Hányszor érzi úgy az ember, hogy nem bírja tovább, hogy elfogyott az energiája és nincs kedve semmihez, hogy folyton fáradt, mégsem tud aludni, mert ide-oda cikáznak a gondolatai, hogy ha például valaki a környezetében akár csak jóindulatúan szóvá tesz valamit, felrobban, mert pattanásig feszülnek az idegei, hogy ha a dolgok így mennek tovább, arra rámegy a családi élete, miközben a teljesítményével látszólag nincs baj, egyre inkább üresnek, kedvetlennek, néha kétségbeesettnek érzi magát...