Civil Tudomány

Kapronczay Katalin a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár munkatársa mesél az orvostörténet-írás magyarországi kezdeteiről, a magyar orvosi szaknyelv megalapozásáról és egy évszázados lezáratlan pályázatról, melynek feldolgozásában kutatásaival részt vesz. Ma, amikor a tudomány és a technika fejlettsége már számos megoldást, következtetést lehetővé tesz számunkra, és olyan források és leletek váltak vizsgálhatóvá, amelyek révén ismereteink sokszorosa egy egykori vándordiákénak, érdekes feltenni a kérdést – vajon mit tudhatott ő és az akkori orvosok mesterségük, a gyógyítás eredetéről.

Az MMKM Elektrotechnikai Múzeuma az elmúlt években rendszeresen szervezett és  tartott interaktív kísérleti bemutatókat diákoknak, gyerekeknek az elektromágnesesség, az áram, a villamosenergia fizikai jelenségeiről, szombatonként pedig bármelyik arra járó látogatónak. A Jedlik-teremben kivitelezett kísérletek, a Bláthy-terem mozgó, működő tárgyai, az első transzformátorok, az első villamosított háztartási eszközök, iparművészeti remekek a közvilágítás történetéből, mind-mind felkeltik a múzeumba érkezők érdeklődését a fizika e tudományága iránt. A Múzeum gyűjteménye révén visszapillanthatunk a 19. század fellendülő iparára, világszerte ismert kutatóira, mérnökeire, ambiciózus vezetőire. Megismerhetjük Jedlik Ányos, Bláthy Ottó Titusz, Bródy Imre, Déri Miksa, Ganz Ábrahám, Kandó Kálmán, Mechwart András és Zipernowsky Károly életét, munkásságát. Az interaktív tárlatvezetések és utazó fizikaórák mellet az intézmény számtalan összejövetelnek is színteréül szolgált. Sok díjátadót és tudományos üléseket is tartottak itt, többek között a CERN fizikatanári továbbképzésében résztvevők találkozóját is. Az itt letölthető műsorban Antal Ildikóval, az intézmény igazgatójával beszélgetünk, majd egy tárlatvezetésen veszünk részt Jarosievitz Zoltánnal.

A nagyszombati egyetem obszervatóriumának alapításáig vezetik vissza az intézet történetét, de a legmeghatározóbb időszaka a 19., 20. század fordulója volt, amikor a Főváros anyagi támogatásával és területén, Konkoly Thege Miklós 1899-ben a magyar államra hagyományozott eszközeivel, berendezéseivel, valamint Tass Antal csillagász, dr. Vass József és Klebesberg Kúnó kultuszminiszterek munkájának köszönhetően, 1921 és 1928 között a svábhegyi épületegyüttesben újraéledt és újraindult a magyarországi égi megfigyelés. Legfőbb kutatási területei a változó (pulzáló) csillagok szerkezetének, a csillagok és bolygórendszerek keletkezésének vizsgálata, exobolygók megfigyelése, valamint debreceni napobszervatóriumában a naptevékenység dokumentálása.

Polányi Mihály egy olyan kevéssé ismert magyar tudós, aki számtalan pálya- és sorstársának életét, karrierjét egy személyben is reprezentálhatja. Budapesten született. 1891-től 1976-ig tartó életében szolgált orvosként Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében az első világháborúban, később elismert tudós volt Berlinben kémikusként, majd az angliai Manchesterben az egyetem társadalomtudományi professzora lett, akkortól már a tudományfilozófia területén is publikált.

Nem találtam gyógyírt bánatomra Egyiptomban "Menj, keresd Hadzsi Bektas gyülekezetét!" S ha Molla Hünkárhoz (Mevlána) fordulnék S dervis lennék, vajon kedvesemet megtalálnám-e? Vagy talán az utána való bánkódástól meghalok?

