Nemzetközi médiaszemle

DÁTUM: 2023.07.21. SZERZŐ: KÁRPÁTI JÁNOS

Anélkül, hogy forgatni akarnám a kést a Fradi-hívek szívében, röviden leírom, hogy a Feröer-szigeteki futballcsapat ellen elszenvedett vereségről nem csupán a sport1 német sporthírportál számolt be, mint hatalmas szenzációról, hanem még a Le Figaro című párizsi politikai napilap is cikket szentelt a témának.

Megírták, hogy a félprofi játékosokból álló Klaksvík az UEFA besorolása szerint a 302. helyen áll az európai csapatok rangsorában – igaz, feröeri viszonylatban magasan a legjobb klub, a Szigetek húszszoros bajnoka, és legutóbb 2021. október 20-án játszott vesztes mérkőzést. 

Szintén csak megemlítem, hogy némi fáziskéséssel a francia sajtó is felfedezte az LMBT-vonatkozású könyvek magyarországi lefóliázásának a témáját. A párizsi Libération cikke egyebek közt kiemeli, hogy a Libri könyváruház-hálózat nemrég annak a Mathias Corvinus Collegiumnak a kezébe került, amely papíron magánegyetem, de nagyrészt a kormányzat finanszírozza, és irányító testületének élén Orbán Balázs, a miniszterelnök közeli tanácsadója áll.

Magyarország egyébként sokat szerepelt tegnap a világsajtóban, de jórészt úgy, mint Pilátus a krédóban: a Forma 1-es autóversenyek körüli pénzügyi csalásra vonatkozó gyanúkról szóló beszámolók tértek ki arra, hogy a téma a vasárnapi magyar nagydíj előtt forrósodott fel. A költési korlátok körül ellentmondások részletes taglalása szétfeszítené e médiaszemle terjedelmi kereteit, csupán annyit rögzítsünk ezúttal, hogy például a Frankfurter Rundschau beszámolójából kitűnik: a szabályok bőségesen hagynak szürke zónát a jogszerű és a jogellenes pénzügyi manőverek között.

És most nézzünk két, valóban politikai témát – közös bennük az, hogy a szélsőjobboldalról szólnak.

Az n-tv német hírcsatorna interjút készített Benjamin Höhne politológussal arról a jelenségről, hogy miközben a közvélemény-kutatások szerint az Alternatíva Németországnak – AfD – elnevezésű párt népszerűsége országosan már 20 százalékra felkúszott, a keleti tartományokban pedig ennél is jóval magasabbra, 30 százalék közelébe jutott, a hagyományos, nagy, mérsékelt jobboldali párt, a CDU képtelen hasznot húzni a kormányzó koalícióval szembeni elégedetlenségből. Olaf Scholz kormányát egyébként közlekedésilámpa-koalíciónak nevezik – németül egyszerűbben hangzik: Ampel –, amiben a piros a szocdemek, a sárga a liberálisok, a zöld pedig értelemszerűen a Zöldek színe.

Höhne úgy véli, hogy sokan azért válnak az AfD hívévé, mert hat rájuk az a populista szólam, ami szerint alapvető konfliktusba került úgymond a nép az elittel, a felül levőkkel – vagyis a képviseleti demokrácia válságáról van szó, arról, hogy a demokrácia nagyon sokrétű, egyeztető, kompromisszumokat kötő folyamattá vált, amelynek számos rétegére már az európai uniós szint is rárakódik. Alapításakor az AfD nemzeti konzervatív és neoliberális pártként indult, de aztán radikalizálódott, felismerte, hogy nem származik hátránya abból, ha nyit a szélsőjobboldal felé – fejtette ki a politikatudós. A keleti országrészben – tette hozzá – nem olyan erős az értékek összekötő ereje, mint például a nyugati, vidékies, katolikus tartományokban, nincs tűzfal, ami kizárná a szélsőjobboldalt. Szerinte a CDU jelenleg nem képes komolyan vehető konzervatív programmal előállni, holott e területen betöltendő űr tátong.

