Harmóniaszoba

A testkép korai megjelenésétől életünk végéig alanyiságunk személyes élményének középpontjában áll, akkor is ha nem tulajdonítunk neki kiemelt jelentőséget, s akkor is, ha nagyon hangsúlyossá válik az életünkben. A testkép meghatározása az elmúlt 8 évtized során óriási változáson ment keresztül. Ez a folyamat számos kitérőt és keresztutat is magában foglaló pálya mentén zajlott le, s már ez is jelzi ennek a témakörnek a bonyolultságát.. Ebben a podcastben a testképről gondolkodó szakemberek alapvető fogalmait mutatnám be, s azt a több fázison átívelő folyamatot is, amelyet egy csecsemő átél, amíg  az énképe és a testképe kialakul. 

Korunkban a média és az internet révén mindenütt jelen lévő domináns képi kultúra hatással van a testünkhöz való viszonyunkra és az egészségmagatartásunkra.  A mindennapok aktivitásai során szinte észre sem vesszük, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva olyan hatásoknak, amelyeket nem vagy nehezen tudunk kontrollálni. A  folyamatosan újratermelődő  reklámok, a divatfotók, a plakátok, internetes és egyéb felületek sokszor önkéntelen összehasonlításokra kényszerítenek bennünket, s még az is lehetséges, hogy állandó frusztrációt okoznak nekünk. Ezért ebben a podcastben szeretném bemutatni, hogy ma már eljutottunk oda, hogy egyazon személynek lehetnek ártó vagy védő testképei is, s hogy a mai  kulturális hatások mentén hogyan lehet teret engedni a saját autonómiánknak, saját egyedi testképünk elfogadásának, tiszteletének és szeretetének. 

A szerző szerint a testünk az emlékezetünk. A testünk szövetei magukban hordozzák a sejtek emlékeit, és valamennyi múltbeli tapasztalatunkat. Így minden embernek van szexuális előtörténete is, melynek minden öröme és szenvedése otthagyta lenyomatát a testében. Ha tudatosan kapcsolatba lépünk a testünkkel, ha tudatosan gyakoroljuk a testi szerelmet, akkor ismét a felszínre juthat ez a szexuális múlt, annak érdekében, hogy végre meggyógyulhassunk és megszabadíthassuk tőle a testünket.  A szerző azt a folyamatot mutatja be ebben a könyvben, hogy mit kell tennie egy párnak, ha a testi szerelem egy mélyebb formáját szeretnék megélni, de azoknak is segíthet ez a podcast, aki egy új társsal szeretné kialakítani a jobb minőségű szexualitást. 

A lelkünk mélyén mindig abból indulunk ki, hogy kapcsolat nélkül hiányzik belőlünk valami, tehát folytonosan úton vagyunk és keressük a boldogságot és életet hozó párkapcsolatot. És természetesen itt kezdődnek a nehézségek is, mert ezen az úton a kapcsolatra úgy van szükségünk, mint egy mankóra, hogy ne legyünk többé magányosak.  A szerző szerint, ha úgy gondoljuk, hogy szükségünk van valakire, aki segít nekünk és kipótolja a hiányzó részünket, akkor ezzel ellentmondásos módon máris elvetjük a későbbi konfliktusok és a válások magját is. Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy miért van az, hogy azt tartjuk a másik előnyös tulajdonságának, ami belőlünk hiányzik, s hogyan hatnak ezek a zavaros, legtöbbször előre beprogramozott minták és elképzelések, amelyek még a kapcsolat előtt belénk épültek. 

Ebben a podcastben az elmúlt 3 hónap belső érzelmi útját mutatom be, amely főként a lelki fájdalomról szólt, amely édesapám elvesztése miatt érzek.  Az édesapám halálának feldolgozási folyamatában a fájdalom sokféle arcát tapasztaltam meg, az első napok, hetek belső történéseiről mesélek, bennem hogyan zajlik ez a gyászfolyamat, hogyan változtatja meg azt az életet, amelyet eddig éltem és hogyan próbálok úrrá lenni a tehetetlenség belső poklain és hogyan keresem az utat az élet felé. 

