghallgathatjátok ott két részletben (első etap, második etap).

Linkek

* A Vakfolt podcast Facebook oldala

* A Vakfolt podcast a Twitteren

* Vakfolt címke a Letterboxdon (itt megtaláljátok majd mindkettőnk Top 10-es listáját is)

* A Vakfolt az Apple podcasts oldalán

* András a Twitteren: @gaines_

* Péter a Twitteren: @freevo

* Cyclotronic a Twitteren: @CyClotroniC_

* Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Ismét itt a díjszezon vége, amelyet a vasárnap éjjel kiosztott Oscar-díjakkal koronáznak meg Hollywoodban. Mi is beszállunk az ünneplősdibe, idén másodjára szervezzük meg a Vakfolt díjátadót visszatérő vendégünkkel, Cyclóval. Végignézzük, az Akadémia kiket jelölt a különböző kategóriákban, megtippeljük, kik fogják megnyeri az Oscar-szobrokat, és saját kedvenceinkből önálló jelöltlistákat is állítunk.

Az adást a Facebookon élőben is követhettétek, a vágatlan változatot továbbra is meghallgathatjátok ott két részletben (első etap, második etap).

Két részletben fogjuk itt publikálni a felvételt, ebben a félben a következő kategóriákat hallhatjátok:

* Férfi mellékszereplő

* Női mellékszereplő

* Smink és maszk

* Jelmeztervezés

* Díszlettervezés

* Egészestés dokumentumfilm

* Hangszerkesztés (hangvágás)

* Hangkeverés

* Vizuális effektusok

* Egészestés animációs film

* Filmzene

* Betétdal

* És egy különdíj: legjobb újrahasznosított betétdal, avagy meglévő dal legjobb felhasználása

Linkek

* A Vakfolt podcast Facebook oldala

* A Vakfolt podcast a Twitteren

* Vakfolt címke a Letterboxdon (itt megtaláljátok majd mindkettőnk Top 10-es listáját is)

* A Vakfolt az Apple podcasts oldalán

* András a Twitteren: @gaines_

* Péter a Twitteren: @freevo

* Cyclotronic a Twitteren: @CyClotroniC_

* Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Ismét itt a díjszezon vége, amelyet a vasárnap éjjel kiosztott Oscar-díjakkal koronáznak meg Hollywoodban. Mi is beszállunk az ünneplősdibe, idén másodjára szervezzük meg a Vakfolt díjátadót visszatérő vendégünkkel, Cyclóval. Végignézzük, az Akadémia kiket jelölt a különböző kategóriákban, megtippeljük, kik fogják megnyeri az Oscar-szobrokat, és saját kedvenceinkből önálló jelöltlistákat is állítunk. Az adás első felét erre találjátok, itt pedig a folytatás következik, a lentebb olvasható kategóriákkal.

1. Idegen nyelvű film
2. Vágás
3. Fényképezés
4. Adaptált forgatókönyv
5. Eredeti forgatókönyv
6. Rendezés
7. Férfi főszereplő
8. Női főszereplő
9. Legjobb film

Ha ez nem lenne elég, a Vakfolt díjátadót kibővítettük számos olyan kategóriával, amelyek nem kapnak megfelelő reprezentációt az Oscar-gálán, de a mi szívünkhöz közel állnak:

1. Állati alakítások
2. Idegen lények
3. Legjobb alakítások rossz filmekből
4. Legjobb jelenetek rossz filmekből
5. Ensemble, azaz szereposztás
6. "Az év nyertese", vagyis olyan színész, aki a tavalyi évben számos szerepben is bizonyított

Az adást a Facebookon élőben is követhettétek, a vágatlan változatot továbbra is meghallgathatjátok ott két részletben (első etap, második etap).