A riporter azt a kérdezte, hogy nem lenne-e jobb, ha az AfD valamelyik tartományban kormányra kerülne, és akkor a végrehajtó hatalom felelőssége nehezednék rá. Benjamin Höhne óvott ettől, és úgy vélekedett, hogy a párt a jobboldali populista narratívát kormányon is továbbvinné. „Csak meg kell nézni Kelet-Európában, legyen az akár Magyarország, akár Lengyelország, az ilyen pártok mindig megtalálják annak a lehetőségét, hogy ellenségképet alkossanak, még akkor is, ha maguk képezik az ország politikai elitjét” – mondta a politológus.

Az NPR amerikai közszolgálati médiaintézmény arról közölt terjedelmes beszámolót, hogy az Egyesült Államokban egyre több szélsőséges gyűlöletcsoport alakul, és ezek hálózatba szerveződnek. Harcművészetre oktatják tagjaikat, és felkészítik őket a kiszemelt ellenfelekkel szembeni erőszakos fellépésre, főként rasszista, illetve homofób alapon.

Az utóbbi időben felbukkant kifejezéssel „active club” néven emlegetett hálózatosodás a cikk szerint nagyrészt egy Robert Rundo nevű férfi tevékenységének „köszönhető”. (Apró megjegyzés: a club szó nem csupán klubot jelent, hanem golfütőt, furkósbotot, illetve puskatust is.) Ez a bizonyos Rundo önmagát fasisztaként és fehér nacionalistaként határozza meg, és az elmúlt öt évben bujkált az amerikai igazságszolgáltatás elől.

Az idén tavasszal vették őrizetbe Romániában, és időközben bírói döntés született arról, hogy kiadják Kaliforniának lázadás szervezése vádjával. A múlt években európai kapcsolatépítéssel foglalkozott, 2020 elején jelen volt budapesti, illetve szófiai ultranacionalista eseményeken.

DÁTUM: 2023.07.20. SZERZŐ: CSERNYÁNSZKY JUDIT

Miután a hét elején az ENSZ közgyűlésében járt New Yorkban, Szijjártó Péter a kínai állami tv angol nyelvű adásának, a CGTV-nek adott rövid interjút arról, hogy Magyarország miért ellenzi az amerikaiak által Ukrajnának küldött kazettás bombák bevetését. Azért, mert Magyarország mindenfajta fegyverszállítást ellenez; hozzátette: egyedüliként az Európai Unióban.

A magyar külügyminiszter úgy gondolja, minél több fegyvert juttatnak mások Ukrajnának, annál hosszabb lesz a háború és annál többen halnak meg. Ilyen egyszerű. Az interjúban egyáltalán nem esett szó arról, hogy ha Ukrajna nem harcolna, akkor Oroszország elfoglalná az országot.

A Delhi központú World is One News, azaz WION tévének szintén New Yorkban adott csaknem félórás interjúban már sokkal alaposabban körbejárták az orosz–ukrán konfliktust. Kérdésre válaszolva Szijjártó hangsúlyozta: Ukrajna nem lehetne szuverén állam, ha nem küzdene ezért, és emiatt szerfölött fontosak az Ukrajnának küldött fegyverek. Aztán ellentmondásba került saját magával, mert megismételte: Magyarország viszont nem küld fegyvereket, mert békét akar.

E logikai bukfenc után jött a kérdés, ha Ukrajna elveszítené a háborút, akkor nem tart-e attól, hogy Putyin újabb területekre vetne szemet? Mire Szijjártó: ő nem úgy látja, hogy Putyin bármelyik NATO-tagállamot készülne megtámadni. De szerinte ez a háború nem a fronton, hanem béketárgyaláson fog eldőlni.

Viszont Biden amerikai elnök a múlt héten kijelentette, hogy Putyin már elveszítette a háborút – vágta rá a riporter, amit Szijjártó kétségbe vont, mondván: ezt a háborút senki Sem nyerheti meg. Ezért az amerikaiaknak és az oroszoknak kell tárgyalóasztalhoz ülni.