Ebben a podcastben a szorongó elkerülő működésmódot mutatnám be, a távolságtartásuk módozatait. Hogy miért teszi őket ez kezdetben izgalmassá és vonzóvá, és pont azok számára, akik szeretik a kihívásokat. Azonban a szorongó - elkerülő személyiséget jellemző szűkszavúság, a felelősség elodázása, a konstruktivitás hiánya és a másik hibáztatása későbbiekben sérüléseket okoz a partner számára. Elmagyarázom azt is, hogy az érzelmek kifejezésének a hiánya hogyan alakul ki náluk gyermekkorban, és miért hoz létre az  elkerülő társ egy olyan, saját maga által alkotott szabályrendszert, amiről senki sem tud, s mégis hogyan lesz ez az iránytű az életében és a partner életében is.

Az anima, illetve animus archetípus egy olyan alapstruktúra, amely a feminin, illetve a maszkulin minőség „kristályszerkezetét” foglalja magában. Ez a szerkezet általában az adott biológiai nemhez köthető. Mindenki magában hordoz kvalitásokat az ellenkező nemből, nemcsak géneket, hormonokat, hanem velük logikusan analóg pszichés attitűdöket, érzelmeket és elképzeléseket, ideákat is. Jung szerint a legfontosabb archetípusos rendszerek a másik nem felé irányuló kapcsolatteremtést szabályozzák.  Nem véletlen, hogy minden mesének, mondának, mítosznak az „egymásra való rátalálás” a fő cselekménye és motívuma. Az egymásra való rátalálásnak - úgy a mesékben, mint a valóságban - sokszor szenvedéssel teli útja individuációs út is egyben. Ebben a podcastben bemutatom, hogy a  tudattalanunk miért olyan, mint egy alvó oroszlán, és mit is jelent az, hogy rezonátorként működik.

A szakmai munkám során lettem arra figyelmes, hogy a pszichoszomatikus megbetegedések háttérdimenzióinak feltérképezése közben gyakran merült fel az apa szerepe, mégpedig olyan módon, hogy az apa nem tudta kielégítő módon képviselni a lánya felé a szeretetét, és ennek következtében a nő önbecsülésének fejlődését sem tudta támogatni megfelelő módon. Ezért ezen témakör kapcsán fordult érdeklődésem a korábbi évszázadban létező olyan nézőpontok felé, amelyek meghatározták a dédszüleink és nagyszüleink gondolkodási s nevelési elveit, a patriarchális családmodell alapjait és a női szerep megvalósulási formáit. Ebben a podcastben Simone de Beauvoir nézőpontjait mondom el, hogy hogyan alakult ki az, hogy a nő relatív lénnyé vált, nem önmagához képest határozták meg, hanem a férfihoz képest. A nő azzá vált, amivé a férfi ítélete tette. És a nő alárendelt szerepének és elnyomásának milyen emberi következményei lettek a későbbiekben a nők életére nézve.

A szégyent tápláló elvárások és üzenetek nagyon is megoszlanak társadalmi nemek szerint, ám maga a szégyenélmény univerzális és mélyen emberi. A leggyakoribb problémák, amelyek a szégyenélmény kialakulását okozzák: a testkép, az öregedés, a pénz, a gyermeknevelés, a kimerültség, a neheztelés és a félelem.  A férfiak alapvetően egyetlen kíméletlen üzenet nyomása alatt élnek, amely így szól: Ne legyél gyenge. A férfiak két válasz közül választanak, amikor rájuk tör az elégtelenség és kicsinység rohama, vagy dühvel és/vagy teljes leállással reagálnak. Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy hogyan léphetnek  be a  férfiak a kimondatlan fájdalmaik világába, és hogyan segíthetnek a nők ebben a folyamatukban.

Az elmúlt évtizedben a szerző azt tanulmányozta, hogyan kezdi ki a szégyen a mindennapjainkat, a munkahelyi viszonyainkat, vagy a gyerekeinkkel való kapcsolatainkat. Ahhoz, hogy túltegyük magunkat a szégyenen, muszáj megértenünk a saját „szégyenszalagjaink”, mivel mindig nem lehet rámutatni egy-egy konkrét mozzanatra vagy mások bántalmazásaira. A szégyen van, hogy abból adódik, hogy azokat a régi felvételeket játsszuk újra, amiket még gyerekkorunkban programoztak belénk, vagy egyszerűen a kulturális környezetből ragadtak ránk.  A podcastben azt mutatom be, hogy a szégyentűrés folyamatában,hogyan válhatunk képessé arra, hogy hitelesen éljük megi a szégyent, s hogyan tudunk úgy átmenni a szégyenélmény túloldalára, hogy megőrizzük az értékrendünket, és útközben megerősödik a bátorságunk, együttérzésünk és érzelmi elhivatottságunk.