Linkek

• A Vakfolt podcast Patreon-oldala
• A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk
• A Vakfolt podcast a Twitteren
• Vakfolt címke a Letterboxdon
• A Vakfolt az Apple podcasts oldalán
• A Vakfolt a Google podcasts oldalán
• A Vakfolt podcast a Spotify lejátszójában
• A Vakfolt podcast a YouTube-on
• CyClotronic a Twitteren: @CyClotroniC_
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Ismét itt a díjszezon vége, amelyet a vasárnap éjjel kiosztott Oscar-díjakkal koronáznak meg Hollywoodban. Mi is beszállunk az ünneplősdibe, idén másodjára szervezzük meg a Vakfolt díjátadót visszatérő vendégünkkel, Cyclóval. Végignézzük, az Akadémia kiket jelölt a különböző kategóriákban, megtippeljük, kik fogják megnyeri az Oscar-szobrokat, és saját kedvenceinkből önálló jelöltlistákat is állítunk.

Az adást a Facebookon élőben is követhettétek, a vágatlan változatot továbbra is meghallgathatjátok ott két részletben (első etap, második etap).

Két részletben fogjuk itt publikálni a felvételt, ebben a félben a következő kategóriákat hallhatjátok:

1. Férfi mellékszereplő
2. Női mellékszereplő
3. Smink és maszk
4. Jelmeztervezés
5. Díszlettervezés
6. Egészestés dokumentumfilm
7. Hangszerkesztés (hangvágás)
8. Hangkeverés
9. Vizuális effektusok
10. Egészestés animációs film
11. Filmzene
12. Betétdal
13. És egy különdíj: legjobb újrahasznosított betétdal, avagy meglévő dal legjobb felhasználása

Linkek

• A Vakfolt podcast Patreon-oldala
• A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk
• A Vakfolt podcast a Twitteren
• Vakfolt címke a Letterboxdon
• A Vakfolt az Apple podcasts oldalán
• A Vakfolt a Google podcasts oldalán
• A Vakfolt podcast a Spotify lejátszójában
• A Vakfolt podcast a YouTube-on
• CyClotronic a Twitteren: @CyClotroniC_
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Robert Redford első rendezésével lépünk be az 1980-as évekbe: az Ordinary People (Átlagemberek) előző heti filmünknél jóval visszafogottabb, szerényebb darab, mégis minden fontos díjat besöpört az 1981-ben tartott Oscar-gálán. Híres-hírhedt módon elorozta a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó díjat is Martin Scorsese Raging Bulljától, és nagy meglepetésre a 19 éves Timothy Hutton nyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó szobrot, többek közt Joe Pesci elől.

Az adásban kibékíthetetlen vitába bonyolódunk: megérdemelten nyert az Ordinary People? Van olyan jó film, mint a Raging Bull? Az utókor szinte biztosan jobban a Dühöngő bikára emlékszik élénkebben, de akkor mivel vette le a lábukról az Akadémia tagjait Robert Redford rendezése? Mit szóltunk az alakításokhoz? Mind Donald Sutherland, mind Mary Tyler Moore játékával kapcsolatban akadnak nézeteltéréseink, de Timothy Hutton és Judd Hirsch alakítását együtt méltatjuk. Belemerülünk a történetben feltárt pszichológiai rétegekbe is: milyen eltérő módokon tudja megélni a gyászt egy család három tagja, akiket egyformán megtépázott egy szerettük elvesztése? Mit látunk Robert Redford rendezői erősségeinek? Mi választja el a "jó" rendezést a "sok" rendezéstől?

Linkek

• A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk
• A Vakfolt podcast a Twitteren
• A Vakfolt Patreon-oldala (új!)
• Vakfolt címke a Letterboxdon
• A Vakfolt az Apple podcasts oldalán
• A Vakfolt a Spotify-on
• A Vakfolt a YouTube-on
• A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Robert Redford első rendezésével lépünk be az 1980-as évekbe: az Ordinary People (Átlagemberek) előző heti filmünknél jóval visszafogottabb, szerényebb darab, mégis minden fontos díjat besöpört az 1981-ben tartott Oscar-gálán. Híres-hírhedt módon elorozta a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó díjat is Martin Scorsese Raging Bulljától, és nagy meglepetésre a 19 éves Timothy Hutton nyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó szobrot, többek közt Joe Pesci elől.