Kikerülte az Ukrajna potenciális NATO-tagságára vonatkozó kérdést, mert úgy reagált, amíg Ukrajna háborúban áll, addig nem lehet az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének a tagja. A svédek NATO-tagságának ratifikálását elintézte azzal, hogy egyrészt az nem a kormánytól, hanem a parlamenttől függ, másrészt kijelentette: nem hazánk fogja utolsóként ratifikálni a döntést. Azt sem tudta igazán megmagyarázni, hogy miért rohangál Moszkvába tárgyalni, ha – mint mondja – elítéli a háborút. Azt fejtegette, hogy ilyenkor mindig elmondja az oroszoknak – nagy publikum előtt is, hogy hagyják abba az emberek legyilkolását. A továbbiakban a tévénézők megtudhatták, hogy a magyar energiabiztonság záloga – Oroszország. Brüsszelről meg azt, hogy furcsának találja, amiért a magyar kormányt vádolják a jogállami törvények meg nem tartásával, miközben Brüsszel is törvényt akar sérteni, ha nem engedi, hogy Magyarország betölthesse egy év múlva a soros uniós elnökséget. Eleve képmutatónak nevezte az Európai Unió vezetését.

Varsóban tárgyalnak ma a mezőgazdasági miniszterek, s a terv szerint öt ország – Magyarország, Szlovákia, Románia, Bulgária, Lengyelország – megállapodik, hogy hosszabbítsák meg az ukrán gabonák behozatali, azaz importtilalmát a szeptember 15-én lejáró határidő után is – adta hírül a Reuters. Ez most különösen időszerű, hisz’ Oroszország nem engedi a Fekete-tengeri szállítások folytatását, emiatt Ukrajna alternatív útvonalakat keres. Persze ezzel együtt a felsorolt öt az országon keresztül továbbra is szállíthatja termékeit – a búzát, a kukoricát, a repcét és a napraforgót –, de bár az ukránok nem árusíthatják őket, mert olcsó áruikkal letörhetnék az érintett országok belső piaci árait. Szó van egyébként más termékek – csirkehús, tojás és méz – bevonásáról is. Nagy István szakminiszter szerint az EU-nak támogatást kellene nyújtania Ukrajnának, mert a szárazföldi gabonaszállítás nagyon drága.

Az orosz központi hírügynökség, a TASZSZ Budapestről keltezett tudósításában írja: hazánk nem támogatja az Ukrajnának küldendő 500 millió eurós katonai segélyt addig, amíg az OTP-t le ne veszik a szankciós listáról Brüsszelben. Szijjártó Péter még azt is kijelentette, hogy Budapest megakadályozza az Ukrajnának küldendő következő fegyverszállítmányokat is; ez egyébként sajtótájékoztatón elhangzott kérdésre adott válaszból derült ki.

Varga Judit a texasi Dallas Express szerkesztőségében beszélt újságírókkal, és elmondta nekik: hogyan kell megoldani a menekültválságot, amiben Magyarország igazán sikeresnek mondhatja magát. Jelezte: Budapest nem fog belemenni az EU migrációs politikájának a megváltoztatásába, mert erre sem a kormány, sem a parlament nem kapott felhatalmazást a választóktól. Így fogalmazott: „nagyon szigorúnak kell lennünk abban, kit engedhetünk be a mi földi paradicsomunkba”. Szijjártóhoz hasonlóan, aki szintén minden fórumon elmondja, hogy másfél millió ukrán menekültet fogadtunk be, Varga Judit még azt is hozzátette, hogy az egészségügyi ellátástól a lakhatásig mindent megadunk nekik.

Csakhogy: tegyük hozzá, korántsem másfél millió menekültet lát el Magyarország! A Szabad Európa szerint ugyanis az ukrán menekülteknek alig két százaléka maradt itt.

Varga elmondta azt is, hogy minden bizonnyal ő lesz a Fidesz listavezetője az uniós parlamenti választásokon, ezért mond le a hónap végével miniszteri posztjáról.

DÁTUM: 2023.07.19. SZERZŐ: KÁRPÁTI JÁNOS

Mi értelme van az EBESZ-nek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, ha mindenki figyelmen kívül hagyja? – kérdi az EUObserver brüsszeli uniós hírportálon megjelent véleménycikkében Michael Meyer-Resende, egy berlini székhelyű nem kormányzati szervezet vezetője. A Democracy Reporting International elnevezésű NGO (azaz nem kormányzati szervezet) a politikai életben való társadalmi részvétel előmozdításáért tevékenykedik.

