Első évadunk lezárása után, és a második évad megkezdése előtt két különleges epizóddal készültünk. Az e heti műsorban olyan filmeket pótoltunk be, amelyek szigorú értelemben véve nem felelnek meg a Vakfolt podcast célkitűzéseinek, mert viszonylag frissek, nem tekinthetők régóta bepótlásra váró popkulturális hiányosságoknak. Az egyik ilyen film a 2014-es A Girl Walks Home Alone at Night (magyarul Csadoros Vérszívó), amelyet Péter nem látott korábban, illetve a 2015-ös Aferim!, amelyet András választott.

Hogyan fér meg egymás mellett a vámpírhorror az indie románccal, és mi fán terem a havasalföldi western? Mit kell, vagy mit nem kell mondania a 2010-es években egy Iránban játszódó iráni filmnek, amit nő rendezett? Hogyan lehet manapság releváns egy 1830-as években játszódó történet? Fekete-fehér adásunkban (igen, fekete-fehérben vettük fel, tessék hozzáképzelni) beszélünk a hanghatásokkal való stimulálásról, a csendes pillantások és a szószátyár szövegelések másfajta erényeiről, de szóba kerül az antihősök természete is.

A Kitekintő rovatot is nélkülöztük a rendhagyó adásban, helyette kicsit visszatekintettünk az előző 19 epizódunkra.

Linkek:

• A Vakfolt podcast facebook oldala
• Vakfolt címke a Letterboxdon
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Emailen is elértek bennünket: [email protected]
• A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és aTwitteren is.

Lezárjuk a testhorroros blokkunkat, és ezzel lezárjuk a Vakfolt podcast első évadját is. A Hellraiser című 1987-es filmet az elismert horrorszerző, Clive Barker adaptálta mozivászonra a saját novellája alapján. Vendéget is hívtunk, Veres Szilárd (Index2, Filmtett, a Twitter @averesszilard-ja és egykori @mrscottpilgrim-je) tartott velünk, aki eredetileg – viccből – javasolta, hogy nézzük végig mind a kilenc Hellraiser-filmet, amelyek többsége straight-to-dvd folytatás. Végül megelégedtünk az első, eredetivel.

Már az első Hellraiser is minimális költségvetésből készült, és Clive Barker zéró rendezői tapasztalattal vágott neki a forgatásnak. Jót tett a filmnek, hogy Barker szűretlen vízióját tudta vászonra vinni? Meddig ér a suspension of disbelief egy horrorban? Ki a legmenőbb kenobita? Most akkor jó vagy rossz ez a film, az isten szerelmére? Megtudhatjátok, mi a kapcsolódási pont a Hellraiser és a Reszkessetek, betörők! között, elhelyezzük Clive Barkert Stephen King képzeletbeli családfáján, és az interdimenzionalitás jegyében ezúttal talán még a podcast műsorvezetői sem menekülhetnek a tárgyalt alkotás rémei elől.

Van egy kis kivágott jelenetünk is, Szilárd ugyanis, fittyet hányva a formátumra és az adásidőre, két kitekintővel is készült, a vágó könyörtelen ollójától azonban nem menekült meg. Ezt a második ajánlót hallgathatjátok meg itt ScHoolboy Q új albumáról. És ha még ez sem elég (micsoda telhetetlenség!), várjátok meg a “stáblista” végét.

Linkek:

* The Green Room With Paul Provenza epizódjai a YouTube-on, illetve egy klip Garry Shandlinggel az adásból

* A BrainDead oldala a CBS-en és egy előzetes a sorozathoz

* Az Index kritikája a Rihanna-koncertről

* ScHoolboy Q Blank Face albuma a Spotify-on

* Vince Staples Summertime ’06 albuma a Spotify-on

* A Vakfolt podcast facebook oldala

* Vakfolt címke a Letterboxdon

* András a Twitteren: @gaines_

* Péter a Twitteren: @freevo

* Szilárd a Twitteren: @averesszilard

* Emailen is elértek bennünket: [email protected]

* A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és aTwitteren is.

Lezárjuk a testhorroros blokkunkat, és ezzel lezárjuk a Vakfolt podcast első évadját is. A Hellraiser című 1987-es filmet az elismert horrorszerző, Clive Barker adaptálta mozivászonra a saját novellája alapján. Vendéget is hívtunk, Veres Szilárd (Index2, Filmtett, a Twitter @averesszilard-ja és egykori @mrscottpilgrim-je) tartott velünk, aki eredetileg – viccből – javasolta, hogy nézzük végig mind a kilenc Hellraiser-filmet, amelyek többsége straight-to-dvd folytatás. Végül megelégedtünk az első, eredetivel.

