1918-ban, a Monarchia bukása után az idõközben megüresedett hatalmas udvartartás felszereléseinek egy részét a császári ezüstgyûjteményben egyesítették, 1923-tól pedig ezt a gyûjteményt – mely folyamatosan kiegészült a porcelángyûjtemény, az udvari cukrászda, a pincészet és a konyha, valamint az udvari textilnemûk raktárának darabjaival – nyilvánosan is megnyitották a látogatók elõtt. A körséta során megismerheti az egykori udvartartás eszközeit és a Habsburgok asztalkultúráját. Az itt látható, változatos alakú, formájú és rendeltetésû réztárgyak – kádak, üstök, fazekak és rézformák – széles választéka betekintést enged az udvari konyha méreteibe és feladatainak sokrétûségébe. Találhatók itt rombuszhal-serpenyõk, vízforraló edények, spárga tárolására szolgáló kádak, leveses kondérok, úgynevezett parázskádak (amelyeknek a mélyített fedelébe helyezett parázsló szén biztosította a felsõ hõt). Ezek a tárgyak árulkodnak a majdnem ötezer fõs udvartartás lenyûgözõ fényûzésérõl. A rézformákat megszámlálhatatlan dolog – zselé, kocsonya, piskóta, krémek, nugát és természetesen a császári kuglóf – készítéséhez használták; mindez az udvari cukrászat és az édes tészták készítésének mûvészetérõl tanúskodik. A rézedények akkoriban közkedvelt konyhai kellékei voltak a nemesi és a nagypolgári háztartásoknak. A réz elõnye az volt, hogy jól vezette a hõt, míg hátrányának számított, hogy savanyú ételek hatására mérgezõ rézrozsda keletkezett a felületén. A rézedényt ezért ónozni és állandóan ellenõrizni kellett, hogy nem sérült-e meg rajta az ónréteg.