Mint Meyer-Resende írja, az EBESZ tisztségviselő sok releváns dologgal foglalkoznak, de a kormányok, amelyek fizetik a szervezetet, és a bécsi Hofburg palotába küldik diplomatáikat, hogy jelen legyenek az állandó tanácsban, nem sok hasznát veszik a munkájuknak. A szerző több példát hoz fel arra, hogy bár az EBESZ küldetése – az európai béke és biztonság előmozdítása – hasznos célkitűzés, amit a szervezet végez, azt egyszerűen ignorálják.

Az első példa a török elnökválasztás. Meyer-Resende szerint Recep Tayyip Erdoğan a lehető legjobban jött ki a folyamatból, amely versengésnek és legitimnek látszott, miközben képes volt azt oly mértékben ellenőrzése alatt tartani, hogy biztos legyen a győzelme, vagyis az egész nem volt tisztességes. Ezzel az úgynevezett kompetitív autoriter rezsimek által rendszeresen követett, nyerő stratégiát alkalmazta. Az EBESZ világosan jelezte, hogy a választásnak súlyos hiányosságai voltak, de a kormányok megvonták a vállukat, és gratuláló táviratokat küldtek Erdoğannak.

Az NGO-vezető második példáját Magyarország szolgáltatja. Emlékeztet arra, hogy az EBESZ két ízben is megállapította: a magyarországi választásokon megsértették a nemzetközi normákat, az európai uniós tagállamok és az EU-intézmények azonban nem reagáltak erre. Holott az EBESZ nem valami NGO vagy ellenzéki párt, hanem olyan nemzetközi szervezet, amelynek Törökország és Magyarország a tagja. Mindkét ország vállalta, hogy betartja a demokratikus választásokra vonatkozó kötelezettségeit, és meghívta az EBESZ-megfigyelőket, hogy ők értékeljék, teljesültek-e ezek a kötelezettségek.

Meyer-Resende szerint az EBESZ-hez hasonló helyzetben van az Európa Tanács is, amelynek a strasbourgi székhelyű emberi jogi bírósága sorra hozza az ítéleteket, de sok állam egyszerűen nem hajtja végre azokat. Ebben Magyarország jár az élen – írja a szerző, és emlékeztet arra, hogy a bíróság 2016-ban megállapította, hogy a Fidesz-kormány jogellenesen mozdította el Baka Andrást, a legfelső bíróság elnökét, de az ítéletnek azóta sem szereztek érvényt. De Magyarország – vagy a jogállami káoszt előidéző lengyel kormány – mellett máshol is  kimutathatók az ítéletek végrehajtását illető mulasztások, így például a jogállamisági szempontból egyébként az egyik legszilárdabb országnak mondható Finnország is rendkívül passzív és késlekedő az Európai Emberi Jogi Bíróság ítéleteinek végrehajtásában.

Ahhoz, hogy az EBESZ-t, az Európa Tanácsot komolyan vegyék, tengernyi felfogásbeli változásra lenne szükség, annak felismerésére, hogy a demokrácia és az emberi jogok más európai államokban történő érvényesülése mindenkinek számít, mégpedig hosszú távú biztonsági megfontolásokból – állítja az NGO-vezető. Szerinte ennek az orosz-ukrán háborúból is nyilvánvalóvá kellene válnia. A Baka-ügy például – írja – arra szolgált, hogy megfélemlítsék a magyar bírókat, hogy lássák, mi az ára az ellenvélemény hangoztatásának, és ennek a hatása hólabdaként továbbgördül, érinti a jogkereső polgárokat, a menedékkérőket, illetve a Magyarországon befektető vállalatokat. Ha pedig egy választásmegfigyelő EBESZ-misszió azt találja, hogy egy EU-tagállamban nem demokratikus a választás, akkor ezt az Európai Uniónak sürgősségi esetként kell kezelnie – zárul az EUObserverben közölt véleménycikk.

