Mintegy segélykiáltást hallatott a minap Tkacsik Márta, a Patikakert biokertészet megálmodója: minden erőfeszítése dacára az idén nem termett nála fekete málna. Nagy dolog, mondhatnánk. Csakhogy: „Ez a málna mindent megkapott, amit ember adhatott neki: talajvizsgálatot, szerves anyagot, nulla talajbolygatást, szakszerű metszéseket, állandó talajtakarást, mulcsozást, öntözést, fényvédelmet. Nem bántotta kórokozó, semmilyen kártevő. Csupán annyi történt, hogy az ember évek óta módszeresen és kitartóan pusztítja, kizsigereli a természetes környezetét, élőlénytársait. Mert ő tudja. Majd ő gyártja.” – írta Márti. Meghívtuk, hogy mesélje el, ő miként látja, mit tesz az ember magával, a termőfölddel, a világgal? Meddig ehetjük az ízetlen, nagyüzemileg gyártott, tápanyagot nélkülöző szemetet? Miért baj, hogy 100 évvel ezelőtt még 100-féle növényt fogyasztott egy paraszti család, ma viszont alig egytucatnyi félét eszünk? Márti végtelen bájával beszélt nekünk a szomorú valóságról.