Az adásban kibékíthetetlen vitába bonyolódunk: megérdemelten nyert az Ordinary People? Van olyan jó film, mint a Raging Bull? Az utókor szinte biztosan jobban a Dühöngő bikára emlékszik élénkebben, de akkor mivel vette le a lábukról az Akadémia tagjait Robert Redford rendezése? Mit szóltunk az alakításokhoz? Mind Donald Sutherland, mind Mary Tyler Moore játékával kapcsolatban akadnak nézeteltéréseink, de Timothy Hutton és Judd Hirsch alakítását együtt méltatjuk. Belemerülünk a történetben feltárt pszichológiai rétegekbe is: milyen eltérő módokon tudja megélni a gyászt egy család három tagja, akiket egyformán megtépázott egy szerettük elvesztése? Mit látunk Robert Redford rendezői erősségeinek? Mi választja el a “jó” rendezést a “sok” rendezéstől?

Linkek

* A Vakfolt podcast Facebook oldala

* A Vakfolt podcast a Twitteren

* Vakfolt címke a Letterboxdon

* A Vakfolt az Apple podcasts oldalán

* András a Twitteren: @gaines_

* Péter a Twitteren: @freevo

* Emailen is elértek bennünket: [email protected]

1979-be értünk el, és Bob Fosse All That Jazz (Mindhalálig zene) című, önéletrajzi ihletésű filmjével foglalkozunk. Fosse, a “jazz hands” feltalálója 1979-re már nemcsak a Broadway legnevesebb musicalrendezőjeként volt ismert, hanem mozifilmes tevékenységéért is: ’72-es a Cabaret (Kabaré) című filmje Francis Ford Coppola Keresztapájával mérkőzött meg az Oscar-gálán, két évvel később a Lenny című filmmel szállt szembe a Keresztapa II-vel, az All That Jazz pedig az Apokalipszis most! ellenfele volt a ’80-as díjátadón. Abban az évben a Kramer vs. Kramert és az All That Jazzt jelölték a legtöbb díjra, az Apokalipszis most! csupán eggyel maradt el tőlük, végül a három film közül Meryl Streep és Dustin Hoffman közös munkája söpörte be a legtöbb díjat.

Bob Fosse saját magáról mintázta a musical főszereplőjét, Joe Gideont, a szerepet pedig a hetvenes évek örök mellékszereplőjére, Roy Scheiderre bízta. Hosszasan beszélünk Gideon karakteréről, az önpusztító életet élő nőcsábászról, aki pontosan tisztában van rendezői őstehetségével. Hogyan lehet szimpatikusan ábrázolni az öntelt zseni archetípusát? Megnézzük, Fosse hogyan tárja fel rétegről rétegre Joe Gideon lelki világát, hogy a néző belelásson a karakter összetettségébe. Bob Fosse saját, haláltól való félelmét is feltárjuk a történetben, és újra és újra rácsodálkozunk, hogy egy ennyire melankolikus premisszát hogyan lehet ennyire felvillanyozóan elmesélni. Nem bírjuk halmozni a szuperlatívuszokat a film vágását, a fényképezését illetően, és Fosse rendezői megoldásai előtt is többször fejet hajtunk a tánckoreográfiától a kamerakezelésig. Csupán egy dolgon lamentálunk keserűen, hogy miért nem tudott több filmet készíteni ez a zseni.

Linkek

* A Vakfolt podcast Facebook oldala

* A Vakfolt podcast a Twitteren

* Vakfolt címke a Letterboxdon

* A Vakfolt az Apple podcasts oldalán

* András a Twitteren: @gaines_

* Péter a Twitteren: @freevo

* Emailen is elértek bennünket: [email protected]

1979-be értünk el, és Bob Fosse All That Jazz (Mindhalálig zene) című, önéletrajzi ihletésű filmjével foglalkozunk. Fosse, a "jazz hands" feltalálója 1979-re már nemcsak a Broadway legnevesebb musicalrendezőjeként volt ismert, hanem mozifilmes tevékenységéért is: '72-es a Cabaret (Kabaré) című filmje Francis Ford Coppola Keresztapájával mérkőzött meg az Oscar-gálán, két évvel később a Lenny című filmmel szállt szembe a Keresztapa II-vel, az All That Jazz pedig az Apokalipszis most! ellenfele volt a '80-as díjátadón. Abban az évben a Kramer vs. Kramert és az All That Jazzt jelölték a legtöbb díjra, az Apokalipszis most! csupán eggyel maradt el tőlük, végül a három film közül Meryl Streep és Dustin Hoffman közös munkája söpörte be a legtöbb díjat.

