A látványos csúcstalálkozók ellenére a „béke” ma inkább információs hadművelet, mint reális lehetőség. Az Új Egyenlőség podcastban Takácsy Dorka Oroszország-szakértő, a CEID kutatója értékelte az orosz-ukrán háború utóbbi fél évének trendjeit és a béketörekvések esélyeit.

Az elmúlt fél év mérlege a fronton: a vonalak lényegében befagytak, áttörés egyik oldalon sem történt. Oroszország faluról falura, komoly emberveszteségek árán araszol előre, miközben Ukrajna fejleszti a mélycsapás-képességét. Utóbbi eredményei jól láthatók: sikeres támadások orosz repterek és az olajexport gerincét adó infrastruktúra ellen, amelyek több orosz régióban tartós benzinhiányt okoztak és ideiglenes exporttilalomhoz vezettek.

A diplomácia közben „nagyüzemre” kapcsolt (Trump–Putyin és Trump–Zelenszkij találkozók, utóbbin az európai vezetők demonstratív jelenlétével), de érdemi közeledés a békéhez nem történt. Takácsy Dorka szerint Moszkva béke-kommunikációja inkább információs hadviselés: időről időre „feltételeket” dob be, majd újabbakkal hátrál, miközben a harctéren fokozza a nyomást. Az elmúlt hetekben voltak éjszakák, amikor 500–800 drónt és robotrepülőt vetettek be; egy ilyen hullámban érte találat a Munkács melletti amerikai üzemet is, a magyar határtól alig 40 km-re. A képlet világos: amíg Oroszország a „békéről” beszél, a katonai nyomást fokozza, és arra törekszik, hogy erodálja az Ukrajna mögötti nyugati támogatást.

Az Egyesült Államok egyértelműen hátrébb lépett Ukrajna támogatásában, szerepe ingadozó és kiszámíthatatlan. Ezzel párhuzamosan Európa kénytelen volt „feljebb lépni”: 2025 elejétől a pénzügyi és fegyvertámogatás fő terhét átvette, beleértve azt a modellt is, hogy EU-tagállamok amerikai fegyvereket vásárolnak és továbbítanak Kijevnek. Takácsy kiemelte, hogy a kapacitáskorlátok azonban nagyon is valósak: az európai védelmi ipar gyártási szűk keresztmetszetei, valamint a logisztikai-technológiai korlátok visszafogják a szállítások ütemét.

Középtávú finanszírozási kérdéssé vált a befagyasztott orosz vagyon. Eddig főként a kamatok felhasználásáról volt szó, most azonban – a több mint 140 milliárd eurós orosz jegybanki állomány kötvénylejáratai miatt – napirenden van a törzstőke megcsapolása is. Takácsy hangsúlyozta, hogy ez rövid távon jelentős mozgásteret adna Ukrajnának és az európai kormányoknak, politikailag is tehermentesítve a támogatást, ugyanakkor nemzetközi jogi dilemmákat vet fel. A német Merz-kormány álláspontja nyitottnak látszik, így a döntés az EU következő heteinek-hónapjainak egyik kulcskérdése lehet.

Az ukrán közvéleményben a társadalmi kohézió továbbra is erős. A Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet mérései stabil többséget jeleznek a honvédő háború folytatása mellett; az intézményi bizalmi rangsor pedig élén pedig változatlanul az ukrán haderő áll. Zelenszkij támogatottsága a balul sikerült Trump–Zelenszkij találkozó után még nőtt is; ugyanakkor egy belpolitikai hibának bizonyult kísérlet (a korrupcióellenes intézmények átalakítása/gyengítése) gyors és erős ellenreakciót váltott ki: országos civil tiltakozásokat, a haderőn belüli elutasítást és határozott nyugati figyelmeztetést. Az ukrán kormány végül visszatáncolt, ami egyszerre jelez társadalmi immunrendszert és az európai támogatók súlyát.

Takácsy Dorka szerint összességében a béke jelenleg nem realitás: Moszkva győzni akar, a „békeajánlatok” inkább a nyugati támogatás megbontását célozzák. A háború kimenetelét így ma sokkal inkább az európai politikai-ipari állóképesség, a finanszírozási döntések, és a biztonsági garanciák határozhatják meg, mintsem a frontvonal aktuális, néhány kilométerben mérhető elmozdulása.