Ukrajna jövője továbbra is bizonytalan, nem látható még, hogy az ukránok idejében megkapják-e azokat a nyugati fegyverrendszereket, amelyekkel áttörést érhetnek el a fronton – írja Lendvai Pál a bécsi Der Standardban. Ez versenyfutás az idővel, mert egyfelől az orosz támadások folytatódása esetén még több menekült érkeznék például Németországba, és az a közvéleményt a tűzszünet felé, vagyis az orosz hódítások elismerése felé tolná. Másfelől kiemelt igazodási pont a jövő novemberi amerikai elnökválasztás, mert republikánus győzelem esetén Ukrajna támogatását illetően is újraosztanák a lapokat – vélekedik az elemző. Annak – teszi hozzá – nem szabad megtörténnie, amit a The Economist jósolt arra az esetre, ha Donald Trump győzne. A londoni hetilap szerint ez nem csupán Ukrajna vereségét hozná magával, hanem akár a NATO-t is feloszlathatnák.

És végül: mint az a müncheni Süddeutsche Zeitungban olvasható, a dpa német hírügynökség ismerteti a Drezdai Műszaki Egyetem kutatóközpontjának a felmérését tíz európai ország – köztük Magyarország társadalmi polarizáltságáról, a legfőbb megosztó kérdésekről. Összességében a migráció és a klímaváltozás látszik a leginkább megosztó témának. Az úgynevezett érzelmi polarizáció, vagyis amikor emberek fontos társadalompolitikai ügyekhez a ráción túl emocionális módon is viszonyulnak, a felmérés szerint Olasz-, Görög- és Magyarországon a legerősebb, Hollandiában és Csehországban pedig a leggyengébb.

A cseheket leginkább az ukrajnai háború osztja meg. A szexuális kisebbségekhez való viszony kérdése Olasz-, Spanyol- és Görögországban számít a leginkább polarizáló témának a drezdai kutatók szerint.

DÁTUM: 2023.07.18. SZERZŐ: KÁRPÁTI JÁNOS

A Daily Beast elnevezésű portál David Pressman budapesti amerikai nagykövetet megszólaltató, igencsak terjedelmes cikkét közli a Yahoo híroldala. Az írás alapvetően a budapesti pride eseménysorát, a diplomata ezzel kapcsolatos megnyilvánulásait, illetve az LMBT-közösség magyarországi problémáit ismerteti, és kitekint az amerikai–magyar viszonynak az ukrajnai háborúval kapcsolatos vonatkozásaira is.

Felidézi Orbán Viktor miniszterelnök kijelentését, ami szerint: ha az amerikaiak békét akarnának, akkor egyik napról a másikra béke lenne. Pressman válasza erre a következő: az Egyesült Államok azt akarja, hogy érjen véget a háború, és aki véget vethet annak, az Vlagyimir Putyin. „Nem szerencsés, ha azt látjuk, hogy politikai tényezők, mint ebben az esetben a miniszterelnök, azt sugallják, hogy az Egyesült Államok valamiképpen ösztönzi ezt a háborút. Ez távolabb nem is lehetne az igazságtól” – fogalmazott a nagykövet, majd így folytatta: a világ megváltozott a tavalyi invázióval. „Azt hiszem, Magyarország történelmileg kényelmesnek érezte a Kelet és a Nyugat között elfoglalt középutat, de most valóban választani kell”. Az Egyesült Államok szoros figyelemmel kíséri, hogy Magyarország milyen utat választ, és tagadhatatlan, hogy Magyarország választása eltér a többi térségbeli partner választásától.

A jelenlegi feszültségek ellenére – olvasható a Daily Beast cikkében – Pressman továbbra is derűlátó, bízik abban, hogy a magyarok Nyugaton látják a jövőjüket. 

A Bloomberg hírügynökség Niall Ferguson skót-amerikai történésznek a tanulmányát közli a demokrácia globális helyzetéről és kilátásairól. A szerző ismerteti a svéd göteborgi egyetem „Változatok a demokráciára” elnevezésű tanulmányának számos megállapítását, így például azt, hogy a Föld megvizsgált 178 országa közül 90-ben tartottak valóban szabad és tisztességes, többpárti választásokat. Ezen országcsoportból azonban csak 32 állam tekinthető liberális demokráciának, ahol tehát nem csupán választani lehet, hanem emellett intézményes védelmet élveznek a polgári és politikai szabadságjogok, függetlenek a bíróságok és szabad a sajtó.