Bob Fosse saját magáról mintázta a musical főszereplőjét, Joe Gideont, a szerepet pedig a hetvenes évek örök mellékszereplőjére, Roy Scheiderre bízta. Hosszasan beszélünk Gideon karakteréről, az önpusztító életet élő nőcsábászról, aki pontosan tisztában van rendezői őstehetségével. Hogyan lehet szimpatikusan ábrázolni az öntelt zseni archetípusát? Megnézzük, Fosse hogyan tárja fel rétegről rétegre Joe Gideon lelki világát, hogy a néző belelásson a karakter összetettségébe. Bob Fosse saját, haláltól való félelmét is feltárjuk a történetben, és újra és újra rácsodálkozunk, hogy egy ennyire melankolikus premisszát hogyan lehet ennyire felvillanyozóan elmesélni. Nem bírjuk halmozni a szuperlatívuszokat a film vágását, a fényképezését illetően, és Fosse rendezői megoldásai előtt is többször fejet hajtunk a tánckoreográfiától a kamerakezelésig. Csupán egy dolgon lamentálunk keserűen, hogy miért nem tudott több filmet készíteni ez a zseni.

Linkek

• A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk
• A Vakfolt podcast a Twitteren
• A Vakfolt Patreon-oldala (új!)
• Vakfolt címke a Letterboxdon
• A Vakfolt az Apple podcasts oldalán
• A Vakfolt a Spotify-on
• A Vakfolt a YouTube-on
• A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Emailen is elértek bennünket: [email protected]

Az 1978-as év alkotásai közül A szarvasvadász dominálta az Oscar-gálát, mi azonban ezen a héten egy másik sokkoló, keleti fogságba esett amerikaiakról szóló filmmel foglalkozunk (hiszen az előbbi nem a vakfoltunk). A Midnight Express (Éjféli expressz) csak olyan kategóriákban nyert, amelyben nem indult A szarvasvadász: elvitte a legjobb zenének (Giorgio Moroder) és a legjobb adaptált forgatókönyvnek (Oliver Stone) járó szobrokat, azonban legjobb film, legjobb rendező (Alan Parker) és legjobb mellékszereplő (John Hurt) kategóriákban is alulmaradt Michael Cimino filmjével szemben, a vágásról már nem is beszélve (Gerry Hamblinget összesen hat alkalommal jelölték Oscarra, ebből ötször Alan Parkerrel való közös munkájáért, ám egyszer sem nyerte el a díjat).

Mennyire állja ki az idő próbáját a patinás nevekkel tarkított Midnight Express? Megérdemelten körözte le A szarvasvadász az 1979-es díjkiosztón? Mennyire volt hiteles számunkra, európai nézők számára Törökország, mint a börtönös dráma egzotikus, vadidegen környezete? Összehasonlítjuk a film cselekményét a valós eseményekkel, amelyek inspirálták: sikerült ügyes fogást találnia Billy Hayes hajmeresztő sztoriján Oliver Stone forgatókönyvének? Hogy fogadták a korabeli kritikusok a filmet, és mit szólt hozzá Törökország? A Midnight Express utóéletéről is megemlékezünk, és tekintettel arra, hogy ez a podcastban a második Oliver Stone-filmünk (a podcaston kívül meg már a sokadik), ítéletet mondunk az írói képességei fölött is, egyszer s mindenkorra.

Linkek

* A Vakfolt podcast Facebook oldala

* A Vakfolt podcast a Twitteren

* Vakfolt címke a Letterboxdon

* A Vakfolt az Apple podcasts oldalán

* András a Twitteren: @gaines_

* Péter a Twitteren: @freevo

* Emailen is elértek bennünket: [email protected]