Olyan családban nőtt fel, amelyben mindenki imád „játszani”; nemcsak formákkal, színekkel, tárgyakkal, hangokkal. Édesapja neves képzőművész, egyik öccse zenél, a másik szobrász. Ő Angliában illusztrátornak tanult, amikor hazajött, Presser Gábor, Bródy János és Schiff András könyvéhez is ő tervezett borítót. Mára a fiatal magyar kortárs képzőművészek közül a legismertebbek közé tartozik. Barabás Zsófia legszívesebben óriás vásznakra fest, s bármi jelenik meg a képein, elsősorban az öröm sugárzik belőlük. Hogy tudja állandósítani a vidámságot, amikor ennyire szörnyű az élet körülöttünk? Ezt is megkérdeztük tőle a Dobszerdában, amelynek ő volt a vendége.