Ha viszont azt is nézzük, hogy az emberiség hány százaléka él demokráciában, akkor kiderül, hogy a válasz nagy mértékben függ attól, hová soroljuk a vélhetőleg immár legnépesebb országot, Indiát. A göteborgi egyetem politológuscsoportja Anna Lührmann vezetésével arra a megállapításra jutott, hogy India 2017 óta már inkább választási autokráciának tekintendő, hiszen a szabadságjogok olyan mértékben korlátozottak, amilyenek az Indira Gandhi által fémjelzett, 1975–77 közötti rendkívüli állapot idején voltak. Más elemzők azonban továbbra is demokráciaként sorolják be Indiát. A Freedom House két évvel ezelőtt „részben szabadnak” minősítette le az országot, bár a száz pontból 66 pont nem drámaian rossz, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Pakisztán pontjainak száma csupán 37. Az Economist Intelligence Unit értékelésében India 2014–22 között 7,92 század pontról 7,04 század pontra rontott, a maximálisan adható 10 ponthoz képest.

Itt érkezünk el az aktuálpolitikához: Ferguson azzal a szemrehányással illeti Joe Biden kormányzatát, hogy nemzetbiztonsági stratégiája értelmében melegen keblére öleli Narendra Modi indiai miniszterelnököt, aki országa muszlim kisebbségének tagjait másodrendű állampolgárként kezeli, és aki nagy mértékben ugyanúgy viszonyul a sajtószabadsághoz, mint ami a normának számít olyan illiberális kormányzatok esetében, mint a török és a magyar.

Ferguson szerint azonban a demokrácia globális jövője leginkább attól függ, mennyire sikerül elhárítani az Amerikában leselkedő veszélyeket. Közöttük kiemelten szól arról: ha Donald Trumpot újra elnökké választják jövőre, az valós fenyegetés lesz az alkotmányos rendre nézve. Ám a populizmuson túl más fenyegetéseket is lát a skót–amerikai történész. Így megemlíti, hogy a túlzott államadósság fenntartása a demokratikus önpusztítás útjának bizonyulhat. Felhívja a figyelmet a bürokratikus beidegződések, a reformokra való képtelenség szklerotikus velejáróira.

A demokráciát fenyegető veszélyt lát abban is, hogy az eredetileg decentralizált internetet ma már mindössze néhány nagyvállalat – konkrétan a Microsoft, az Apple, az Amazon, az Alphabet és a Meta – uralja. Ehhez pedig aggódva hozzáteszi: nagyon csodálkozna, ha mind a demokraták, mind a republikánusok nem dolgoznának már most gőzerővel azon, miként lehet a mesterséges intelligencia eszközeivel mozgósítani választóikat a billegő államok kulcsfontosságú megyéiben.

Végül röviden arról, hogy az EurActiv uniós hírportál jelentése szerint Zbigniew Ziobro euroszkeptikus lengyel igazságügyi miniszter – aki egyben a legfőbb ügyészi szerepkört is ellátja – úgy döntött: szabadon kell engedni a 21 éves szélsőjobboldali, neonáci aktivista Marika Matuszakot, akit három év börtönre ítéltek, mert 2020-ban egy LMBT-eseményen – a poznani pride-on – megtámadott és tettlegesen bántalmazott egy nőt. Matuszak eddig egy évet ült le büntetéséből, ami – mint az EurActiv írja – a lengyel Btk. által kiszabható legenyhébb büntetési tétel volt a szóban forgó cselekményért.

Ügye akkor kapott országos visszhangot, amikor az Ordo Iuris fundamentalista katolikus szervezet kampányt indított szabadon bocsátása végett, és az internet az állítólagos LMBT-terrorról szóló felháborodott bejegyzésektől lett hangos. Ziobro most elrendelte, hogy szállítsák haza az elítéltet, és otthon várja meg, míg Andrzej Duda államfő kegyelmet ad neki.