Már az első Hellraiser is minimális költségvetésből készült, és Clive Barker zéró rendezői tapasztalattal vágott neki a forgatásnak. Jót tett a filmnek, hogy Barker szűretlen vízióját tudta vászonra vinni? Meddig ér a suspension of disbelief egy horrorban? Ki a legmenőbb kenobita? Most akkor jó vagy rossz ez a film, az isten szerelmére? Megtudhatjátok, mi a kapcsolódási pont a Hellraiser és a Reszkessetek, betörők! között, elhelyezzük Clive Barkert Stephen King képzeletbeli családfáján, és az interdimenzionalitás jegyében ezúttal talán még a podcast műsorvezetői sem menekülhetnek a tárgyalt alkotás rémei elől.

Van egy kis kivágott jelenetünk is, Szilárd ugyanis, fittyet hányva a formátumra és az adásidőre, két kitekintővel is készült, a vágó könyörtelen ollójától azonban nem menekült meg. Ezt a második ajánlót hallgathatjátok meg itt ScHoolboy Q új albumáról. És ha még ez sem elég (micsoda telhetetlenség!), várjátok meg a "stáblista" végét.

Linkek:

• The Green Room With Paul Provenza epizódjai a YouTube-on, illetve egy klip Garry Shandlinggel az adásból
• A BrainDead oldala a CBS-en és egy előzetes a sorozathoz
• Az Index kritikája a Rihanna-koncertről
• ScHoolboy Q Blank Face albuma a Spotify-on
• Vince Staples Summertime '06 albuma a Spotify-on
• A Vakfolt podcast facebook oldala
• Vakfolt címke a Letterboxdon
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Szilárd a Twitteren: @averesszilard
• Emailen is elértek bennünket: [email protected]
• A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és aTwitteren is.

Második testhorroros-nyolcvanasévekes epizódunkban David Cronenberg 1983-as Videodrome-járól beszélünk, sűrű elnézéskérések közepette. Igyekszünk minél ritkábban beiktatni a mostanihoz hasonló kéthetes szüneteket, és reméljük, megérte a várakozást az epizódunk.

A Videodrome Debbie Harry és James Woods főszereplésével introspektív utazás egy már-már cyberpunk világban, ahol elmosódik a határ a legális és az illegális, az erotikus és az erőszakos, a televízió és a valóság között. Hol ér véget a technohorror, és hol kezdődik a paranoid thriller? Ítélkezik-e Cronenberg a főhőse fölött, vagy maga is bűnrészessé válik? És hogy kerül Philip K. Dick az asztalra? András és Péter körberjárják, miket jósolt meg előre a Videodrome a szórakoztatóiparral és a technológiával kapcsolatban, és megtudhatjátok, mi fán terem a puncihas. Ugyan a kedvenc szado-mazo pornóink címét nem osztjuk meg veletek, de az adás végén sokat mesélünk arról, milyen volt a “VHS-korszakban” filmrajongóvá válni.

Linkek:

* Michael Kiwanuka Love & Hate lemeze a Spotify-on

* What’s Going On? With Mike Mitchell a YouTube-on illetve a műsorról készült elemző videó

* A Vakfolt podcast facebook oldala

* Vakfolt címke a Letterboxdon

* András a Twitteren: @gaines_

* Péter a Twitteren: @freevo

* Emailen is elértek bennünket: [email protected]

* A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és aTwitteren is.

Második testhorroros-nyolcvanasévekes epizódunkban David Cronenberg 1983-as Videodrome-járól beszélünk, sűrű elnézéskérések közepette. Igyekszünk minél ritkábban beiktatni a mostanihoz hasonló kéthetes szüneteket, és reméljük, megérte a várakozást az epizódunk.

A Videodrome Debbie Harry és James Woods főszereplésével introspektív utazás egy már-már cyberpunk világban, ahol elmosódik a határ a legális és az illegális, az erotikus és az erőszakos, a televízió és a valóság között. Hol ér véget a technohorror, és hol kezdődik a paranoid thriller? Ítélkezik-e Cronenberg a főhőse fölött, vagy maga is bűnrészessé válik? És hogy kerül Philip K. Dick az asztalra? András és Péter körberjárják, miket jósolt meg előre a Videodrome a szórakoztatóiparral és a technológiával kapcsolatban, és megtudhatjátok, mi fán terem a puncihas. Ugyan a kedvenc szado-mazo pornóink címét nem osztjuk meg veletek, de az adás végén sokat mesélünk arról, milyen volt a "VHS-korszakban" filmrajongóvá válni.

Linkek:

• Michael Kiwanuka Love & Hate lemeze a Spotify-on
• What's Going On? With Mike Mitchell a YouTube-on illetve a műsorról készült elemző videó
• A Vakfolt podcast facebook oldala
• Vakfolt címke a Letterboxdon
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Emailen is elértek bennünket: [email protected]
• A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és aTwitteren is.