„A tudományfilozófiában és a tudománytörténet-írásban azok a törekvések tűnnek ígéreteseknek, amelyek egyrészt szintetizálják a tudománytörténeti és filozófiai mozzanatait, másrészt túllépnek a szűkebb tudományfilozófián, amennyiben az interdiszciplinaritás felé mozdulnak el, és/vagy visszahelyezik a tudomány problémáját a filozófia alapvetőbb kontextusába (visszacsatolva a tudományfilozófiát a kontinentális tradícióhoz). Ilyen törekvés a technoscience irányzata, a természettudományok fenomenológiai-hermeneutikai és kultúrtörténeti megközelítése, a matematikafilozófia új, „történeti"-ként jellemezhető irányzatai, továbbá a tudományfilozófiát kiegészítő kommunikációfilozófiai, antropológiai, pedagógiai-lélektani vizsgálódások." - így ír a tudománytörténet írást érintő kutatásairól Székely László, az MTA filozófiai kutatóintézetének munkatársa. Beszélgetésünkben azt is meghallgathatják mit is közvetíthetnek ma a azok a fennmaradt történeti források, melyek központi témája a tudomány és annak művelői, hogyan elemezhetőek ezek az írások és milyen körülményeket, előírásokat kell figyelembe venni, amikor tudománytörténet-írásba fogunk

Az adás a kozmikus geodéziai obszervatóriumból jelentkezik, ahol dr. Frey Sándor csillagásszal beszélgetünk a rádiócsillagászatról, extragalaxisokról, a legújabb technológiákról, kvazárokról, időről és távolságokról, valamint az obszervatórium történetéről.

Ebben az adásban a tudományfilozófiáról, történetéről és kutatásairól, történelmi analógiákról, a tudományos kutatások, a társadalom és a technika összefüggéseiről beszélgetünk Szegedi Péterrel, az ELTE Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszékének munkatársával.

A debreceni botanikus kertben, a látványos sétány végén, a burjánzó növények közül alig észrevehetően bukkan fel az MTA, Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet Napfizikai Obszervatóriuma, ahol már 1958 óta zajlanak folyamatos kutatások, megfigyelések, s a csendes természeti környezetben a világ legnagyobb adatbázisa fejlődött ki a naptevékenységgel összefüggő jelenséggel, a napfoltokkal kapcsolatban. „Az osztály 1958 elején a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Botanikus Kertjében álló egyetemi bemutató csillagda épületébe költözött és itt Dezső Loránt vezetésével az MTA Napfizikai Obszervatóriuma néven új kutatóintézet jött létre. A költözés után az egyetemi csillagvizsgáló eredeti épületét kibővítették, és két fotohéliográffal megkezdődött a rendszeres észlelés. 1972-ben az egyik fotohéliográf a gyulai víztorony tetején kialakított Gyulai Megfigyelõ Állomásra került, ami kettős előnnyel járt. Egyrészt a világon csak egyetlen naptávcső van, melynek cölosztát-tükre a talajszinttől magasabban van, mint a gyulai távcső (43m), ami a leképezés szempontjából döntően fontos körülmény, másrészt így az év folyamán átlagban 50-nel több olyan nap van, amikor készül saját észlelésünk. A  hetvenes évek elején jelentős fejlesztés történt az obszervatóriumban, az épületet kibővítették és egy nagy koronográfot állítottak fel. A műszerhez spektrográf és egy Lyot-típusú H-alfa szűrő tartozik. 1980-ban az obszervatóriumot újból egyesítették az MTA Csillagászati Kutató Intézetével, amelynek jelenleg napfizikai osztályaként működik.”

A klasszikus newton-i fizika kiteljesedése és az einsteini elméletekkel kezdődő modern fizika megszületése közti tudományos élet rendkívül gazdag volt tehetségekben elméleti és kísérleti területen egyaránt, s ez nemcsak nemzetközi viszonylatokban vizsgálható, hanem a két világháború közti Magyarországon is, ahol szintén igen jelentős alkotók és oktatók tevékenykedtek. A kísérleti technika fejlődésének következményeként a klasszikus fizika módszereivel leírhatatlan, előre ki nem számítható jelenségekkel szembesültek a tudósok, amelyek új problémák, új megoldandó kérdések, és új elméletek felé mutattak. A kérdésfeltevés módja is megváltozott, a miértek helyett a hogyan-ra helyeződött a hangsúly és a természettudományok filozófiai problémái is élesebbé váltak. A következő egy órában Füstöss László fizikus, egyetemi docenssel beszélgetünk a két világháború közti Magyarország oktatási helyzetéről, ezen belül a fizikai képzés fejlődéséről, kiváló tehetségekről, Neumann János, Wigner Jenő, Teller Ede, Szilárd Leó, Bay Zoltán, Ortvay Rudolf és kortársaik, tanítóik tevékenységéről.