Újabb műfajjal próbálkozunk a Vakfolt podcastban ezen a héten: a Possession nyitja meg az 1980-as évek (test)horrorait feldolgozó blokkunkat. Ismételten három filmet veszünk szemügyre, amelyek közül időrendben az első az 1981-es kultmozi Andrzej Żuławski rendezésében. Főszerepben a Cannes-ban César-díjjal jutalmazott Isabelle Adjani és a megdöbbentően fiatal Sam Neill, a középpontban pedig a berlini fal boldogabbik oldalán lejátszódó viharos válástörténet.

Lélektani vagy testhorror inkább ez a film? Ki a valódi megszállottja a filmnek, a szörnyeteggel félrelépő Anna, a megcsalás tudatába apránként beletébolyodó férje, Mark, vagy a vízióját mániákus elszántsággal vászonra álmodó rendező, Andrzej Żuławski? Vajon mennyi ideig tartott, mire a stáb felépült ebből a forgatásból? Oké, hogy a kevesebb néha több, de vajon a rengeteg is lehet néha több? András és Péter között is magasra csapnak az indulatok, ahogy azon vitáznak, pocsék-e vagy zseniális Sam Neill túljátszása, és hogy melyikük rajongott jobban a film hisztérikus őrületéért. Csápos szörnyek, karatézó bohémek, keresztény áthallások – semmit sem hagyunk a felszín alatt.

* A 12 Hour Day podcast oldala

* Jason Aaron és John Cassaday Star Wars című képregénye a Marvel oldalán

* A Vakfolt podcast facebook oldala

* Vakfolt címke a Letterboxdon

* András a Twitteren: @gaines_

* Péter a Twitteren: @freevo

* Emailen is elértek bennünket: [email protected]

* A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és aTwitteren is.

Újabb műfajjal próbálkozunk a Vakfolt podcastban ezen a héten: a Possession (Megszállottság) nyitja meg az 1980-as évek (test)horrorait feldolgozó blokkunkat. Ismételten három filmet veszünk szemügyre, amelyek közül időrendben az első az 1981-es kultmozi Andrzej Żuławski rendezésében. Főszerepben a Cannes-ban César-díjjal jutalmazott Isabelle Adjani és a megdöbbentően fiatal Sam Neill, a középpontban pedig a berlini fal boldogabbik oldalán lejátszódó viharos válástörténet.

Lélektani vagy testhorror inkább ez a film? Ki a valódi megszállottja a filmnek, a szörnyeteggel félrelépő Anna, a megcsalás tudatába apránként beletébolyodó férje, Mark, vagy a vízióját mániákus elszántsággal vászonra álmodó rendező, Andrzej Żuławski? Vajon mennyi ideig tartott, mire a stáb felépült ebből a forgatásból? Oké, hogy a kevesebb néha több, de vajon a rengeteg is lehet néha több? András és Péter között is magasra csapnak az indulatok, ahogy azon vitáznak, pocsék-e vagy zseniális Sam Neill túljátszása, és hogy melyikük rajongott jobban a film hisztérikus őrületéért. Csápos szörnyek, karatézó bohémek, keresztény áthallások – semmit sem hagyunk a felszín alatt.

• A 12 Hour Day podcast oldala
• Jason Aaron és John Cassaday Star Wars című képregénye a Marvel oldalán
• A Vakfolt podcast facebook oldala
• Vakfolt címke a Letterboxdon
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Emailen is elértek bennünket: [email protected]
• A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és aTwitteren is.

A Ghibli jelen állás szerinti utolsó mozifilmjével veszünk búcsút az Isao Takahata és Hayao Miyazaki által alapított stúdiótól. Ugyan van még mit bepótolnunk e két rendező munkásságából, de stílusosabbnak tartottuk, ha az adásblokkunkat a Ghibli-korszakot lezáró When Marnie Was There (Omoide no Mani, magyarul Amikor Marnie ott volt) megtekintésével fejezzük be. A 2014-es film rendezője Hiromasa Yonebayashi, aki az Arrietty – Elvitte a manóval debütált, ám ezúttal egy olyan történetet dolgozott fel, amely szinte teljes egészében nélkülözi a Ghiblire, illetve a Miyazaki-történetekre jellemző természetfeletti, fantasztikus elemeket.

Működik-e japán környezetben Joan G. Robinson Angliában játszódó könyvének adaptációja? Szitokszó-e, ha azt mondjuk rá, hogy matinés? Milyen sajátosságokat lehet felfedezni a When Marnie Was There animációjában és rajztechnikájában? Alaposan bemutatja-e Yonebayashi a főszereplője, Anna lelki világát? Milyen értelmezési rétegei vannak Anna és Marnie kapcsolatának? Kielégítő-e a film központi rejtélyének feloldása, és milyen filmes eszközöket vet be Yonebayashi a feszültségteremtéshez? És a kérdés, amire csak két férfi tud válaszolni: milyen az igazi lánybarátság?

* Vsauce – How the Earth Moves

* The Unbeatable Squirrel Girl a Marvel oldalán

* A Vakfolt podcast facebook oldala

* Vakfolt címke a Letterboxdon

* András a Twitteren: @gaines_

* Péter a Twitteren: @freevo

* Emailen is elértek bennünket: [email protected]

* A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és aTwitteren is.

A Ghibli jelen állás szerinti utolsó mozifilmjével veszünk búcsút az Isao Takahata és Hayao Miyazaki által alapított stúdiótól. Ugyan van még mit bepótolnunk e két rendező munkásságából, de stílusosabbnak tartottuk, ha az adásblokkunkat a Ghibli-korszakot lezáró When Marnie Was There (Omoide no Mani, magyarul Amikor Marnie ott volt) megtekintésével fejezzük be. A 2014-es film rendezője Hiromasa Yonebayashi, aki az Arrietty – Elvitte a manóval debütált, ám ezúttal egy olyan történetet dolgozott fel, amely szinte teljes egészében nélkülözi a Ghiblire, illetve a Miyazaki-történetekre jellemző természetfeletti, fantasztikus elemeket.

Működik-e japán környezetben Joan G. Robinson Angliában játszódó könyvének adaptációja? Szitokszó-e, ha azt mondjuk rá, hogy matinés? Milyen sajátosságokat lehet felfedezni a When Marnie Was There animációjában és rajztechnikájában? Alaposan bemutatja-e Yonebayashi a főszereplője, Anna lelki világát? Milyen értelmezési rétegei vannak Anna és Marnie kapcsolatának? Kielégítő-e a film központi rejtélyének feloldása, és milyen filmes eszközöket vet be Yonebayashi a feszültségteremtéshez? És a kérdés, amire csak két férfi tud válaszolni: milyen az igazi lánybarátság?

• Vsauce – How the Earth Moves
• The Unbeatable Squirrel Girl a Marvel oldalán
• A Vakfolt podcast facebook oldala
• Vakfolt címke a Letterboxdon
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Emailen is elértek bennünket: [email protected]
• A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és aTwitteren is.

Folytatjuk a Ghibli stúdióval, és ezzel együtt az animációs filmekkel való ismerkedésünket: a hiperrealisztikus és lehangoló Grave of the Fireflies után a stúdió másik vezéralakja, Hayao Miyazaki fantasztikus hőstörténetét tekintettük meg. A Princess Mononoke (Mononoke Hime / A vadon hercegnője) 1997-ben jelent meg, és egyből Japán legsikeresebb mozifilmjévé vált. Közel húsz évvel később is a három legnépszerűbb animációs film közé tartozik hazájában, csak Miyazaki saját, későbbi alkotásai előzik meg, a Chihiro szellemországban és a Vándorló palota.

Mivel ez utóbbi filmeket Péter már kipipálta, ezért esett a választásunk a Mononokéra. Milyen vizuális motívumokat, milyen toposztokat lehet felfedezni Miyazaki meséiben? Mi jellemzi a főgonoszait? Ki a történet valódi főszereplője, a címszereplő San, azaz a vadon hercegnője, vagy a természet és az iparosodás konfliktusába belecsöppenő Ashitaka herceg? Mennyire ítéli el Miyazaki Lady Eboshi törtető progresszivitását, és hogyan lehet ezt összehasonlítani a rendező korábbi filmjével, a Nauszika – a szél harcosaival? Mennyire egyértelmű Miyazaki álláspontja a film központi ellentétében? Milyen párhuzamokat és ellentéteket fedezhetünk fel ebben a felfogásban és a nyugati animációs filmekben, mint Walt Disney munkái vagy az Avatar-rajzfilmsorozatok? Mit nyomozott ki András Hayao Miyazaki munkaetikájáról és a filmben használt technikai megoldásokról? És végezetül, mit kell tenned, ha el akarod kerülni, hogy Harvey Weinstein vágói lemészárolják a kétórás eposzodat?

* Az Orange is the New Black negyedik évadja (is) elérhető a Netflixen

* “My Four Months As A Private Prison Guard” a Mother Jones újságban

* A Rukkola honlapja, könyvcserélgetőknek.

* A Vakfolt podcast facebook oldala

* Vakfolt címke a Letterboxdon

* András a Twitteren: @gaines_

* Péter a Twitteren: @freevo

* Emailen is elértek bennünket: [email protected]

* A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és aTwitteren is.